Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-10-04 / 40. szám

toiffllKUSELEr­Az „isfen" szó jelentése II. Az „isten” szó elemzése előtt bemutatok néhány ősi, sumir v. kengir szót. Ada: atya. — Ana: anya. — Ab: víz (pl. ab-ál). Bur, pur: víz (pl. per-met: föld-öntözés, pára, perje, pereg, part, pordány, zá-por, porcsin, burkus, porzsolt, pürkerec, toportyán, burján, stb.). B r, pir: pír, fény. — Eelu: úr (Béla). — Bul, pul: pásztor (puli, bulgár, pásztor- nép, Borbély: Barbul: tűz-őriző. — Korbély: Kur-bul- hegypásztor, stb.). Balag: pásztor (Balogh, Bélák, stb.). Ebből a szóból ered a Valah, Vlah, oláh szó is. — Eehema ős-szörny (Behernót). Char: ökör (csár­da, haj-csár, csér-fészek, cser-mely, székely: Kár-hágó hegy stb). Ili: hü, régi hív. — E-kur: templom. Szószerinti: hegy-ház. — Ebből ered­het a „h” lekopásával az „egyház” szó is, mely templomot jelentett eredetileg. — (Ezzel rokon a német, angol, stb. templom szó is.) Gál: nagy. — Gil: gyűl. — Guza: fonott szék, trónus, telephely, székhely (latin: casa, német Haus, magyar gúzs, guzsaly, ház, kócz, ván-kos, Koz-ma, Géza, kuc-kó, kussol, kushad, kazal, küszöb, stb.). Karszag: ország. — Karszag-kalama: ország halma, határ-őrdomb. — Izi: tűz pl. izz-ik). — Id: itt. — Kul: rabszolga (kulipintyó: szolga-lakás, Kol-ta, Kol-os, Kul-a, Kulin.). Kát: kéz. — Lil: lélek (Lél vezér neve). — Lag: A-lag, fényes víz). Mana, man: kettő (régi magyar monnó, kettő). Men: men-ni (tájszólás: men-gyen, mén). Mukku: ruha (cók-mók). — Mada, mad, ma: föld, átvitt értelemben földanya. (Mada, Máta, Mád, megye, gar-mada, gyar-mat, Mad-sar: föld királya, sar-mata: király földje, Ma-gur: földanya népe, Ma-Góg: Gág, v. Gágu földje. A Gág szó megfelel a későbbi magyar „Csák” szónak). Me Balatu: a holtakat életre keltő csoda-víz. — Az „élet vize” á mitológiában. — Nene: néne. — Nab: nap. — Pil: fül. — Ru: ró, vés, ír. — Sangu: pap (csángó?). Sár: sor. — Szi: a szív (régi: „szü”). — Tin: elnyugszik, pihen (ten-te). Túr: sarj, nép. (Tur-ócz: Uz népe. — Tur-keve: a nemzet köve. Áldozó szent-kő. — Tur-án: ég sarja, Isten népe. — Tur-csány: Csány sarja. — Tur-ód: a Nap népe. — Tur-ony: anya népe. — Tur-zó: a viharisten sarja). Ug, ig: ég, Ég (ez a szó is előfordul igen sok magyar névben). Udu: idő az „ünnep” szó régi alakja: udu-nab, vagy ud-nab: a Nap ideje, id-nap, innep, ünnep. — A Napkultusz idejéből fennmaradt sza­vunk. Ma is előfordul: „idő-nap előtt” alakban is). Ur: férfi, úr (a magyar asszony „uram” elnevezése azt jelenti, hogy „férfim”). Unu: a hon. (Japán Nippon neve a „Nab-unu”-ból ered: a Nap országa.) Uru: vár, város. — Zil v. Cil: csillag. (A „csil-lag” szó összetett. Zil: a „zi-f il” szó összetétele, jelentése: Isten tüze. — A „lag” jelentése: fény. „Zi-il-lag”, vagyis csillag: Isten tüze fénye. Ez a szó is sok magyar szóban, névben előfordul. Pl. Széli, Cell, Szil, Cselö, stb.). Csak néhány szó és ebből is látjuk, hogy milyen közeli, tiszta rokonságban van a mi édes anyanyelvűnk az emberiség kultúráját teremtő, nagyszerű sumir ős-nép nyelvével. Ezenkívül még rengeteg olyan bizonyíték van, ami külföldi tudósok számára is bizonyossá teszi ezt a rokonságot. Hogyan lehetséges ez, hiszen a sumir nép függetlensége Kr. e. 2000 megszűnt és a mi magyar őseink — „állítólag” — csak Kr. után 4—500 év múlva tűnnek fel a láthatáron. Történetíróinknak ma még az az álláspontja, hogy honfoglaló őseink, az „előmagyarok”, a doni hazába északról, az Ural-hegység nyugati és keleti, alsó részéről hú­zódtak le, mint a finnugor népcsalád déli, ugor ága. Azt is elismerik, hogy ekkor egy „türk”, lovas, harcias néppel keveredtek s innét van a mai magyarság ugoros és törökös kettős típusa. Erről a lovas, harcias „türk” népről azonban keveset írnak. Az újabb adatok szerint a doni hazában különféle irányból odaérkező rokon-törzsek egyesültek az északról jövő ugor-néppel. Ezeknek a „türk” törzseknek nagy része „szittya”-fajta nép volt, amely előzetesen a Kaukázus vidékén éltek többfelé, a sumir-földtől északra, északkeletre és északnyugatra: a ma; Perzsia, Irák és Törökország északi részében s rólul a Biblia is meg- emlékszik gyakran. Salmanassar király felirata Kr. e. 1275 körül meg- emlékszik a szomszédos kümáni, mahri (vagy magri), pusse, purukuzzi stb. országok harcias lovasnépéről, a híres nyilasokról. I. Adnirari assyr király atyja Kr. e. a XIV. században egy „turuki” néppel harcolt. Van Isten az égben! (Rantamaa A. finn lelkész nyílt levele a canterbury érsekhez.) A „Suomen Sociáldemokraatti" című finn napilap közli Rantamaa A. finn evangélikus lelkész következő nyílt le­velét: „Egy bolsevisták által meggyalázott templom előtt ülök és írom ezt a leve­let, önnek címezve, Érsek úr, az angli­kán egyház fejének, aki olyan dologba avatkozott bele, amely engem, az ifjú finn lelkészt mélységesen megrendített. A Szovjetunió fennállásának 20. eszten­dejében végre vegyen tudomást ön is, Érsek úr arról, hogy bánik a szovjet Krisztus egyházával. Nézze meg csak ezt a templomot, amelyben a bolsevisták ta­nyáztak. Az oltárt egyszerűen szín­paddá változtatták egy pianinóval és vörös rongyokkal az oltárkép helyén az Istentelenek Szövetségének jelmondatai, a padok helyén táncparkett és bárasztal. Az orgona előtt pedig a balalajka- és tangóharmonika-zenekar dobogója. A sekrestyét, ahol a lelkészek, mint Érsek úr is nagyon jól tudja, csöndes áhítattal készülnek szolgálatukra, félre­eső helynek használta a szovjet. Felvé­teleket is készítettem róla. De hasonló célokat szolgált a harangtorony állványa is. Ez azonban nem minden. Az egyik templomajlón olyan képek ékeskednek, amelyek csak részeg heterák és paráz­nák fantáziájában teremhet. Alattuk olyan szöveg, amely tiszta képet ad a bolseviki katonaság gondolkozásmódjá­ról és kultúrnívójáról. Erről is fényké­peim vannak, amelyek ezer hasonlóval együtt kellő megvilágításba helyezhetik a szovjethadsereg erkölcseit. A temető is a dúlásnak és halottgyalázásnak leg­szörnyűbb képét mutatja. De volt valami, ami mindezeknél na­gyobb fájdalmat okozott nekem s ez, Érsek úr, az ön felhívása, hogy az an­gol egyház milliói templomban és „tit­kos kamrában" imádkozzanak a „vitéz szovjethadsereg" győzelméért és sike­réért. Tudatlan embereket arra biztatott tehát, hogy imádkozzanak azokért a fegyverekért, amelyek a balti államok­ban ártatlan civillakosságot öldököltek, noha ezek az államok éppen a világhá­borúutáni angol politikának köszönhetik létüket. Mi finnek azért nem hódolha­tunk be soha a bolsevizmusnak, mert széjjelzúzza a családot, elszakítja a gyermeket a szülőtől az asszonyokat pe­dig megalázza és meggyalázza. S ezt az angol diplomácia ugyanolyan jól tudja, mint mi. Én, mint lelkész megborzadok attól a felelősségtől, amelyet ön, Érsek úr, vál­lára vett akkor, amikor a bolsevizmus igazi arcát nem ismerő emberek millióit a bolsevizmusért való imádkozásra hívta fel. Van Isten az égben s eljön az idő, amikor mindnyájunknak számot kell adnunk cselekedeteinkről! Ott majd ta­lálkozunk. De találkozunk azokkal a bol­sevisták által 1917 óta ártatlanul legyil­kolt papok és keresztyén hívők ezreivel is, akiknek a vére bosszúért kiált az égre. Találkozunk majd ennek a meg­gyalázott templomnak a papjával is, aki ebben a háborúban életét áldozta a szabadságért és keresztyén hitért. S akkor majd számadásra vonják azokat is, akik emberek százezreit taszították szerencsétlenségbe. S mindenekelőtt el­dől majd az a kérdés is, szabad volt-e, 5

Next

/
Thumbnails
Contents