Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-10-11 / 41. szám

PftNCniKUSÉLET KÜLFÖLDI HÍREK

Norvégia belső élete különösen sok .érdeklődést keltett az elmúlt napokban. Politikai vonatkozású hírei éppenúgy érdeklődést keltettek világszerte, mint egyházi hírei. A Svenska Dagbladet egyik cikke megoldja, legalább is egyházi vonatkozásban a rejtélyeket. Ez az újság azt írja, hogy az erősödő norvég nemzeti szociálizmus csapatokat akart szerveztetni a bolsevizmus elleni háborúra s ezt a vállalkozást nagyrészben Berggrav vezetőpüspök hiúsította meg, aki e hadbaszállás ellen indított mozgalmat. Berggrav a svédekkel majdnem azonos magatartást vállalt a bolsevizmus kérdésében. Ezen most már ismeretessé vált álláspontja miatt mélyült el a norvég egyház és az új politikai mozgalmak pártján állók között a viszony. Természetesen itt is az a helyzet, hogy nemcsak a világiak, hanem lelkészek is vannak jó számmal az új pártban, akik Berggrav ellen vannak, sőt püspöki állásából való visszavonulását is kérik.

Románia görögkeleti egyháza új s nagy méltánylást érdemlő elhatározás és cselekedetek előtt áll. Az erdélyi metro- polita: Bálán dr., 4 püspökkel és 50 lelkésszel missziói útra indult Keletre. Útjukban nemcsak a visszacsatolt s orosz megszállás alatt élt azon híveiket keresik fel, akik Bukovinában, vagy Besszará- biában voltak és vannak, hanem a Dnyeszteren túli vidékre is előremennek felkeresni és visszavezetni a híveket oda, ahonnan elszakították. Érdekes, hogy erre a jelentőségteljes missziói útra nem a regátbeli, hanem az erdély- részi lelkészi kar küldetett ki. Ha próbálnánk magunkat ebue a vállalkozásba politikailag is belegondolni, akkor eddig sok közszájon forgó beszélgetésnek alapjait lehetne felfedezni ezekben az intézkedésekben. Egyelőre a vállalkozásról annyit tud hivatalosan mindenki, hogy a lelkészek Kisenevöen pásztorlevelet olvasnak fel, minden gyülekezetben prédikálnak s röpiratokat s propaganda kiadványokat akarnak a nép között terjeszteni.

Amerika lelkészei közül 2000 nyilatkozott abban a tekintetben, hogy semmiképpen nem akarnak a most folyó háborúba beleavatkozni. De nemcsak a lelkészi kar többségének, hanem magának a népnek is eléggé háborúellenes a hangulata. Amerikában tökéletes anyagi jólét van. Dr. Keller Adolf svájci egyetemi teológiai tanár írja ezt érdekesebbnél érdekesebb leveleiben. S ez a jólét, bár megérti az európai népek nyomorát s a segíteni kész kötelességet is, de egyelőre senki nem látja azt, hogy ebből a gondolatból miképpen lehet valóság. Nem ismerik azt a pokoli helyzetet, írja Keller, amelyben ma Európa él. Teológiai és egyházi munkásságukban bár nem lehet már azt mondani, hogy az amerikai egyháziasság felszínes volna, csak most kezdenek külföldi és belföldi hatások alapján is eljutni oda, hogy átérezzék a világ katasztrófábs helyzetét. Amerika és Európa viszonvára legjellemzőbb valóság az, hogy dr. Keller Adolf, aki több, mint egy féléve tartózkodik odakünt s már egyháza hívja haza, levelében rendkívül őszintén írja azt, hogy hivatását ott szeretné betölteni s úgy érezni subjektive, sőt vezettetés alapján is, hogy neki ma ott kell maradnia. G. L.

6

kenyér-áldozat. Elemzése „Tar-gu-lu”. Jelentése Tar: (termékenység istene) bika-sütése. Tesub hittita király neve: Tisub v. ,,di-iz-ub”. Jelentése: a „tűzcsináló Atya”. Az indogermán istennév: a Djausz, Diva, Daeva, Deus, Zeüsz stb. szintén uralaltáji eredetűnek látszik. Elemzése: Du + uz: Jelentése: ,,csinálj-tűz”, vagyis ,,tűz-gerjesztő”. Hephaistos tűzisten nevében is ott van az „istos” szó, ami elemezve „iz- du-us”, jelentése „tűzgerjesztő férfi”. A mikénei, kisázsiai eredetű nép királya ,,Eurystheus”. Névelemzése: ,,Guru-iz-du-us”. Jelentése tűzgerjesztő úr főpapja“. A görög oltár „eschara“ elemzése: „iz-khar“. Jelentése: ,,tűz-hegy”. A halottak ünnepének a neve: „Anthesteria, elemzése: ,,An + ad + uz t du+ari”. Jelentése szóról-szóra: „anya+atya +tüzének + gerjesztése”. A germán általános istennév, a mai „Gott”, szintén uralaltáji eredetű. A germán guth, got. god a „gu + du” összetétele és azt jelenti, hogy „éget, gyújt, tüzel”. — Közelebbi jelentése az, hogy „harcos”, ellenben akkor tűz-gyújtás és tűzjel volt a mozgósítás jele, amely őrhalomról őrhalomra vitte a háború hírét.

(Folytatjuk.) Dr. Pass László.

XII. Pius és Roosevelt

I.

Az Evangélikus Élet szeptember 27.-i számában cikk jelent meg ezzel a címmel, G. L. tollából. Ennek a cikknek a kiegészítéseként egy kis történetet mondok el, ami — legalább is a visszaemlékezésem szerint — a hazai sajtóba nem került bele.

Alig négy évvel ezelőtt Laval akkori francia miniszterelnök Moszkvában járt. Sokan arra is vissza fognak emlékezni, hogy egy pár hónappal e látogatás előtt, Eden akkori s mostani angol külügyminiszter is volt Moszkvában. Laval három hónapot töltött a Kreml urainál. Amikor a megbeszélések véget értek, visszautazása előtt azt mondta, hogy még valamit szeretne szóba hozni; valamit, ami kívül esik a közös tárgyalási anyagon. Ez pedig az, — folytatta Laval —, hogy milyen feltételek vagy módozatok mellett kezdhetné el újra a katolikus egyház munkáját Szovjet-Oroszországban. Ö — tette hozzá — katolikus ember s mint ilyen, vállalta el a megbízást. Szavaira nem válaszolt senki. A tartós csendet végül maga Sztálin törte meg, aki azt mondta, hogy ezt a kérdést a rendes diplomáciai útra fogják terelni. Laval ezzel a válasszal utazott vissza Párisba.

E történet egyik érdekessége az, hogy Sztálinnak a válasza nem volt egyenesen elutasító. S ha visszafelé tekintünk, felkínálkozik a kérdés, hogy Oroszország bolsevizálódásában, abban, hogy mindenféle vallást egyformán üldöz, hogy a hajó az egyik oldaláról egészen a másikra fordult, — a cári uralomról nem beszélve — nem volt-e valamelyes része annak az egyháznak is, amelynek a keze alatt az orosz nép évszázadokon át élt?

Fel lehetne tenni a kérdést úgy is, hogy azonos politikai viszonyok mellett, ugyanaz történt volna-e, ha — történetesen Oroszország protestáns lett volna s az iskolának az a szerep jutott volna az orosz nép életében, ami az iskolának más, csak részben is protestáns országokban jutott?

Hozzá lehet fűzni e történethez még azt, hogy amióta a Szovjet háborúban áll, már röpködött olyan hír a levegőben, amely az egyházakhoz való viszonyának esetleges változásáról szólt.

Hogy XII. Pius és Roosevelt között a viszony szívélyes, az ért- j hető. Mindenképpen jó a helyzete a katolikus egyháznak Amerikában.

I Meg van a terjeszkedési szabadsága. Teológiákat tart fenn s eljönnek tanulni Rómába is. De nem az állam pénzén! (A római teológusok nem lehetnek valami sanyarú viszonyok között, mert egynéhány évvel ezelőtt hozzánk is ellátogattak, a Szent István-napi ünnepségekre. Bécs- ből hajón jöttek Budapestre s keményen tudtak érvelni a reverzális kérdésében.)

De ne gondoljuk azt, hogy Amerika nem akarja megtartani protestáns jellegét. Ennek a törekvésnek már Woodrow Wilson is irányt szabott, amikor — még mielőtt elnök lett — mint egyetemi tanár kívánta, hogy az európai népek közül az északi, a protestáns országok népeit bocsássák be elsősorban és a katolikus országok be-