Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-04-01 / 14. szám
túlfejlődte és komoly kritikával illette a tudomány, a munkásig azonban éppen mohó tudásszomja és a tanulás első élményeinek hatása alatt bibliának tekinti őket. Akárhogyan legyen is azonban, a régi munkásság hálás a zsidóságnak, hogy képzésében segítője volt és nem figyeli benne a zsidó érdeket. Ezért mai késő törekvésünk, mellyel őket egy a zsidóktól nem befolyásolt műveltségre éá világnézetre akarjuk nevelni, gyanútkeltő kínálat. Ha egy műveltség ilyen határozottan osztályosul és kollek- tiválódik, akkor igen nehéz azt megbontani. Azt is késő hajtogatni, hogy munkás lelkiség csonka a vallás és a hit nélkül. A keresztyénvégnek akkor kellett volna ezt mondania, amikor a munkásság a maga életformáját véres verejtékével harcolta ki, — magárahagyva. Az egyház itt talán elszámította magát s nem gondolt arra, hogy valaha az ország népességének csaknem fele az iparból fog élni, s hogy mindezek szellemi állásfoglalására döntő lesz azoké az elsőké, akikre ügyet sem vetett akkor. Arról sem a munkásság tehet, hogy a nemzeti-történelmi ideológiát éppen azok. hordozták, akikkel ő küzdelmében szembetalálta magát. Hidd el, nem lenézzük a munkásságot a művelet lensége miatt, hanem azt látjuk, hogy a régi munkásideológia nehezen tudná biztosítani a gyökeres népi hagyománykincsünk, a keresztyénségünk és a történelmi-nemzeti ideológiánk fennmaradását. De fentiekből azt is láthatod, hogy ezekben is inkább az önvád és a megértés szólaltat meg bennünket. Én egy megújított, keresztyén, magyar munkásműveltségről álmodom. És ennek alapfeltételeit a következőkben látom: A munkásságot meg kell szerezni a nemzeti célok számára és műveltségét át kell hatnia a magyar nemzeti hagyománynak. Az egyháznak, az egyházi befolyásolás ábrándjáról lemondva határozott népmisszióba kell fognia, téríteni és téríteni,, hogy a munkásság ne érezzen mást, minthogy az egyház őt valóban Jézus Krisztushoz s nem másféle célból akarja vezetni. A magyar történelmi-nemzeti szellemet hordozó vezetőrétegeket meg kell szerezni a szociális gondolat számára, nemzeti ideológiánkat haladó irányban kell újra átgondolni. A nemzetet azoknak kell vezet- niök, akikkel a nép együttérzi magát a maga létküzdelmében. Szoci- lis elszántságtól fűtött magyar nemzeteszmére van szükség, hogy a munkásság újra a nemzetben érezze magát jól. Igazi Magyarország megépítésére egyetlen osztály sincs még készen. Ne fitogtassuk magunkat és ne korholjuk egymást. De készen van egy új magyar embertípus minden társadalmi réteg legjobbjaiból. Ezeknek össze kell fogmok; kiharcolni a haladást! Dezséry László. 'W » k *! r*ri r*- i-—wf i Evangélikus népfőiskoláink útja Mint minden gondolatnak és eszmének, úgy a népfőiskolái eszmének is idő kellett és kell is még, hogy egészen kiforrja magát. Evangélikus népfőiskoláink is végig járták és járják ezt az utat. Az evangélikus népfőiskola útja nem Magyarországon indult el. Testvérnépünk, a sokat szenvedett finnek köréből kaptuk a magyar népfőiskola gondolatát. Jellemző ez a finn testvérek tisztánlátására. Egy ízben sokan jártak Magyarországon és sokat tapasztaltak közöttünk A megujhodott trianoni Magyarország minden erőfeszítését és jóigyekezetét számba vették. Mégis, látogatásaik után egyet hiányoltak: nincs néktek népfőiskolátok. Sokszor van úgy az ember életében, hogy a jóbarát veszi észre, mi hiányzik. így vetődött fel a magyar evangélikus népfőiskola gondolata. Ne gondoljuk, hogy ezzel a magyar népfőiskolának az ügye máris rendbe jött. Nem lehetett egyszerűen az északi népfőiskolái típust átültetni. Számításba kellett venni a helyi viszonyokat, meglévő iskoláinkat, tanfolyamainkat, népművelésünket, stb. Súlyosan tévednénk akkor is, ha azt mondanánk, hogy a magyar népfőiskola örök időkre GftNGMSÉLET Chopin, Wagner lépnek elő. (Érdekes, hogy Wagner milyen szenvedélyesen ragaszkodott Liszthez, érezte, hogy neki köszönheti azt, hogy nem kallódott el.) Nem hallgatja el az író a művész szerelmi életét sem, de ezeket a lapokat olyan művészi módon írja le, hogy egyáltalán nem ízléstelen vagy bántó. Liszt törvényesíteni akarta szerelmét, de nem tudott megbirkózni az eléje tornyosuló akadályokkal. Ebből a könyvből is kitűnik, hogy Liszt bármerre járt, mindig magyarnak vallotta magát és szerette hazánkat. — Ugyanez a szerző A zongora poétája címen Chopin életét is megírta. Chopin élete éppen ellentéte Liszt életének. A dicsőségre vágyó, erős akaratú, életvidám Liszttel szemben Chopin a magábavonuló, tépelődő és szenvedő művész. Élete sem olyan zajos, mint Liszté. Inkább a magányt szerette, mint a nyilvánosságot és a külföldet. Zongorája kárpótolta mindenért. Muzsikája is olyan halk és érzékeny, mint élete. Sorsa tragikus: tüdőbaj viszi el. Életrajza tökéletesen megmutatja őt és kortársait, bár a szerzőt müve megírásánál sokkal kevesebb forrásmü segítette. S. K. Cervantes: Két kutya beszélget című kis szatírája ^z emberekről halkan és megbocsátó szeretettel mondja el az író véleményét. Nem a maró gúny, (mint azt Swiftnél látjuk), vezeti tollát, hanem a közös származás és az emberi gyengeségekben való részvétel. A mű maga irodalmilag csemegének számit, bár filozófiája helyenként ma már kissé túlhaladott és naiv. Mégis, mint valami mesét, a múltnak régi történetét olvassuk és élvezzük. Ajánlhatjuk. kp. Láttuk A Tavaszi Tárlat ezúttal nélkülözi a régebben annyira szokásos frisseségre való törekvést. Pár évvel ezelőtt még az volt a fő látnivaló a tavaszi tárlaton, hogy a fiatal tehetségek újszerű próbálkozásaikkal miképpen igyekeznek kifejezni a bennük lappangó mondanivalót. Üjabban azonban, így idén is. inkább a régi, immár jól bevált mesterek képeit látjuk viszont. Ez a tárlatnak mindenesetre bizonyos mérsékletet és tartózkodó előkelősködést jelent. De egyúttal bizony a sablónos- sághoz való kanyarodást is. A már befutott művészek legnagyobb része nem nyújt semmi újat. Nem látunk fejlődést, gyarapodást művészi gondolataikban vagy kifejezési eszközeikben. Komoly és művészi sokszor, amit festenek, de öregesen megállapodott. Egészen ritka közöttük az olyan állandóan kereső és újat hozó művész, mint Merész 5
