Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-03-18 / 12. szám
emuimét Láttuk Munkácsy Mihály születésének cen- tennáriuma alkalmából ünnepi emlék- kiállítást rendezett a Szépművészeti Múzeum. A kiállítás egyáltalán nem tart számot a teljességre és nem is törekszik arra, hogy bemutassa Munkácsy teljes művészetét. A kiállítás rendezősége a katalógus előszavában közli, hogy főleg a magángyűjteményekben található Munkácsy-képeket igyekeztek összegyűjteni, míg a közgyűjteményekből csak egy-egy darabot vontak el azon a címen, hogy azok ott úgyis állandóan láthatók. E felfogás első része nagyon helyes elgondoláson alapszik, annál kevésbbé a második, amelyiket még meg is okol azzal a kiállítást rendező Csánky Dénes, hogy elvi okok akadályozzák a Múzeumot „a művész oeuvrejét felölelő” reprezentatív kiállítás megrendezésében. Ma, amikor sok kép raktárban van és mégis rendeznek kiállításokat, nem áll meg ez az érv. Munkácsy megérdemli, hogy a leghivatalosabb hely, a Szépművészeti Múzeum igenis rendezzen egy teljes kiállítást, amelyen, ha valamennyi művet nem is tud kiállítani, de legalább a fellelhetőket összegyűjti és bemutatja. Ha meg bemutatja, ne olyan kis, zsúfoltnak ható, sötét termecskében tegye, mint jelenleg teszi. A termek lerontják a képek színeit és sokkal gyengébbnek tüntetik fel őket, megfakítják színüket, pedig a Munkácsy-képek színei éppen nagyon is jellemzőek voltak a művészre. (Ugyan ez a hiba rontotta el a Benczúr kiállítást is.) Maguk a képek: önmagukért beszélnek. A nagy életkép és vallásos tárgyú művek sorozata ismerős, annál meglepőbb Munkácsy eg'y- pár tájképe. Egészen lenyűgöző. Meg kell nézni őket. Egy nap a világ az Andrássy-úti színház tavalyi nagysikerű darabja filmen. A film meséje ismert, psziholó- giailag azonban nem teljesen megalapozott. Sok naívság, sok rendezési hiba, sok érzelemre való törekvés igyekszik a „mélység” és a „mai való élet” látszatát kelteni. A két főszereplő jól játszik, a második női főszereplő ellenben nagyon gyenge. A mozi pénztára állandóan ostrom alatt áll és mégis leveszik a műsorról — ez a műsorpolitika. Aki nem látja, túl sokat nem veszít vele, aki látja, vagy sír, vagy bosszankodik. Embere válogatja. A látszat csal címen új vígjáték hívogatja a közönséget. Ebben az esetben a címnek teljesen igaza van. A film sokat mutat, nagyszerű kiállítással, sok ruhával, divatrevüvel bővöl- ködik, de egyébként nem nyújt semmit, csak a szokásos gyenge, a címből sejthető bonyodalmakat. Nagy és új filmnek látszik, de a látszat bizony ez esetben is csal. A Kisdobos c. rövidfilm ellenben egészen kiváló! kp. Kellő Gusztáv, a békési egyházmegye esperese, egészségi állapotára való hivatkozással, esperesi tisztségéről lemondott. Az egyházmegyei presbitérium .a lemondás alapján szavazást rendelt el az esperesi tiszt betöltésére. 6 Operaházban Petőfi művet mutatnak be. Bizonyosak vagyunk abban, hogy március húszadikán, Kossuth halálának ötven éves fordulója napján alig lesz külföldi állam, amely meg ne emlékeznék Kossuth Lajos szerepéről és munkásságáról. Négy év múlva ünnepli nemzetünk a szabadságharc százéves fordulóját. Akkor talán már békésebb idők lesznek nálunk is és más kontinenseken is. S a magyar kérdés történelmi és mai európai kérdései ismét a világ nyilvánosságai elé kerülnek. Ezekben az emlékezésekben nemzetünk, de ezzel együtt egyházunk is a közérdeklődés előterébe kerül — elsősorban nagy fiai miatt. A nagy múlt nagy férfiai életükkel és szereplésükkel mindig áldottan prédikálnak. G. L. Kossuth és egyházunk Néhány nap múlva az országos jubileum alkalmával az ünnepi megemlékezések egész sora indul meg. A Kossuth-kutatók hónapok óta Lázas igyekezettel szedegetik a reá vonatkozó ismeretlen adatokat múzeumokban, könyvtárakban és levéltárakban. Minden előadás és megemlékezés szeretne valami újat mondani arról, akinek hosszú élete egy eseményekben igen gazdag században rengeteget foglalkoztatta nemcsak a szűk hazát, hanem a külföldet, sőt a távoli világrészeket is. Mérhetetlen erőtöbbletet, lelki gazdagodást jelentene a nemzet számára, ha ezen a jubileumon csakugyan megismerné Kossuth életét, munkásságát és életének tanításait. Mi is feltesszük azt a kérdést: Ki volt számunkra Kossuth, de még egy szót toldunk ebbe a mondatba s így fogalmazzuk meg: Ki volt Kossuth számunkra, evangélikusok számára? Ha „csak“ azt mondanék róla, hogv evangélikus testvérünk, még vajmi keveset árultunk volna el vele kapcsolatban. Nem olvan evangélikus volt, mint általában mindnyájan vagyunk. Nemcsak született evangélikus volt, hanem egyházának bizonyságtevő híve, naponként az evangéliumból táplálkozó férfiú, templombamró, imádkozó ember. Hivő családban nevelkedett. Atyja hazánál szokásban volt a házi áhítat gvakorlása. Amikor Hajász Pál tállyai lelkész a tűzvész martalékává lett anyakönyvek pótlására kéri tőle keresztelési adatait, válaszlevelében így ír: „Emlékszem az aranyozott, rézcsattos, nagv Bibliára, melvből szokás volt atyám házánál vasárnaponként néhány fejezetet elolvasni s egv-egy zsoltárt elénekelni, s melvbe az én és nővéreim születésnapja a keresztelés adataival ősi szokás szerint be volt jegyezve“. Ifiú korában első nevelője evangélikus lelkész volt, aki nemcsak a tudománvt csepegtette belé. hanem nagvobb kirándulásokat is tett vele s vallásos lelkületű, szelíd természetű édesanyjával együtt elsősorban lelki nevelőjévé is vált. Igen korán, már 25 éves korában bekapcsolódott az egyházi életbe. Egy esztendő leforgása alatt meghívta ügyészévé előbb az újhelyi egyházközség, később a város is. Tudjuk, hogy az 1832—36-os országgyűlésen már szerepel, mint absentium ablegatus. Az ellenzék ezen az országgyűlésen akarta megváltoztatni a vegyesházasságokra vonatkozó 1791. évi 26. tc.-t. Ekkor jelent meg első munkáia, mely a Vallásszabadságról szólt. Sajnos, ezt a munkát nem ismerjük. Egyik napról a másikra nyomtalanul eltűnt. Kevéssel utóbb már gyakran szerepel, mint egyházkerületi és egyetemes közgvűlési kiküldött. Erre vonatkozólag a pesti evangélikus egyházközség levéltárában érdekes adatokat találhatunk. Az 1841. év szept. 5. s következő napjain tartott bánvakerületi közgyűlésen Kubinyi Ágoston esperességi felügyelővel és Kubinvi Ferenccel egyetemben a nógrádi esperesség követe. A XXXVIII. jegyzőkönyvi pont szerint a gróf Zay Károly egyetemes felügyelő által összehívott oktatók országgyűlésén elfogadott iskolai rendszert tárgyalták. A kerületi közgyűlés egy véleménvező bizottságot küldött ki báró Prónay Albert kerületi felügvelő elnöklete alatt s ennek a bizottságnak is tagja. „Mely küldöttségnek a Nógrádi Espe- rességnek azon indítványa is, hogy az 1830. év olta oktatói hivatalba lépett oktatók, minden tudományokat magyar nyelven legyenek kötelesek tanítani, figyelembe ajánitatik.“ — Az 1842 júl. 12-én és köv. narí rí n tartott bánvakerületi közgvű lésen ismét a Nógrádi Esperesség kiküldötte. A gyűlés 6. pontja a házasságkötési sérelmekkel fog-
