Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-04-29 / 18. szám
városiaknak majdnem elviselhetetlennek látszik. A falusi ember természetesnek tartja azt, hogy égő-háza oltásánál a faluban elő minden lélek rendelkezésére álljon s a városban a vödörláncot jól megtanult nők és gyermekek nagyszerűen tudnak segíteni, de amikor arról volt szó, hogy a falusi ember nem annyira önként és magamagától, mint inkább indokolt és jogos kérések alapján igyekezzék abból adni, anrt a munkájáért Isten neki adott, ennél a pontnál egy kissé összeszorul keze is és szíve is. A város úgy fogja fel ezt, mint helyzetének büntetését s senki ellen sem igyekszik vádbeszédet megszövegezni. A nagyobb kultúra talán kikényszeríthetne belőle valami megjegyzést, de a nagyobb morál minden ilyen tapasztalat után is hallgatásra kénvszeríti s ilyenkor örömmel gondol az egyház arra, hogy magvetése mégsem esett egészen tövises talajra. Mindenki reménykedik abban, hogy nemzetünk jelenlegi helyzetében sokkal gyorsabban, mint máskor, kialakul a teljes nemzeti egység. Az ellentétek és a gondolkodásban való különbségek gyorsabban tompulnak és színtelenednek el, mint más időkben. Ehhez járul még az, hogy az egyház is hangosabban és egyöntetűbben prédikál és bizonyságot tesz amellett, ami ma az egyetlen tennivaló: nemzeti megmaradásunkért semmi áldozat sem sok. A mai helyzettel mindenesetre számolni kell s államnak és egyháznak sok új olyan intézkedést kell foganatosítania, amelyek a helyzetből következően szükségessé váltak. Pedagógus emberek, akiknek egyháziassága eddig talán bizonytalan volt, a rövid tanévről, a növendékek munkátlan elhelyezéseiről nyilatkozván azt hajtogatják, hogy erkölcsi szempontból áll óriási veszteség előtt az ifjúság. Apák és anyák azt mondják, hogy .gyermekeik munkátlansága komolyan foglalkoztatja őket azzal a gondolattal, hogy gyárban, vagy üzemben helyezik el, hogy ne töltsék napjaikat egészen dologtalanul és üresen. Sok evakuált é? vidékre költözött családnál az a helyzet, hogy a szokott munkakörtől való kényszerű elszakadás, s esetleg hatósági étkeztetés, vagy részbeni közellátás az elfalusiasodás helyzetében tényleg teremt egy sereg morális veszélyt sejtető tényt. * A magyar protestántizmus, de különösen a magyar evangélikus egyház munkaetikája nem szorul senki előtt semmiféle bizonyításra. Evangélikus városaink és falvaink szorgalmas népe példaképen állhat nemzetünk nyilvánossága előtt. Egyházunk Istennek úgy akar szolgálni, hogy minden szavával és cselekedetével nemzetünknek is szolgáljon. A decentralizáció mai helyzetében nem politikai, nem is annyira szociális kérdés, hanem megítélésünk szerint elsősorban etikai kérdés, úgy a város, mnt a falu szemével "nézve a problémát. Az államot is úgy tekintjük, mint etikai hatalmat s neki is ebből a szemszögből megindulva kell az egyházzal együtt dolgoznia. így mmd a két közösség egyet akar szolgálni és megtartani azt a nemzetet, amely sok veszélyeztetettsége mellett pillanatnyilag a decentralizáltság, azaz az elfalusiasodottság veszélyeit is látja maga előtt. G .L. Mind hősök ők... Súlyos, próbáltatásos időknek nemcsak veszteséglistája van. Nemcsak egyéni tragédiákról kell beszámolnunk s nemcsak a gyávák, parányi életüket féltő emberek sírását, veszély óráján feltörő kétségbeesését hallhatjuk, hanem sokezer példáját tapasztalhatjuk mindennap a honszerelemből fakadó bátorságnak, a halállal szembenéző magyar kötelességteljesítésnek, — egyszóval kis, szürke emberek hősi életének és hősi halálának. Az ilyen idők kitermelik az egyéni életnek egyik legdrágább gyöngyét, az áldozatkészséget és áldozatvállalást. Hősi temetőben megásott és frissen hantolt sírok igen sok fejfájára írhatnók fel azt a feliratot, amit egyik tábori lelkész mondott valamelyik temetési beszédében: ,,A gyertya szerepe jutott számukra a magyar, életben. Világítottak másnak, fényt árasztottak a sötét éjszaWKailMPFT Németországban a kitűnő muzsikusok százai kibányászták a régi mesterekre vonatkozó zenetörténeti és stílustörténeti adatokat. Ma Németország pontosan feltárta a régi orgonák hanghatásait, több eredeti, ép hangszer áll rendelkezésre, magának Bachnak több eredeti cembalója, orgonája maradt fent teljes jókarban, ezen hangszerek technikai felépítéséből következtetni lehet arra, hogy milyen tempókat kell követni, milyen hangszínpaletta áll rendelkezésünkre. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor április 19-én Ramin Günther orgona-estjét hallgattam meg. Lipcsei Thomaskantornak lenni nagy kitüntetés, ennek az állásnak fényt és megbecsülést a lagnagyobb muzsikus, Bach János Sebestyén adott. A halhatatlan mait kötelezi Lipcse városát hogy a thomaskantori állást és a vele kapcsolatos Thomaner-Chort fenntartsa. Sokáig Lipcse városa volt Németország zenei centruma, a Gewandhaus számtalan világeseménynek tanúja. A Gewandhaus orgonájára készültek pld. Reger orgonaművei, a nagy orgonakomponista tanácsadója Straube Károly Thomaskantor, Ramin elődje volt. Bach szelleme a Thomaskantorokban öröklődött kántorról-kántorra, de Reger stílusa is örökségképpen maradt. Ramin a két mesternek Bachnak és Re- gernek a múlt és legújabb kor halhatatlanjának műveit tűzte műsorra. Megszólaltatta Bach reprezentatív művét, a d-moll tokkátát és fugát. Bach Pastorale-jénak 4 tétele pastellszínek- ben, csembalószerűen hatott. Műsoron volt a komoly, széles felépítésű Passacaglia és az orgonamuzsika legnehezebbje: Reger Fantázia és fugája ,.Bach” nevére. Ramin virtuóz technikával uralja hangszerét, néhány órai gyakorlás alatt tökéletesen kiismerte a Zeneművészeti Főiskola nehezen kezelhető nagy orgonáját. Gazdag takarékossággal és választékos íz’éssel regisztrálja a műveket, tempói lendületesek, hatalmas szuggesztiv erővel interpretálja a műveket. Bach ebben az előadásban élményszerűen mainak hangzik, élő muzsika, melynek semmi köze nincs a zenetudósok száraz magyarázataihoz. Bach és az orgona- 1 muzsika Németországban azért közkedvelt. mert sok kitűnő orgonaművészük élményszerűen tudja az orgonamuzsikát tolmácsolni. Ramin Reger BACH- ját is nagyszerű tudással építette fel, mely a legjobb értelemben zenekar- szerűen hat. Az egyes számok közt i Orlob Péter, a Thomaner-Chor szoprá- | nistája Bach és Reger egyházzenei műveit tolmácsolta nádszál finom hangján, melyeket Ramin kísért stílusosan az orgonán. A hangversenyt nagyszámú, előkelő közönség hallgatta végig. Peskó Zoltán. Nemesszívű adomány. Dr. Steinert Gyula, a Deák-téri evangélikus iskolák orvosa, Isten iránti mélységes hálával 6 havi tiszteletdíját, azaz 900 pengőt ajánlott fel a légitámadások evangélikus ínségesei segélyezésére abból az alkalomból, hogy a Szent Lász’.ó-kórház bombázásakor szenvedett súlyos sérülései ellenére életben maradt és tovább szolgálhat. 1 3
