Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-04-15 / 16. szám

mába vagy nem?! Bizony a volt népfőiskolásoknak igen nagy százaléka, minden fogadkozás ellenére, mégis csak korcsmában tölti szabadidejét. A táncmulatságról szintén nem maradna el, mert hiszen mit szólnának a cimborái. A népfőiskola ez esetben csak látszólagos eredményt ért el, a fiúnak a szeme nem nyilt meg. Az egész fogadkozás szalmaláng volt csupán. De közrejátszott itt a szülői akarat és a pajtások véleményétől való félelem is. Akárcsak városon a rever- zális elleni harcot abban látják a szülők, ha az ifjúság részére táncosteákat és egyéb társadalmi összejöveteleket rendeznek, a falusi szülő sem tudja elképzelni a férjhezmenetelt vagy a nősülést máskép, mint a táncmulatságon való ismerkedés vagy részvétel révén. Sok szülő maga kényszeríti és küldi gyermekét a korcsmába, hogy ne legyen sutton ülő anyámasszony katonája. — Azonban ez sem menti a népfőiskolát és annak nevelését.

Népfőiskoláink célja az, hogy a fiúk elhagyva a népfőiskolát, önmagukat képezzék tovább. Ennek egyik legfontosabb eszköze a kis házikönyvtár. Mindegyik fiú már a népfőiskolán megkapja ennek a kis házikönyvtárnak a magvát egy néhány jó könyv formájában. Ezt folytatja tovább a népfőiskolái lelkész, amikor negyedévenként egy- egy jó könyvet ajánl a fiúknak elolvasásra, közölve a könyv tartalmát is. Látogatásaim során bizony nagyon kevés fiúnál találtam meg a kis házikönyvtárt. Mikor beszélgetés közben az olvasásra terelődött a szó, nem egy vallotta be pirulva: lecsukódik a szemem, ha betűt látok. A szabadlevegőn való munka bizony kiszívja az ember erejét. Menti ez azonban a népfőiskola csődjét?

A sok kudarc között azonban eredményt is találunk. Múltkoriban az egyik fiúval együtt szekereztünk ki az állomásra. Lassú kocsikázás közben megnyílt a fiú szíve. Bizony én nem vagyok a szónak embere, nem tudok úgy beszélni, mint azok, akik már ott a népfőiskolán bizonyságot tettek — szólalt meg a fiú. Figyelmeztettem, hogy nem beszédben áll az Isten Országa .. . Eszembe jutott a fiú özvegy édesanyja, aki fia távollétében elmondta, hogy mennyire megváltozott a gyermeke. Ezelőtt korcsmázó legény volt, most egyedül vezeti a 80 holdas gazdaságot. Bizony, azelőtt sok rossz szót mondott, most csak szerető szó hagyja el az ajkát. Itt Isten végezte el a magvetést és adott növekedést.

Voltak esztendők népfőiskoláink életében, amikor a fiúk között alig volt gazdalegény. De voltak esztendők, amikor csak gazdalegények vettek részt a tanfolyamon. A vezetők ilyen alkalmakkor voltak a legboldogabbak, mert ilyenkor fordult elő legkevésbbé a kérdés: melyik gyárba menjek munkásnak, villamoskalauznak, csendőrnek, rendőrnek, szolgának menjek-e? Népfőiskoláinknak már talán ez is nagy eredménye, hogy gazdalegényeink közül nem egy végezte el a népfőiskolái tanfolyam után a két éves mezőgazdasági szaktanfolyamot. De 90%-ban arra törekednek, hogy gazdaságukat minél kifizetőbbé tegyék. Örültem, mikor egyik meglátogatásánál kis zöldséges kertet, melegágyat fedeztem fel. Azon a vidéken teljesen ismeretlen a zöldséggel való foglalkozás, sem a retket, sem a póréhagymát nem ismerték. A másiknál silót találtam, sőt a beszélgetés alatt elárulta, hogy a faluban már öt helyen ő épített silót. A harmadiknál gyönyörűen kezelt gyümölcsfákat láttam, ahol pedig azelőtt csak az idő jóvoltából termett valamiféle gyümölcs. A negyedik gazdasági folyóiratokat böngészett állandóan, keresve, hogy mi a legjobb most ebben a háborús esztendőben. Az ötödiknél egy gépszövetkezetet találtam stb. Eredmény? A népfőiskola tisztánlátást hozott ezeknek a fiúknak az életébe. Érdemes-e folytatni a népfőiskolái nevelést? Ha csak ez a felsorolt öt volna a több mint kétszáz között, akkor is hálát kell adnom Istennek, hogy elindította a népfőiskolái munkát.

A népfőiskolák és a népfőiskolái nevelés legnagyobb próbatétele a katonaság. Aki a katonaélet kísértései között megáll, az meg tud állani az élet nehézségeiben is Krisztus katonájaként. Legnagyobb örüm az a népfőiskolás nevelőknek, amikor egy-egy két éves katona szabadságolása alkalmával felkeresi régi iskoláját és beszámol élményeiről. Szinte kivétel nélkül népfőiskolásaink mind tisztesiskolát végeznek. Csúfolás és gúny veszi őket körül, ha előveszik a Bibliájukat a kaszárnyaszobában, de mégis megbecsülik. A csúfolódás csak

BfcmusM

Nagyszerű színészek és nagyon ügyes rendezés domborítja ki azt a fő gondolatot, hogy bármennyire is szeretheti egymást két ember, ha mások a vágyaik, más az életformájuk és az élettempójuk: nem alkothatnak megfelelő párt. Természetesen ebben a megoldásben kevés tükröződik a keresztyénség- ből, amelyik mégis csak azt mondja, hogy: „a szeretet mindent eltűr...” Ez a szeretet azonban nem romantikus és így nem is illik ebbe a szép filmbe.

Futótűz, azaz „Déryné naplója” az egyik új magyar filmünk. Azt kell mondanunk, hogy végre valami. Nem nagy film, igényei sem különösebbek. De a többi, régebbi filmhez képest mégis van egy nagyon nagy előnye: egy ismert személy életének egyik epizódját viszi a színre úgy, hogy igyekszik egyúttal korrajzot is adni és megrajzolni a magyar színészet úttörő munkáját. Ha ez nem is sikerül neki teljes mértékben és több gyenge jelenet is csúszik a filmbe, megbocsájthatjuk azért, mert a magyar múlt egyik darabdarabját eleveníti meg. És a mai filmviszonyok között ez is valami. kp.

Felhívás

tanítók gyermekneveltetési segélyére vonatkozó igénybejelentésre.

Az 1930. évi VII. törvénycikkel létesített „Protestáns Tanítói Internátusok Alapjából” való segélyezésre evangélikus egyházunk nevében pályázatot hirdetek olyan, gyermekeiket 1943/44- ben taníttató tanítók gyermekneveltetésének céljaira, akik falvakon, tanyakon, teljesítenek szolgálatot és ennélfogva gyermekeik továbbneveltetéséről a maguk erejéből gondoskodni nem tudnak. Kivételesen s különösen indokolt esetben ezen kategórián kívüleső tanítók segélykérvénye is elbírálás alá kerül. Figyelemmel az alap rendeltetésére és a miniszter úr intenciójára, különös figyelemben részesülnek azok a folyamodók, akik gyermekeiket evangélikus internátusbán helyezték el. A kérvényben feltüntetendő: a tanító

neve, életkora, hivatali minősége, működési helye, család viszonyai, teljesített hadiszolgálata, házon kívül taníttatott gyermekeinek neve, életkora, iskoláztatási (melyik iskolába jár) és elhelyezési adatai (internátus, magánház, rokonság), tanulmányi előmenetele. Továbbá a tanítói javadalom pontos adatai tételenként s végösszegben aranypengő érték szerint. Feltüntetendő tehát a fizetési osztály és fok, a helyi javadalom (értékegység, kezdő fizetés százaléka, föld, termény, tüzelőfa, készpénz, fizetéskiegészítő államsegély, esetleg más, bármilyen természetű ja- vadalmi tétel) s végül a magánvagyon. Folyamodási ívet, megkeresésre, az illetékes püspöki hivatal bocsát a folyamodó rendelkezésére. Tekintettel az egységes eljárás szükségére, a segélykérés ezen folyamodási íven nyújtandó be. Az illetékes püspök úrhoz intézendő, bélyegmentes kérvény az illetékes esperes úrhoz, folyó évi május hó 10-éig nyújtandó be, onnan pedig május hó 15-éig az illetékes püspök úrhoz terjesztendő fel, hogy május hó 20-áig kezeim között lehessen.

Budapest, 1944. márc. 27.

D. báró Radvánszky Albert s. k. egyetemes felügyelő.

7