Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-03-25 / 13. szám

hogy egyhetes népfőiskolái tanfolyam a néphagyományok felelevenítésének őr ve alatt csupán népi táncok és népi dalok tanítására tanítja az egybegyűlteket. Hogy megtanítsa őket helyesen „szórakozni“.

Vannak, akik a parasztöntudat hangoztatásával hajtják az iskolán- kívüli földművesifjúságot a parasztságért való harcra. Azok az íróink, akik a falu lelkét közelebb hozták a város leikéhez, nagy szolgálatot tettek és fognak is tenni a jövőben. Talán ma még meg sem tudjuk érteni ezt a szolgálatot, amikor a magyarság ősi és jelenlegi népi kultúráját vagy kultúrálatlanságát feltárják. Szeretném hinni, hogy egy későbbi egységes nemzeti társadalom és kultúra alapozói. De ifjúságunk nevelésénél bizony igen elhibázott dolog ezeken az alapokon paraszti öntudatot kinevelni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a külső paraszti öntudat kifejlődésénél megáll ez a nevelés. Parasztifjúságunknak tartalom nélküli jelmez és szólam nevelése ez. Igazi öntudat csak nevelés és öntevékenység útján fejlődik ki az ifjúban. De nagyon kérdéses, hogy a jövőért folyó harcot csak az öntudat nevelésével meg lehet-e nyerni?

Sokan látják a földműves ifjúságnak az ismeretekben és mindennapi élet dolgaiban való járatlanságát. Való igaz, hogy néha megdöbbentő a szellemi sötétség, még az írás-olvasás hiánya is igen sokszor előfordul. így a népfőiskolát sokan egyszerűen az ismeretek pótlására állították be. Jelszavuk: a tudás hatalom. Igen, hatalom annak az életében, aki élni tud vele, másiknak azonban pusztulás. A tudással együtt kell járni a lelki intelligenciának is. Nem elég példa áll előttünk a félművelt társadalmi rétegünkben?

A legszomorúbb azonban, amikor a népfőiskolát azzal a céllal indítják útnak, hogy az ifjúkból faluvezetőket, vagy egyáltalán vezetőket akarnak nevelni. A népfőiskolái fronton ez a célkitűzés üti a legnagyobb rést. Aki tisztában van földműves ifjúságunk gazdasági, családi, szellemi helyzetével, az soha sem merne ilyen célkitűzéssel megindítani egy népfőiskolát. A népfőiskolái fronton felbukkan egy másik küzdő csoport is, mely a népfőiskola feladatát az ifjúsági egyesületi munkás, esetleg később egyházi laikus munkás nevelésében, kiképzésében látja. Ha a jövendő népfőiskolások alkalmasak is lennének ilyen munka folytatására, akkor sem állíthatjuk, hogy népfőiskoláink feladata minél több jól beszélő, vagy netalán jól szónokló laikus nevelése. — Meg kell vallanunk, hogy nem egy népfőiskolánk esett ebbe a hibába. A szereplés vagy szerepeltetés nem vált javára a népfőiskolái célkitűzéseknek. Ha egy kissé erős is, mégis mondhatjuk, hogy az ifjúság között bizony nem egyszer éppen ez váltotta ki a népfőiskolák iránti ellenszenvet. Sajnos, egyházi munkánkban sok az aratni való és bizony kevés a munkás. Ez a körülmény sok hivatalos egyházi vezetőt indít arra, hogy a népfőiskolától egvenest ennek a hézagnak a pótlását várja.

Az ifjúságért folyó harcban tülekedők kapva kaptak a népfőiskola eszméjén. Mindenki a maga kis gondolatát akarta belevinni és azon keresztül diadalra juttatni. Pedig a népfőiskolának egyetlen feladata van: nevelni. Ez volt a feladata az északi népeknél, ezért indult meg és ezért végzi már több mint félévszázadon keresztül a munkáját. Amint az iskola is nevel, a népfőiskola sem tehet mást, csakhogy nevelési elvei magasabbak. Az iskola ismeretek és fegyelem útján nevel. A népfőiskola azonban közösség és Isten Lelke által nevel. Életre és hivatásra való neveléshez nem csupán ismeretek szükségesek, hanem elsősorban tisztánlátás. A népfőiskola „csupán“ ezt szeretné megadni: a minden irányban való tisztánlátást. Szerény és egyszerű feladat és mégis a legnehezebb. A magyar ifjúságért harcoló népfőiskolái front egységesebb volna, ha nem akarna mást, mint Istenben élő. tisztánlátó ifjakat nevelni. Sztehló Gábor.

EMMIMLET

Olvastuk

Hall Caine: Krisztus élete című könyvét nagy érdeklődéssel vártuk. Ezt az érdeklődést nem az előzetes reklám keltette bennünk, hanem inkább a szerző személye, akit mint kiváló írót ismertünk meg nagyon komoly tárgyú és nagyon érdekes regényeiből. Azt reméltük. hogy egy ilyen kiváló tehetségű és regényeiben hívőnek mutatkozó író ember valami rendkívül szép, vonzó és emlékezetes könyvet fog írni Krisztus életéről. Mindjárt meg kell azonban mondanunk, hogy ebben a reménységünkben csalódtunk.

A munka három könyvből áll. Az első: Krisztus előtt, a második: Jézus Krisztus és a harmadik: Krisztus után. Ez a három könyv rendes könyvpapíron három kötetben, bjbliapapírra nyomva pedig egy kötetben kapható. Ezt a külsőséget azért említjük meg, mert ezzel a kiadó már előlegezi ennek a kiadványának „a nagy mű” jellegét és különleges értékét. Bizonyos, hogy a Krisztus előtti időnek Krisztusra- mutatása és a Krisztus utáni időben Krisztus hatásának feldolgozása nagyvonalú keretet kíván adni a középső és főrésznek: Krisztus életének. Ez a

nagyvonalúság azonban csak keret marad és nem javít a könyv értékén.

Számunkra a könyv azért jelent nagy csalódást, mert nem minősíthetjük sem Krisztus élete tudományos feldolgozásának, sem irodalmi alkotásnak, sem hiterősítő munkának. Ez a legutóbbi megállapításunk a legsúlyosabb, sőt ezzel még meg sem elégedhetünk, hanem pozitív formában is azt kell mondanunk róla, hogy a Krisztusban való odaadó és hivő szeretetet meggyengíti vagy megcsökkenti tudományoskodó megjegyzések által éppen- úgy, mint az írói fantázia okoskodásaival.

Bizonyító példák tömegét lehet felsorolni. De csak néhány példával akarjuk igazolni azt, hogy Jézus személyéhez nem alázatos szeretettel, hanem azzal az előre megfontolt szándékkal közeledik, hogy ő majd mindent értelmessé fog tenni és meg fog magyarázni Jézus életében. Ez a szándék a középső könyv 630 oldalán keresztül eleinte figyelmet keltő, azután fárasztó, később terhes, végül kiábrándító lesz. Elkerülhetetlenül vezet ellentmondásokra is. Pl. a 43. oldalon azt mondja: „Nem valószínű, hogy Mária otthona szegényes lett volna. Az evangéliumokban nincsen egyetlen adat sem, mely arról szólna, hogy Jézus szülei szükséget láttak volna. Találunk azonban erre vonatkozólag egy érdekes adatot: Mert tudjátok, h’ogy Urunk, Jézus Krisztus gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által gazdagodjatok meg (II. Kor. 8:9.). Ha ez szóról-szóra igaz, jelentős adatnak kell tartanunk.” Hogy ebben az idézetben nem Krisztus földi gazdagságáról és nem földi szegénységéről van szó, ezt minden bibliaolvasó ember megérti. De azért ezzel ellentétben az I. kötet 245. oldalán ezt írja: „Tudjuk, hogy szülei a legszegényebb körülmények között éltek Galileában”. Ugyanezen kötet 246. oldalán úgy okoskodik, hogy: Krisztus váltsághalála Jézus gondolata és ez a gondolat feltűnően hasonlít a pogány gondolatokhoz. „Leg4

Az orosházi népfőiskola nevelő-lelkésze: Paál Sámuel Zoltán 25 éves korában súlyos betegségben elhunyt. Az évzáró ünnepélyen már nem tudott résztvenni, de az egész esztendő folyamán nagy szeretettel nevelte az evangélikus ifjúságot s végezte szolgálatát. Az orosházi népfőiskolán búcsúztatták, majd holttestét Szarvasra szállították s ott helyezték nyugalomra.

Kitüntetés. Az orosz hadszíntéren szolgálatot teljesítő Veöreös Imre tábori lelkész az I. oszt. tűzkereszt birtokosa az ellenség előtt tanúsított kiváló teljesítményeiért hadtestparancsnoki okirati elismerésben részesült. — Vida Dezső marcalgergelyi tanító kiválóan teljesített katonai szolgálatáért a Signum Laudist hadiszalagon a kardokkal kapta kitüntetésül.