Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-04-01 / 14. szám
WMJSELEF sonló névelésének költségeit, de fogadj a S inkább a házába is őket. j! ... hogy végre sikerült felfedeznünk' 1 a legjobban szerkesztett képes folyóira- ^ tot. Ez a hadbavonult honvédség számára megjelenő „Szikra” című lap. Irodalmi értékű novellái, pompás cikkei, képei, mind-mind arról tanúskodnak, hogy tudnánk olyan folyóiratokat is kiadni, amelyek megütnék a régóta követelt mértéket. Talán most, amikor halljuk, hogy az egyik legnépszerűbb és egyben legjobban kifogásolt képes hetilap új szerkesztő kezébe került, talán most végre megkezdődik ez a változás. ... napilapjaink legnagyobb része a ponyvánál is ponyvább módon foglalkozik az egyik külföldön elkövetett bűntettel. Valamennyi újságban hosz- szabb-rövidebb leírásokat és hátborzongató részleteket találtunk, amelyek mindegyike újabb és újabb ‘szenzáció igényével lép fel. Ezek a leírások nem csak hogy pótolják a ponyvaregények gyilkosságainak elmaradását, hanem még felül is múlják azokat, mert hitelesség igényével lépnek fel. Sajnálattal észleljük ezzel kapcsolatban, hogy a lapok nem beszélnek kellő komolysággal arról, hogy az ilyen rémtettek mélyén mindig valami bűn lappang, ami létrehívja és megcselekszi a gondolatok sötét terveit. Mert ez a bűn még nem fejezte be útját azzal, hogy végrehajtották, hanem a betűkön keresztül újabb meg újabb hódító útra indul. Ezt kell meggátolni azzal, hogy ne részletezzék feleslegesen és tudálékosan, hanem inkább hallgassanak róla. Ha utánzókra akad, az is felelős lesz érte, aki közzé tette vkm. ^+*tm0*,tl0*+4***m**^+*****mJ^^+*A Olvastuk Guy de Pourtales: Liszt Ferenc élete. A nagy művész élettörténetét majdnem mindenki ismeri, hiszen eddig már sokan foglalkoztak vele. Harsányi Zsolt is feldolgozta Magyar Rapszódia című munkájában, De míg Harsányi Lisztnek magánéletét kutatja fel és egyoldalúan ? ínnak élményeit színezi, addig Pourta- és inkább az egész embert, a zsenit állítja elénk. Nem regényt ír, hanem korabeli forrásmunkákra, Liszt leveleire és hátrahagyott írásaira hivatkozva írta meg művészi életrajzát. Új Lisztet ismerünk meg belőle: az istenfélő és hivő embert, akinek a templom éppolyan életszükséglet, mint a művészet, — a bűnbánó művészembert, aki órákon át nem tud betelni Isten kegyelmével, — a zsenit, aki maga érzi a legjobban élete fonákságait és éppen ezért törekszik az ideál felé. — Az író igen hűséges korrajzot is ad. Berlioz, 4 a vallás tanaiban. Mi vesszük komolyan a szellemi életet s a hitünk, a világnézetünk mind tudományos alapon áll. Ti elvakult értelmiségiek vagytok, minket lenéztek s szellemi fényetekre hivatkozva minket műveletlen tömegnek ítéltek. A munkásosztály mindenütt a polgári társadalom képződménye. Ilyen nálunk is s azért megállapíthatjuk (Erdei), hogy „ez egyértelmű azzal, hogy újabb és hirtelenebben kiformálódott képződmény“ a középosztálynál, különösen pedig a parasztságnál. Nálunk a gyáripar a múlt század végén a semmiből egyszerre született, s így munkássága történelmi előzmény, nélküli réteg. Azt is kell róla tudni, hogy első szakmunkásaink idegen származásúak voltak s azok, a falusi iparokból és a földművelésből munkásságba sodródott elemek, melyek a magyar ipari munkásosztály előharcosaihoz csatlakoztak, a számukra annyira idegen életformában egyáltalában nem tudták meghatározni ezt az új osztályt a maguk társadalmi és történelmi hagyományaival. Az azonnal felvett marxizmus ebben az osztályban nemcsak a létkérdések kiharcolásának eszköze lett, hanem világnézetté, szellemi alapmagatartássá, kulturális bázissá is. Ennek, a szakszervezetekben nevelt munkásságnak határozottan van egy elég szervesnek nevezhető műveltsége, de egy egyoldalúan világnézeti. Egyetlen társadalmi osztálynak sincs ennyire világnézeti alapon kidolgozott műveltsége Ez az elvhű, szervezett és tanult munkásság azonban ma kisebbségben van az ipar szédületes fejlődése nyomán mind frisebben munkássá lett új rétegekkel szemben, amelynek a munkásosztályba való csatlakozása közben már egészen más társadalom- és világnézetalakító erők is működtek. Ez az új munkástömeg szinte elborítja a régi munkásréteg magvát: műveltsége szervezetlen, világnézetisége bizonytalan, gondolkozásmódját faji származás, vallási hovátartozandóság, s a társadalmi háttér, amelyből a munkásrétegbe került sokirányban befolyásolja. A mai munkásság tehát már koránt sem tekinthető egységes műveltségűnek. Mivel azonban a munkásosztályon belül mégis markáns jelenség a régi munkásműveltséget képviselő réteg, tanácsos ezzel a munkásműveltséggel szembenézni. Innen, az értelmiségből nézve senki sem tagadja, hogy ez a munkásműveltség igenis létezik, s nem is alacsony színvonalú. Mikor bíráljuk, azt a tényt akarjuk kifejezni, hogy ez a műveltség nagyon is speciális műveltség, s nagyon kitapogatható okokból irányzatos. Egész természetét itt kifejteni nincs alkalmunk, csak rámutatunk azokra az alaptényezőkre, amelyek alakították. A munkásműveltség speciálisan kollektiv műveltség, a munkás élet természetes kollektivitása miatt. A csonkaországi gyári munkásság háromnegyedrésze Rézler szerint legalább századmagával dolgozik együtt s a felénél valamivel kisebb része olyan üzemekben, ahol ötszáznál több munkást foglalkoztatnak. A munkásműveltség tehát, mint tömegjelenség alakult ki, a tömeglélektan hatásai alatt fejlődik s ilyenmódon egy a céljait jól ismerő, a múlt sikereiben öntudatos szervezett kisebbség nagy hatása alatt áll. A munkásság műveltsége éppenolyan határozottan a gépkultúra jellegét viseli, mint amilyen mértékben összefügg a gyárimunkás élete a géppel, A gépnek a munkásra gyakorolt hatása biztosítja a technikai civilizáció, a matérializmus, s nem kis mértékben az intellek- tualizmus szerepét műveltségében. Leglényegesebb tényező azonban a munkáskultúra kialakulásában a város szerepe. A városok gyök értélén műveltségének felszívásával kezdi a magyar munkás a maga világának kialakítását. Ennek a városi műveltségnek nálunk határozott kapcsolatai vannak a zsidóság szellemi életével, de minden képen elszakadtnak tekinthető a magyar néptörténelmi műveltséghagyományoktól. Mondják, hogy a szakszervezeteknek 300.000 kötetes könyvtára volt, s ezt a könyvtárat olvasták. De a nagy munka, amit a szakszervezetek a munkáskultúra kialakításáért végeztek, nem nélkülözi az irányzatosságot. A mai művelt munkás tudományos világnézete Marxon Freudon és Darwinon épül, sőt ezek epigonain. Mai művelt munkást hallgatni egyértelmű ezzel: a zsidó intellektualizmus gyümölcsét szüretelni. Mondani sem kell, hogy Marxot, Freudot, Darwint messze
