Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-04-29 / 18. szám
proletár szabadgondolkodók egyesületéhez, amelyet 1925-ben a fellángolt szovjetorosz istentelenségi lelkesedés hatására alapítottak meg. Elnöke az osztrák Hartwig professzor volt s a végrehajtó bizottság elnöke a német szociáldemokrata Siewers. Amint azonban 1926-ban a szovjetorosz istentelenek szövetsége csatlakozott hozzá, kitört a hatalomért való harc. Az eredmény az lett, hogy a proletár szabadgomdol- kodók egyesülete kettészakadt, s egy másik egyesület is alakult, ami aztán mindkettőt tönkretette. A szociáldemokraták által vezetett németországi tagozatot 1932-ben Hindenburg feloszlatta. Hasonló volt a helyzet Brüsszelben, ahol a szociáldemokrata szabadgondolkodókhoz 1936-ban csatlakoztak a kommunisták, azonban ez is mindkettőt felemésztette. Sikert könyvelhettek el a prágai kongresszuson, ahol a proletár szabadgondolkodók új elnökévé az orosz Lukatschewskit választották meg, s a végrehajtó bizottságba is két orosz bolsevistát választottak, s ahol dörgő nyilatkozatokat bocsátottak ki a fasizmus ellen. Azonban az 1938-ban tartott londoni kongresszuson már egyetlen orosz kiküldöttet sem engedtek be, s minden közeledésüket visszautasították. A harcos istentelenek szövetsége a világforradalom munkálását azonban ezek után sem tévesztette szem elől, s minden erővel azon volt, hogy külföldi barátokat szerezzen. Bizonyos eredményeket el tudott érni a színes fajoknál az angol és francia gyarmatokon. A levelezést is felhasználták arra, hogy barátokat nyerjenek a bolsevizmus számára. Különösen akkor indult meg nagyméretű levelezési tevékenység, amikor az egyes országokban a nyílt szervezkedés az internacionálé feloszlatása révén nem volt lehetséges. Az internacionalistává nevelés másik eszköze az a ,,felvilágosító” munka volt, amely rámutatott a saját erőre és terjeszkedésre egyfelől, másfelől pedig a külföldi országok „nyomorára” és „tehetetlenségére”. A Szovjetunióban folyt istentelenségi mozgalom egyáltalában nem volt valami egységes, ellenmondásnélküli folyamat, sőt végig tele volt nehéz, belső ellentétekkel. Éppen az 1929—30-as templombezárási hullám idején született meg az a másik vélemény, amely a templombezárási rendelet kivitelét igyekezett lassítani s amely általában az egyházellenes tevékenység mérséklésére gondolt. Jaroslawski és a harcos istentelenek szövetsége mindent elkövetett, hogy a régi vágányokra terelje az istentelenségi munkát, azonban 1933—34 óta folytonos hanyatlás állt be. A munka nagy része lassan csak papíron volt meg s az egyes ügyek feldolgozására alig került sor. A következmény az lett, hogy 1935-ben a szovjetkormány a harcos istentelenek szövetségének minden fizetett alkalmazottját elbocsátotta, száz belső munkatárs kivételével. Ilymódon az egész szervezet hivatalnoki karát és munkáját egy tollvonással megsemmisítették, sőt ennek a hivatalnoki karnak tekintélyes részét „tisztogatási művelet” alá fogták, s mint a nép ellenségeit, zinowjewiánusokat, Trockij-kémeket stb. falhoz állították. E tisztogatás folytán számos tagozat abbahagyta a működését, mint pl. a keletszibériai, távolkeleti, burjá-mongol, jaku, kalmük szervezetek. Az apróbb szervezetek legnagyobb része szintén beszüntette tevékenységét. A helyi szervek elsorvadtak s a taglétszám teljesen lecsökkent, sőt az istentelenségi munkáról való lemondásnak a kérdése is szóba került. Lassan azonban a régi törzsekből a munkának új, gyenge hajtása támadt s az 1937-es választások új alkalmat adtak a mozgalom erősödésének, 1938-ban már valamennyire optimista hangon szóltak a munka felelevenedéséről, míg végre most a szovjetkormány, nagy nehézségeire való tekintettel, az egész szervezetet feloszlatta. A szovjetrendszer arca azonban valójában istentelen. A népei vallásos szokásait igyekszik elnyomni s a vallásos életet kitörölni az emberek szívéből. Kétségtelen, hogy a vallástalan mozgalmak a felnövő generációban elvégezték a maguk hatását, s az istenellenes nevelés sem maradt eredmény nélkül. „Azonban ezek ellenére a vallásosság még él, nemcsak a falvakban, hanem a városokban is. A munkástömegek nagy része továbbra is a vallás keretei között él s a lelkészek útmutatásai alapján cselekszik” — panaszolta néhány évvel ezelőtt Lukatschewski, az istent:l:nségi munka egyik vezére. Fordította: Dr. Ottlyk Ernő. muffler Korábbi időpontban lesznek a légiveszély miatt a budapesti templomok istentiszteletei április 30-ától. A Deáktéri templomban d. e. fél 9 órakor (de megmarad 11 órakor is), a fasori és a kőbányai templomban d. e. 9 órakor, a Simor-u. templomban d. e. fél 10 órakor, az angyalföldi templomban d. e. 10 órakor, az Üllői-úti imateremben d. e. 9 órakor, a kelenföldi templomban d. e. 9 órakor (de 11 órakor is) és a Bécsikapu-téri templomban d. e. 9 órakor (de 11 órakor is) lesznek délelőtti istentiszteletek. Külön felhívjuk olvasóink figyelmét a délutáni istentiszteletekre, melyeket abban az esetben, ha a délelőtti istentisztelet nem volna megtartható, teljes liturgiával tartunk meg templomainkban. Az istentiszteletek pontos időbeosztását vasárnapról- vasárnapra közöljük lapunk borítólapján. A Luther-szobor felállítását az egyetemes ■ egyház elnöksége a rendkívüli viszonyokra való tekintettel későbbi időre halasztotta. Lelkészmeghívás Kőszegen. Rónay B. Gyula esperes és dr. Bertha Benő egyházmegyei felügyelő elnöklete alatt az egyházközség presbitériuma úgy döntött, hogy a megüresedett lelkészi állásra Fliegenschnee Frigyes h.-lelkészt hívják meg. A presbitérium egyhangúlag az ő személyét javasolja az összehívandó közgyűlésnek. A salgótarjáni egyházközség dr. Csengődy Lajos lelkész, esperes és Wiesinger Károly elnöklete alatt megtartott közgyűlése örömmel állapította meg, hogy az egész lényegtelen adó- hátrálék mellett a múlt évben az eddiginél nagyobb összegben folyt be az egyházi adó. De még ennek összegénél is nagyobb volt az offertóriumok, önkéntes adományok és az egyházi egyesületek keretében befolyt adakozások útján az egyház különböző jótékonycéljaira összeg. 30 belmissziói jellegű összejövetelt (tea-, vallásosest, színműelőadás) tartottak. Az anyaegyházon kívül, öt helyen végzett lelkészi szolgálatok száma 676 volt. Halálozás. Jákfai Gömbös Sándor ny. evangélikus igazgató-tanító életének 57., házasságának 32 évében hosszú szenvedés után Pápán elhunyt. — özv. nyárádgálfalvi Nagy Albertné, sz. Ha- lassy Etelka élete 77., özvegysége 39. évében április 19-én, hosszú szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. Családjának élt, de hőn szeretett szülővárosában, Rozsnyón, a felvidéki magyar kultúrát is híven szolgálta. Temetése április 22-én volt Budapesten. Házasságkötés. Muncz Frigyes Deáktéri segédlelkész és Fruttiger Margit tanítónő április 23-án délben tartották esküvőjüket a Deák-téri templomban. Az esketést dr. Kékén András lelkész végezte. A Lutheránia énekkara szép koráit adott elő Weltler Jenő karnagy vezetése mellett. Keresztelés. Ifj. Rimár Jenő nagykárolyi lelkészt és feleségét, Farkas Piroska tanítónőt Isten leánygyermekkel áldotta meg, aki a kereszlségben az Ildikó nevet kapja. Két debreceni tanítóképzős nyerte az Országos Táj- és Népkutató Intézet népdalgyüjtési pályázatát. Közel száz pályázó közül az első díjat Vass Lajos III. éves, a második díjat pedig Vadon 7
