Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-10-11 / 41. szám

MMklHFIIT ellenőrizzük azt, mit tanulnak gyermekeink az iskolában, ellenőriznünk kell azt is, mit olvasnak a felnőtt egyháztagok. Ez sokkal nehezebb feladat, mivel a felnőttek önállósága gyakran gátolja az egyház irá­nyító munkáját, legfőkép kívülről eredő kinyomozhatatlan módon működő erők hatása. Nem pusztán egyházi és vallási tartalmú könyvekre gondolok, hanem a nemesebb szépirodalomra, egyéb, köz­hasznú művekre is, hogy ne csak a hitmélyítést szolgálja, hanem a közműveltséget is. Minden parányi ismeret, amivel lelkünket gazda­gítottuk, minden perc, amivel műveltebbek és nemesebbek lettünk, egy-egy hódító hadjáratot jelent a jövendővel szemben nemzetünk és egyházunk számára. Még az ősz folyamán szétküldöm a könyvtárra vonatkozó tervezetet gyülekezeteinknek, hogy az idő intését megértve, ahol még nincsen, könyvtáralapítással, ahol már van, gyarapításával járuljanak hozzá az ifjúság neveléséhez, egyházunk jövendőjének biz­tosításához. Az „isten" szó jelentése III. A mai és régebbi magyar nyelvünk szókincsében, különösen a tájszavakban, személynevekben stb. találunk Sanskrit, indiai, perzsa, babiloni, sémita, palesztínai héber és egyiptomi nyelvi hatásokat, ami arra vall, hogy a doni hazában az ugor törzsekkel egyesülő türk, illetőleg szittya törzsek előzetesen a fenti népek közelében éltek más­más helyen, vagy pedig végigvándoroltak ezeken a helyeken, esetleg a sumir függetlenség megszűnte óta. Vonatkozik ez a honfoglalás előtt is itt élő székely népre is, amelynek a nyelvében szintén sok elő- ázsiai és egyiptomi, arab hatás is megállapítható. A ,,sicul” nép az őstörténészek szerint Kr. előtt a XIV—XV. században jött a Balkánon át a Duna vidékére és egy része Szicíliában élt a Caesarokig. Ugyan­ebben az időben szűnt meg Egyiptomban a turáni hykszoszok uralma, akik onnét kivándoroltak. (A székely „Csaba” megvan a kisázsiai és egyiptomi turáni törzsek nyelvében is. Ősalakja: Karibu, az emberfejű, nagyszárnyú, szentbika. Ebből lett a héber Khérub, a görög Hermész, a latin Griphus, a germán Greiff. Egyiptomi és előázsiai alakja a szó­nak: Krba, Kyrba, Chiba, Chipa, mely utóbbi alakjában ,,hún madarat” is jelent. Őseink mitológiai lények nevét adták az újszülötteknek a névmágia alapján s így lett Attila fia is „Csaba”). Ezek alapján megvan a lehetőségünk az „isten” szó helyes elem­zésére. Ha megvizsgáljuk a Sanskrit nyelvtől kezdve végig a perzsa, babiloni, héber, egyiptomi, görög, latin, francia, német és más nyel­veket, akkor megállapíthatjuk, hogy mindegyikben előfordul az isten szóhoz hasonló szó. Ilyenek például a legrégibb sumirnyelvű írott emlék: a Gilgames-éposz vízözöntörténetében „Ut-nap-istim” neve. A babiloni nyelvben előfordul „isten“, ahol „egy“-et jelent. Ez a babiloni szó sumir eredet alapján az ,,as-din”-ből is magyarázható. „As” sumir nyelven ,,egy"-et jelent, a ,,din” pedig „élet'’-et. Ez eset­ben babiloni nyelven „isten”-nek az volt az értelme, hogy „egyedül élő”, vagyis „egy”. A magyar „isten” szó azonban sokkal régibb ere­detű. Ugyancsak előfordul hozzá hasonló szó az ősi Sanskrit iratokban is, ahol a Rigvéda egyik előkelő papi nemzetsége a „Vas-istha“, ami későbbi árja alakja a „Bas-iz-du” uralaltáji szónak s azt jelenti, hogy „Bas-isten tűz-gerjesztője”. Eas-isten volt a mindenség éltető szelleme, a születés, termés, áldás Géniusa. Sanskrit nyelven „asit” létezést je­lent, ami értelmileg összefügg Bas-isten tüzével, az élet szellemével. Ellensége Rúdra Shiva, a pusztítás istene s ezért nevezték Pasu-patá- nak, az élet-szellem megölőjének. (A ,.pát, pád” ősi turáni szó és „meg- ölöt” jelent. Pl. Árpád: férfi-ölő.) A sanskritban felcserélték az azonos hangzású „pata, páti” szóval, mely „urat” jelent és így Shiva téves ősi neve: a „Szellem ura”. (Zaratusztra leánya, Porukista nevében is sze­repel ez a szó. Elemzése: Bar-ug-iz-du: „Fényes égi tűz gerjesztője”.) Mazda igéi a „Vahistem”. Elemzése: „Bag-iz-du-am”. Jelentése: az „Anya-tüz-gerjesztő tudománya”. A görög vallásban szerepel több ilyen szó. Pl. arasthai: imádkozni. Mögötte szittya szó rejlik. Ur-uz- du-ai: „tűz-gerjesztő úr (hoz) könyörgés”. A „thargélos” volt az új­mint a művész műterméből és a filmen hallott szavaiból. Vallásos elmélyülés, meghajlás a Mindeneket Alkotó előtt, ez látszik ezen a kis filmen. A régi mű­vek sikereinek árnyékában újak szület­nek és bizonyítékai a magyar teremtő szellemnek. Egyes szobrok monumenta­litásukban, mások belső mondanivalójuk erejében biztató jelei annak a remény­ségnek, hogy ha kialakul a keresett ma gyár építészeti stilus, lesz olyan szín­vonalas díszítő művészet is, amelyik összhangjában a magyar erőt és a ma­gyar lélek sokoldalú gazdagságát lesz hivatva bizonyítani. Kemény Péter. A tállyai evangélikus egyház új isko­láját szép ünnepség keretében avatták fel. Az avató istentisztelet a templomban folyt le, melyen az avatási beszédet Marcsek János esperes tartotta. A nagy­számú díszes közönség a templomot tel­jesen megtöltötte és soraiban képviselve volt a község és környékének minden testületé és a járás vezető emberei. Je­len volt az ünnepélyen Tors Tibor kép­viselőházi alelnök, a kerület képvise­lője is. Az ünnepi istentisztelet után Marcsek János az új iskolát a helyszínen meg­áldotta, itt illeszkedett bele a protes­táns dalárdának művészi éneke; majd a gyülekezet bevonult az új iskolába, ahol az egyházközség első ünnepi közgyűlé­sét tartotta. Gerhardt Béla egyházfel­ügyelő megnyitója után Zemann Zoltán lelkész ismertette az immáron 151 éves iskola történetét, melyben annakidején Kossuth Lajos tanulta a betűvetést Idők folyamán a régi iskola annyira megrok­kant, hogy új iskola felépítése vált szük­ségessé s ezt a hívek nagymérvű áldo­zatkészsége és a kultuszkormány állam­segélye lehetővé tette. Maier Győző egyházgondnok ismertette az új iskola felépítésének anyagi helyzetét, amely szerint az egyházat még 4500 pengő ter­heli. Ezután Tors Tibor, a kerület kép­viselője szólalt fel. örömének adott ki­fejezést, hogy az új iskola felavatásán köszöntheti az egyházat, mert tudja, hogy minden intézmény, melyet a nemzeti életben az egyház teremt, egy-egy gyökér, mellyel erősíti életét. Az a teher, melyet az egyházak az iskolák fenntartá­sával magukra vesznek, csak erősebbé, izmosabbá teszik az egyházakat. Úgy formálódik a jövőnk — mondotta — és olyan lesz a nemzet arculata, amilyen lelki felszereltséggel lépnek ki kapuján az ifjú tanulóseregek. A feltámadásra készülő magyar nemzetnek életre-ha- lálra hű fiai legyenek, az egyházuknak is lelkes és buzgó tagjai. Ezután üdvözlések következtek, me­lyekre az egyházközség nevében Zemann Zoltán lelkész válaszolt. Délután 5 órakor az Országos Luther Szövetség ünnepi vallásos estet tartott, majd másnap az egyházmegye összes lelkészei és tanítói tartottak értekezletet. >-y- ■ irr<----i- i*1 R ádiós istentisztelet. Október 12-én délelőtt 11.15-kor a bécsikaputéri temp­lomból a rádió istentiszteletet közvetít, melyen Botyánszky János mezőtúri lel­kész szolgál. 5 l

Next

/
Thumbnails
Contents