Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-04-15 / 16. szám

MOTMELET

kortörténeti adalék és vigasztaló: nyomorúság mindig volt, nem a miénk az egyetlen. — A másik érdekes régi könyv a békéscsabai Tevan-nyomda kiadása fennállásának 40. évfordulójára. Heltai Gáspár: Fabulái vannak ebben a könyvben, amelyik gondos kiállításban, bibliofil kiadásban jelent meg. A Fabulákról ugyan nem tudjuk, hogy az átíróként szereplő Keleti Artúr behatására mennyire változtatták meg stílusukat, de maga a tény, hogy egy vidéki nyomda fennállását ilyen kultúrtörténetileg fontos könyv megjelentetésével akarja megünnepelni: feljegyzésre és követésre

méltó tény. Ami a fabulákat illeti, azt hiszem, jobb lett volna eredetiben hagyni őket, csupán mai helyesírással nyomni. Azonban így is nagyon érdekesek, főleg a Heltai által hozzájuk csatolt erkölcsi tanulságokkal. — Harmadiknak a Győző Andor kiadásában megjelent könyvet említhetjük meg. Ez Haranghy Jenő, iparműv. isk. tanár, A rajzolás iskolája címen megjelent könyve. A szerző végig vezeti az olvasót a kezdettől egészen a művészeiig és elemzi, felrajzolja mindazokat az elemeket és dolgokat, amik a tárgyalás körébe eshetnek. Azoknak, akik szeretik és élvezik a művészetet, sok érdekes szempontot ad a művészi alkotások elbírálásához. Ezenfelül csábítja is az embert, hogy kísérelje meg maga is. Mind a három könyvet, mint értékes művet és érdekességet is ajánljuk.

kp.

Láttuk

A Nemzeti Szalon 100. csoportkiállításán fiatal művészek mutatták be tudásukat. Nem sok jót mondhatunk erről a kiállításról. Technikai téren nincsen ugyan sok kifogásolni való, de annál több van a felfogások tekintetében. A legtöbb kép az ú. n. „modern” felfogásban készült, még pedig annak nem a szerencsésebb, hanem szerencsétlenebb fajtájában. Talán kettőt vehetünk csak ki a szereplő művészek közül, akik a modern felfogást valóban művészi módon oldották meg és képeikben szerencsésen párosítják a modernség nem mindig megnyerő kifejezési módját a művészi szempontokkal. Nikelszky Géza az egyik és Karay Gyula a másik. Karay ugyan több képén már nem eléggé megfelelő módon dolgozik, éles és kusza a stílusa. Érdekes, de az „entartete Kunst”-hoz közelálló módon retteneteset és elbor- zasztót alkot nagyobb képein jó témáiból Duray Tibor. Kisebb vízfestményei azonban mutatják, hogy komoly tehetsége van, csak még nem találta meg eléggé kifejezési eszközeit. A kiállított szobrok között Megyeri Barnabás túlzott modernségre törekvő terrakotta fejei már valószínűleg nem találnak gazdára, az ilyen stílusú alkotásokat kedvelő vásárlók éppen most tűntek el a porondról. A kiállítás színvonala nem túl magas.

Forgószél a címe annak az új német színesfilmnek, amelyik Theodor Storm Immensee című novelláját viszi vászonra. A színes képek jól illenek a romantikus és romantikus módon feldolgozott témához, amelynek finom árnyalatait kiválóan hozzák elénk.

6

segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az étherig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg, most eredj és élj, mert a világ a tied.

5.

A negyedik bölcs a sacra dies parancsát felismerte. A Szent Hétköznap az, amikor a dolgok csodátlanul jönnek és távoznak egymásután, mindegyik olyan egyszerű és józan, mint egy korty víz. A szent ideák világával szemben ez a szent ideátlanság világa. Szilárd, nyugodt, romantikátlan. Nem kedvel se szenvedélyt, se hőst. Eszméje nincs. Szakrálisán profán.

Az egész világon csak igen kevesen voltak, akik a hétköznap kicsiny és közönséges mitológiáját megértették és tudták, hogy mit jelent reggel fölkelni, mosdani, reggelit készíteni, dolgozni, sietni, bosszankodni, sértődni, — szürkén, gépiesen, átlagosan, megdöbbentően józanul és hazugság nélkül és minden pátoszt kizárva. Csak egészen kevesen voltak, akik tudták, hogy ami egy napon az utcán, otthon, a boltban, a műhelyben történik, nem egyéb, mint, ami századok alatt az egész világegyetemben történik. Ahhoz hogy az ember a hétköznap isteni közönségességét és józan mitológiáját észrevegye, fáradhatatlannak kell lennie, nem szabad sem elfásulnia s egy pillanatra sem szabad unatkoznia; nem szabad kieresztenie kezéből az időt. Mindig van ok részvétre, csodálatra, segítségre, nevetésre. A hétköznap mitológiájának erénye az éberség.

Népfőiskoláink mérlege

Sokan kérdezték már egy-egv népfőiskoláról szóló előadás után: eléri a célját a népfőiskola? Milyen életet folytatnak azok, akik már elhagyták a népfőiskola falait? Népfőiskoláink eredményességét volt növendékeink élete bizonyítja, ez igaz. Ez a legjobb propaganda is. Azután meg nem érdemes fenntartani olyan intézményt, melynek munkája eredménytelennek bizonyul.

Nem célom az idealizálás, sem a minden módon való tetszésnyilvánítás kierőszakolása. Evangélikus egyházunk egyetemlegesen érez felelősséget népfőiskoláink iránt. Szükséges azonban, hogy minden evangélikus gyülekezeti tag is éppen olyan felelősséget érezzen. Éhez viszont az őszinte beszéd szükséges.

Nyíltan meg kell mondanom, hogy népfőiskolái nevelésünk sok alkalommal csődöt mondott. A nevelésnek a módszere, vagy a nevelő egyénisége, vagy az egész közösségi élet levegője olyan volt, hogy nem érte el sok fiúnak a lelkét. Volt esztendő, amikor népfőiskolásaink közül csak egy vagy kettő ment vissza falujába, hogy az eke szarvát megfogja. A többi menekült a falutól, vagy a földmunkától. Szívesebben vállalta a városi proletársorsot, mint a hazai keserű kenyeret. Hibája ez a népfőiskolának, de hibája annak az egész ferde társadalmi helyzetnek is, amiben élünk. A falusi napszámos ifjú még akkor is megvetettebb, ha napszámjából az egész családot tartja el, mint a városi viceházmester, akinek fizetése és ellátása a felét sem üti meg az előbbinek. De mégis ,,úr”. Volt olyan, aki jól jövedelmező kertészetet cserélt fel kistisztviselői állással, mert menyasszonya tiszt- viselőné akart lenni és nem napszámosné. Ezekben az eetekben a népfőiskola hibája volt, hogy nem adott megfelelő lelki nevelést, de oka az ilyen kificamodott életeknek az egész társadalmi gondolkodás is.

Falun a megváltozott életű ifjút a többitől az különbözteti meg, hogy nem jár korcsmába, nem kártyázik, táncmulatságon nem vesz részt. Maga a világ méri meg ezzel az ifjú tisztánlátását: jár-e korcs-