Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-05-06 / 19. szám
BftNCflikuiacr Légoltalom Ezekben a napokban újságjaink nagyon érdekes és bő tudósításokat adtak a légoltalom országos központjáról és az ott folyó munkáról. Részletesen elmondották, miképpen érkeznek a jelentések, hogyan dolgozzák fel azokat, milyen könnyen és- pillanatok alatt áttekinthető képet mutat az egész ország légoltalmi helyzete már akkor is, amikor ellenséges gépek még csak közelednek az ország határához. Valóban megnyugtató volt olvasni és elképzelni ezt a föld alá rejtett hatalmas szervezetet, mely az egész országra vigyáz légoltalmi szempontból és idegfeszítő gyors munkával szolgálja az országot minden légitámadás lefolyása alatt. Mi is megnyugtató érzéssel olvastuk ezeket a leírásokat. De nem tehetünk róla, mi ebben a földi életben mindent kitágított határok szerint nézünk. A hitben és hit szerint élő embernek ugyanis minden dologban más láthatára van, mint más embernek. Mi nemcsak a mostani nyomorúságokat, szenvedéseket, egy feldúlt földrészt, összeomló városokat, egyéni és családi tragédiákat, rettegő és pincékbe bújó embereket látunk, mikor ennek a féktelenül dühöngő és pusztító háborúnak a napjait éljük és eseményeit szemléljük. Ilyen nehéz idő már sokszor volt a földi világon. Már- Jeremiás próféta is beszél a szárnysuhogás városáról, melyre esténként rémület száll. A háborúnak a fegyverei és módszerei kezdetlegesebbek, de eredményeik lényegében ugyanazok voltak. Tudjuk, hogy minden háború elmúlt és tudjuk, hogy hosszabb-rövidebb szünet után megint újabb háborúk kezdődtek. Mi tehát nem tudjuk az emberi történelmet háborúk és nyomába lépő változások szerint felosztani és nevezni, mi a bűnös ember bűnös életének * árnyékát érezzük minden jelennek és minden jövendőnek dolgai felett. Ezért gondolunk arra, hogy az emberek egészen másképpen néznék és másképpen viselnék bajaikat, félelmeiket, fenyegető veszedelmeiket, ha nemcsak ilyen pompás berendezésű légoltalmi központ volna ismeretes előttük, hanem annál feljebb is gondolkoznának. Tud- niok kellene és nem volna szabad elfelejteniük, hogy az egész világ életére, bűneire, ítéletére, megszabadítására, szemmel nem látható, de élő és valóságos Gondviselés figyel, akit az emberi szívnek úgy kell ismernie, mint teremtő,' megtartó és kegyelmesen szerető Atyát. Ha az emberek Isten nélkül gondolkodnak és cselekednek, esztelenség és vakmerőség egymás között arról beszélni, hogy miért enged Isten ilyen időket az emberi nemzetségekre. Ha az emberek akkor jajgatnak és panaszkodnak, amikor maguk-csinálta bajaik keserűségei közé jutottak, ne próbálják áthárítani erre a gondviselő Istenre azokat a következményeket, amelyeknek előzményei tőlük maguktól származnak. Ilyen időkben teljes világossággal megismerhető mindenkiről, hogy hittel nézi-e a maga életét és a felette folyó esztendőket, vagy pedig a bajbajutott embernek a sóhaj- tozása ez csupán, amelyik még a könyörgő szavaknak a helyes fogalmazását is alig találja meg. Örülünk annak, hogy hazánk földjére ilyen jól szervezett központból gondosan vigyáznak. Örülünk annak, hogy amit emberi okosság, előrelátás, bátorság és áldozatkészség tenni tud, az mind egyesül a magyar föld falvai, városai és emberi javainak védelmezésében. De tűrni és szenvedni, kitartani és bátornak maradni csak az tud, aki az egész világ gondviselő Atyjának tekintetét érzi e magát marcangoló világ felett. Nem szégyeljük újból mondani, mert mindennap meg kellene mondani mindenkinek, hogy hitének egész erejével álljon ellent minden csüggedés- nek, tartson ki minden munkájában, számítson a jobb jövendőre és vesse teljes bizodalmát a gondviselő Atyába. Azt nem tudjuk, hogy ez a mai világ mennyit fog tanulni ebből a háborúból, de azt tudjuk, hogy Isten megszánta ezt a világot és Krisztusban megmutatta az Ö megtartó szeretetét. Bizonyosak vagyunk abban, hogy jövendőnket Ö veszi a kezébe. K. L. 1 i
