Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-04-22 / 17. szám

egyházi emberek ott a pillanatnyilag sokkal nyugodtabb légkörben szükségesnek és kivihetőnek tartják ezt a szövetkezést, mennyivel inkább jó és indokolt európai viszonylatban az, hogy az együttműködés békességes jelei itt is láthatók és észrevehetők legyenek.

Örömmel tapasztaljuk, hogy a köztudatban a nagy háborús zaj között ^s észrevehető békülékeny szellem van terjedőben. Amerika 28 egyházi frakciója tiltakozott a német városok bombázása, ellen. De itthon is úgy a lelkipásztoroknál, .mint magánál a nagy tömegnél megállapítható az, hogy a felekezeti ellentétek élei mennyire eltompultak: enyhült a felekezeti harc. Időszerűnek tartjuk, ha épen mostani nagyon veszélyeztetett napjainkban s a most tartott nagy temetések idején, a kormány és az egyházi emberek eltemetnék a magyarság egységének mohó ellenségét: a reverzálist.

Amikor körülöttünk minden a teljes lelki vonalra való beállítottságot követeli és létünk attól függ, hogy ez a nemzet a többi nemzet mellett milyen erényeket tud felmutatni, méltó volna a magyar keresz- tyénség okosságához és a néppel szemben veszélyes időkben is mindig alkalmazott tapintatához, ha erre a lépésre közös akarattal elszánná magát. Amikor Japánban meg merik tenni, (elismerjük, esetleg állami nyomásra), hogy a sintoista papok mellett együtt szolgálnak az európai keresztyén papok és tesznek a nemzet harcai érdekében olyan nyilatkozatokat és olyan bizonyságtételeket, amelyek a nemzet jövőjét elsőrendűen akarják szolgálni, akkor valószínűleg hazánkban is a keresztyén családok öröme és békessége óriásira fokozódnék a régi ellenségeskedést kiküszöbölő megoldás és kölcsönös megbecsülés megvalósít tása után.

A katona a mi egyházi szójárásunk szerint Jézus Krisztus jó vitéze. Teste-lelke az ő kezében van. A katona számol ugyan mindennel, veszéllyel, sikerrel, de élete egészében mégis nagv áldozat- vállalás, a legszebb férfiúi erények megmutatása. Az ember is. aki már nem lehet, vagy aki még nem lehet katona, ugyancsak Jézus Krisztus jó vitéze. Lelki területen is el kell végeznie a maga nagy munkáját. A katona áldozatvállalásának és az ember cselekedeteinek a nemzet ítélete szempontjából egyensúlyban kell lenn1'ők Amilyen nagyok és magasak a katona erényei és áldozatai, ugyanolyan nagyoknak és belső áldozathozatalban egyenlő értékűeknek kell lenniök az ember cselekedeteinek is. Pilátus Jézust az utolsó percekben úgy mutatta be a zsidóknak: íme az ember. Az az Ember a legtöbbet nyújtotta az összes emberek között s cselekedete örökké él. Itt volna a nagyszerű alkalom az európai emberek és a magyarság számára is, hogy amint az európai és magyar katona a legnagyobb áldozatot vállalja, ugyanezt cselekedje az ember is. G. L.

Az ember a levegőben

Több, mint harminc évvel ezelőtt, július tizenegyedikén, a francia nemzeti ünnepen, az elnök páholya előtt elrepült Blériot, az -első francia repülő. A tömeg ujjongott. Valami sejtelem fogta el az embereket, hogy mi lesz most már, ha a levegőt meghódította az ember?

Délután megismétlődött a lelkesedés a versaillesi parkban, ahol az ünnep tiszteletére ontották magukból a vizet XIV. Lajos szökő- kútjai. Ennek a vízijátéknak méreteiről elég annyit tudni, hogy a kétórai látványosság a francia államnak húszezer frankjába került. De ki is mentünk Párisból, akinek keze-lába volt. És a százezres tömeg ujjongása közben ott röpködött Blériot. Kanyargóit, bukfencezett a levegőben. Véglegesen meghódította a levegőt az ember. Mi lesz ebből?

Megszűnnek a határok, a távolságok. Semmi sem választhatja el az embert az embertől. Ettől a röpködő kis masinától nevetségessé lesznek a ímestenségesen [emelt korlátok. Hiszen a levegőben nem állíthatják meg az embert földi előítéletek. A levegőben megtisztul majd az emberiség.

BIMKUSB.ET

olyan lesz, mintha veleszületett volna. S hogy senki ne álljon bizonytalanul ebben a kérdésben, ehelyütt megírjuk, hogy a válasz vagy a teljes köszöntés megismétlése legyen, vagy csak ez a két szó: Erős várunk! Ragyogjon fel az arcunk és teljék meg boldogsággal a szivünk, amikor elmondjuk ezeket a szavakat s ne felejtsük el sohasem, hogy ez a köszöntés kötelez is. Kötelez arra, hogy minden szavunkból és minden cselekedetünkből megismerjék az j emberek: nekünk valóban erős várunk az Isten, a mi mennyei Atyánk! Benne rejtőzünk el a veszedelem idején, Benne erősödünk meg a kísértések ellen s Vele mindig gazdagok vagyunk.

Pásztor Pál.

Érdekes hírek

Finnországból

Közel f»000 hadiárvának több. mint 15 millió márkát osztott ki segélyként a Mannerheim Szövetség Hadikeresztszülő intézménye. Az intézmény elnöke Anni Waldén, a közismert és nagytudású tábornok neje, beszámolt többek között arról is, hogy bár figyelemreméltó segítséget kapott a Szövetség külföldről (többek között kb. 400.0Ü0 márka a magyar evangélikus Luther- Szövetségtől), mégis elsősorban azokhoz a finnekhez fordultak segítségért, akik Suomiban megértették a haza jövőjére vonatkozó fontos tennivalót: a ’ hadiárvák támogatását. Kb. 5000 hadiárva gyermek részesült abból az I adományból, melyet az ú. n. Népsegítés j országos gyűjtéséből bocsátottak p I Hadikeresztszülő intézmény rendelke- ! zésére. A Népsegítési akció 1942-ben | 12 és V2 millió, az 1943. évben több,

1 mint 15 millió márkát adományozott az árvák megsegítésére. A megható levelek százai érkeznek naponta a Szövetség irodájába, melyekben édesanyák számolnak be árváiknak juttatott adományok felhasználásáról.

7000 finn gyermeket szállítottak el eddig Svédországba. Helsinki, Turku, Porvoo és Oulu városok gyermekeit szállítják el először a védett és békés Svédországba, ahol igazán nagy szeretettel fogadják a kis finn szomszédokat. A fent megjelölt városok szenvedtek eddig a legtöbbet az orosz bombatámadások miatt, vagy legalább is ezen városok lesznek majd az ellenség célpontjai a most nemrég megindult terrortámadások folytatásában. A gyermekek szállítása szünet nélkül folytatódik.

Anyák-napja nemzeti ünneppé való nyilvánítása érdekében AÍpo Lumme 'több képviselőtársával együtt nyújtott be javaslatot a képviselőházban. Finnországban 1918-tól kezdve ünnepelték az anyák-napját, egyes helyeken in- ■ kább a nyár közepetáján. 1919-től kezdve május harmadik, 1927-től pedig május második vasárnapján rendezték meg az anyák-napját. A szóbanforgó javaslat rámutat arra a tényre, hogy Finnországban az idők folyamán egyre szélesebb keretek és ünnepségek kö- | zött ünnepük meg most már kivétel nélkül az ország mindenegyes helyiségében az anyák-napját. Méltó lenne,

1 ha nemzeti ünneppé nyilvánítanák má3