Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-04-01 / 14. szám

Gyula, aki most sem tagadja meg magát, hanem bátran vág neki a legnehezebb feladatoknak is. „öreg színész" című képe a tárlat csaknem legjobban sikerült darabja. Mellette kortársai, a vele együtt indult művészek a már ismertet nyújtják. Zárt társaságukba nem törhet be idegen, vagy ha be is tör, csak egy-egy képpel szerepel és így eltörpül mellettük, akik több képpel szerepelve, a kiállítás hangját adják még. Az állandóan szereplő ismertebb művészek mellett meg kell említenünk Várdeák Ferenc éles, tiszta stílusban festett képeit és csallóközi Farkas Lőrinc jól megfestett és megszerkesztett tájait. A kiállítás egyik legüdébb darabja: Reuter Ágostnak, a különben inkább ceruzával dolgozó művésznek, Felvidéki táj című olajképe. A vízfestmények között találunk egy pár igen jól és stílusosan megfestett művet, kiemelkedőbb alkotás azonban nem akadt köztük. A szobrok színvonala igen jó, van egy pár igen figyelemre méltó alkotás közöttük, azonban meglehetősen nagyszámú a „jó, de semmi különös” kategóriába eső is. A most folyó háborút egy pár Markos-kép jelzi csupán.

A Titokzatos Tibet, az UFA nagy expedfciós filmje, hosszú idő óta először mutat exotikus népeket és tájakat egész estét betöltő műsor keretében. A Tibet- röl szóló film természetesen tudományos céllal készült elsősorban, ezért ném mindenütt egyformán érdekes. Vannak azonban olyan részei, amelyek kedvéért érdemes megnézni a kevésbbé érdekes részeket is. Természetesen be kell számítani azt is, hogy az egész film keskeny szalagra készült és nyilván később került széles szalagra. Ez okozza a képek szürkeségét és helyenként nem egyenletesen ható mozgását. Mint érdekességet: ajánljuk. kp.

BOLDOG RABSÁG

címen jelent meg Friedrich Lajosnak az Üzenet c. szórványlap szerkesztőjének legújabb egyházi-beszéd kötete. Megrendelhető a szerzőnél

KECSKEMÉT, LUTHER-PALOTA.

meghatározott célkitűzéssel indult meg. Első népfőiskolánk célkitűzését maguk a növendékek adták meg: Krisztusban élő öntudatos magyar parasztember. Szép és hangzatos célkitűzésnek tetszett ez akkoriban mindenki előtt. Alig egy év és az öntudatos szó lemaradt a célkitűzésből. Az öntudat megbukott az életben, mert sokszor nem volt más, mint felszínes gőg. Gyökere nem volt a megváltozott életben. Bizony sokszor inkább rontott a népfőiskolán, mint épített. Alig egykét év és megint a paraszt szó maradt ki. Azóta is folyik a vita: paraszt vagy földmíves. Mindinkább rájöttek azok, akik felelősséget éreztek a népfőiskoláért,7 hogy itt nem parasztról, földmívesről, még kevésbbé öntudatról, hanem életerős if jakról van szó. Azoknak a nevelése a fontos. A gombamódra szaporodó népfőiskolák munkája rámutatott arra, hogy az „öntudatos magyar paraszt“ kifejezéssel hogvan éltek vissza egyesek, hogyan -használják egyéni érvényesülésük ugródeszkájának a népfőiskolán hangoztatott elveket. Szomorúan kellett látni a népfőiskolán is azt az általános betegséget, hogy a legtisztább fogalmakat is miképen használják fel és töltik meg hamis tartalommal, vagy üresítik meg tetszésük szeriiit. A népfőiskola útján is nem egyszer tapasztaltam, hogy nagy „mellébeszélések“ folynak.

Evangélikus egyházunknak hivatása a népfőiskolái munka, nemcsak azért, mert itt indult meg Magyarországon először, hanem azért is, mert az intelligencia egyháza. Ez kötelességgel jár. Nem szabad engedni, hogy míg középosztályunk fiai és leányai megtalálják a tovább tanulásra a lehetőséget, földmíves ifjúságunk csak élje tovább az életét úgy, mint eddig. Valamikor evangélikus egyházunknak az igehirdetéssel párhuzamosan haladó feladata a nevelés volt. Ez az igehirdetéssel egybekapcsolt nevelés volt erőssége egyházunknak. Egyházunk ma már kisebb mértékben végzi ezt a nevelési feladatát. Ezért alakult lei az evangélikus népfőiskolákon újból, a régi magyar evangélikus hagyományokon felépülve, az igével való nevelés elve. Ez az elv szűkítette meg a népfőiskola célkitűzését is. Evangélikus népfőiskoláink célja: Krisztusban élő ifjak nevelése. Népfőiskoláink nem megkötöttek, magában a népfőiskola tartalmában már benne rejlik az, hogy otk egyéniségek nevelnek egyéniségeket. így természetesen ennek a célkitűzésnek az elérése a nevelő egyéniségétől, merném mondani: Krisztusban való életétől függ. Nevelni és vezetni csak addig és olyan mértékben tud valaki valakit, ameddig maga is eljutott, vagy amit maga is megtapasztalt. Népfőiskoláink sikerének vagy sikertelenségének a lemérése épen ezért nem a mi feladatunk, hanem azé, Aki mindeneket megítél.

Módszer tekintetében azonban egy pár év óta már egységesen lépnek fel evangélikus népfőiskoláink. A nevelő a beszélgetés, a példaadás és a fiúk öntevékenysége útján mutat rá a lélek és test dolgaira. Az előadók szintén beszélgető módszerrel közlik tárgyukat az ifiakkal. Sokszor éppen ezért kifogásolják a népfőiskolások a hiányos ismereteit. Bizonyos, hogy nem lehet egy-egy népfőiskolásnak teljes ismerete egy-egy tárgykörből. De a módszer éppen azt éri el, hogy az ifjú a népfőiskola után képezze magát. Az indítást adja az iskola, a további úton a fiúknak önállóan kell járniok.

A cél elérésének érdekében állanak a különböző eszközök, közöttük elsősorban a közösségi nevelés. A fiúk a maguk elszigeteltségükből egyszerre egy olyan légkörbe kerülnek az internátusi nevelés által, ahol egymásra vannak utalva és egymásnak a szolgálatába jutnak. Népfőiskoláinkon ugyanis a fiúk a rendet maguk tartják fenn. Felváltva lesz közülök mindenki hol vezető, hol mosogató. Mindegyik beleszokik így a szolgálatba és a munkáltatásba. Az a népfőiskola éri el legjobban a célját, amelyik ezt az eszközt a leggyakorlatibb módon alkalmazza.

Egy másik eszköz a cél eléréséhez a magyarságra való nevelés. A Krisztusban élő. ifjúnak ebben a világban, mégpedig az Ő Urától meghatározott világban kell élnie. Ifjaink nagyrésze azért fordít hátat eredeti hivatásának, a földmívelésnek, mért éppen ezzel a világgal nincs kibékülve. Nem ismeri, sőt sokszor már nem is akarja megismerni. Ennek az eszköznek a történőimen, irodalmon, társadalmi ismeretekén, gazdasági életben való tisztánlátáson keresztül éppen az a feladata, hogy a népfőiskolás újbóí rádöbbenjén hivatására.

A harmadik eszköz a lelki nevelés. Ä népfőiskolás megismeri Urát.