Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-05-06 / 19. szám

B&NCfllkUSELET Püspökbeiktatás Balassagyarmaton Április 26-án szentelték fel és iktat­ták méltóságába a dunáninneni egy­házkerület új püspökét, Kuthy Dezsőt a balassagyarmati templomban. A fel­szentelés istentisztelet, a beiktatás pe­dig rendkívüli egyházkerületi közgyű­lés keretében történt. Megelőzőleg az elhunyt Kardos Gyula püspök és a néhány héttel ezelőtt elhunyt Laszkáry Gyula egyházkerületi felügyelő emlé­kére gyászistentiszteletet tartottak, amelyen dr. Csengődy Lajos esperes mondott megindító beszédet. A gyász­istentiszteleten s az azt követő püspöki beiktatáson igen sokan jelentek meg a fővárosból és az egyházkerület távo­labbi részeiből. Ott volt Radvánszky Albert báró, koronaőr, az egyetemes egyház világi elnöke és felügyelője, Ba­ross József főispán, neográdi-Horváth Sándor alispán, dr. Händel Béla és vitéz Purgly Emil egyházmegyei fel­ügyelők, Vargha Sándor egyetemes fő­titkár, az egyházkerület és az egyház­megyék lelkészei és világi képviselői, a katolikus egyház részéről Lippay Lajos esperes-plébános, a református egyház részéről Antal Zoltán egyházmegyei fő­jegyző, Kesztler László, Péter Lajos, az egyetemes egyház főpénztárosa és főellenőre, a vitézi széket Ballay Győző ezredes képviselte, a tanítói kar, a tár­sadalmi és egyházi egyesületek kép­viselői, valamint a balassagyarmati hí­vek teljesen megtöltötték a templomot. Kuthy Dezső püspök felesketését D. Kapi Béla püspök végezte nagyhatású beszéddel, amelyben a püspöki szolgá­lat súlyos munkakörére, felelősségére mutatott és kifejtette, hogy az új püs­pöknek testvérszivek közötti arany­láncnak, az egyházak közötti távolságok eltüntető hídjának és a nemzet életé­ben a benső megújulás hirdetőjének kell lennie. A rendkívüli egyházkerületi közgyű­lés Fadgyas Aladár püspökhelyettes esperes imájával és dr. Händel Béla egyházmegyei felügyelő megnyitó be­szédével kezdődött. Közölték a közgyű­léssel, hogy az egyházkerület választó­községei csaknem teljes egyhangúság­gal kívánták az egyházkerület püspöki tisztébe Kuthy Dezsőt választani. Meg­állapították, hogy a választás szabály­szerűen történt, a megválasztott püs­pök a hivatali esküt letette s így az egyházkerületnek törvényesen beikta­tott püspöke. Az új püspök mondotta el ezután székfoglaló beszédét, melyet a közgyűlés tagjai és minden jelenlévő a legnagyobb figyelemmel fogadott s amelyben a hivő keresztyén embernek és a minden áldozatra kész magyar szívnek alázatos és munkára kész érzé­sei jutottak kifejezésre. A székfoglaló beszédet, különös tekintettel arra, hogy a háború okozta nehézségek miatt igen sokan nem vehettek részt a beiktatá­son, lapunkban egész terjedelmében közöljük. Bizonyára kortörténeti adat marad az, hogy ilyen nagyjelentőségű eseményre az egyházkerület vezetősége nem küldött szét meghívókat, hanem csupán értesítéseket, amelyben kifej­tette, hogy személyes megjelenésnek fogja tekinteni az írásban érkezett kö­szöntéseket és üdvözléseket. A méltó­ságteljesen és egyszerű keretek között Egyházvédelem és egyházépítés Kuthy Dezső dunáninneni evangélikus püspök székfoglaló beszéde az egyházkerület balassagyarmati közgyűlésén. Istennek az egyházkerület bizalmán [keresztül hozzám intézett parancsa előtt alázatosan meghajolva és az egyházkerület hívásának komoly megfontolás után hálásan engedelmeskedve — köszönettel véve at a püspöki hatalmat jelképező pecsétet — a Dunáninneni Evangé­likus Egyházkerület püspöki székét ezennel elfoglalom. Amidőn ezt teszem, első szavam Istennek szóló hálaadás, aki, bár ismeri érdemetlen, bűnös voltomat, egyházában a legfőbb szolgálatra méltatott. Második szavam áldás drága szüleim emlékére, akiknek Isten után mindent, azt is köszönhetem, ami most történt velem. Harmadik szavam köszönet a dunáninneni evangélikus egyházkerülettel, a kebe­lébe tartozó egyházmegyékkel, egyházközségekkel és azok felelős vezetőivel szemben, akiknek egyöntetű állásfoglalása választásomnak csaknem teljes egyhangúságot biztosított. Az állásfoglalás egyöntetű­ségének létrehozója — fájdalom — nincsen már közöttünk. Laszkáry Gyula volt az, akit Isten ennek a kérdésnek megoldására eszközül választott. Ö értette meg velem, hogy Isten döntött felőlem és ő hangolta úgy a szíveket, hogy egy elhatározásban dobbanjanak össze. Könny csillant meg a szemében, amikor hívott és könny szökik a szemembe, amikor róla emlékezem és hiába keresem. Ezen a könnyön át látom nemes alakját, amely után áldás száll lelkemből az örökké­valóságba. Az száll azok után is, akik a dunáninneni evangélikus egyház- kerület püspökei sorából előtte mentek el. A prófétai ihletű Baltik Frigyes, a szelíd lelkű Kiss István, a tudós Kovács Sándor és a derűs kedélyű Kardos Gyula alakja úgy elevenedik meg előttem, amint azt a szívembe zárva holtomiglan kegyelettel őrzöm. Mindegyiktől kaptam útravalót egyéni életemben s mindnyájok szolgálata tartalmaz szá­momra értékes irányítást abban a hivatásteljesítésben, amelynek útján ma elindulok. Felemelő érzés számomra az elindulás pillanatában itt láthatnom az állam, az egyház, az egyházak és a hatóságok képviselőit s levelek és táviratok tanúsága alapján itt tudhatnom azoknak sokaságát is, akiket az idők mostohasága a személyes részvételben megakadályozott. Köszönöm az ittlévők megjelenését, köszönöm a távollevők ide gon­dolását s szolgálatomat és személyemet továbbra is szíves figyelmükbe és hajlandóságukba ajánlom. Szeretetem karjával szívemre ölelem egyházunknak egész hivőseregét, azokat is, akiket a trianoni sors ki­szakított a rési nagv dunáninneni egyházkerület kebeléből, kezet nyújtva püspökük, volt tanulótársam és barátom felé.

Next

/
Thumbnails
Contents