Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-10-04 / 40. szám

PfeNCCIMISÉLET

mint ahogy ön tette, Érsek úr, a bolsevisták ügyét Krisztus nevében megáldani?"

KÜLFÖLDI HÍREK

Németország egyháziasságáról nagyon kevés adat áll rendelkezésre az egyházi lapok hasábjain, de annál több jelét adja a hadbavonult hadsereg egyházias- ságának. Németországban, de Európában mindenütt a német nyelven szerkesztett egyházi lapokban megjelent egyházi tudósítások a következőkről számolnak be: Lelkészek azt vallják, hogy a fronton megtalálták az otthon elvesztett gyülekezetei, katonák az vallják, hogy az otthon nem látogatott templomaikat idegenben szeretik meg. Minden meghirdetett katonai istentiszteleten, amelyre kivezénylés nincs, csak önként jelentkezés van, telt ház és észrevehetően nagy áhítat van. Egvik katona leírja, hogy az egyik városkát pénteken este foglalták el s a katonai lelkész kérésére a szombati napra szolgálati felmentést kapott katonák a piszokkal és szennyel telített templomokat olyan tisztára takarították, amilyen talán megépítésekor lehetett. A német hadsereg egyházias gondolkodását mi sem jellemzi jobban, mint az a cselekedete, hogy az eddig elfoglalt területen talált, vidéki istentelen múzeumok minden anyagát a templomok rendelkezésére bocsátotta.

Magyarországi német egyházkerület

megalakulásáról ír cikket a Kirchliche Blaetter der evang Landeskirche A. B. in Rumaenien s a cikkben azt állítja a jó forrásból táplálkozó szerző, hogy a Donauzeitung híradása nyomán több egyházi sajtóban cikkek jelentek meg erről a kérdésről. Arról van szó, a cikkírók szerint, hogy a Bácskában szervezésre és önállóságra törekvő német egyházmegye magja lenne a hazai német ev. egyházkerületnek, mert három német esperesség alakítása válik így lehetővé. Egyik az erdélyi szász egyházmegye, második a bácskai német egyházmegye s a harmadik német egyházmegye lenne a Torontál-Baranyai egyházmegyéből s a szomszéd területeken levő német egyházközségekből alakítandó német anyanyelvű egyházmegye. E három egyházmegyét megszervezni akaró lelkészek nagyon remélik azt, hogy több németnyelvű egyházközség csatlakozik majd ezekhez az esperességekhez. G. L.

j~\0*

Október 6-án rádiós-istentisztelet lesz a Deák-téri templomban d. e. 11.15-kor. Prédikál dr. Kékén András.

A Fébé bibliai leszakítós naptára az 1942-ik évre, a szokott jó tartalommal megjelent. Tartalomjegyzékül a történetek tárgyszerinti csoportosítását adja. Ára — bár az előállítási árak nagymértékben emelkedtek — maradt a régi, hogy minél többen hozzájuthassanak. Csak tömb 1.20 P, könyvalakban 1.60 P, a hátlap külön 0.30 P. Kapható a lap kiadóhivatalában, a protestáns könyvke- lamint a Fébé könyvkereskedéseiben: Budapest, VII., Damjanich-u. 25/a., IV., Deák-tér 4., Alberti-Irsa, Kiskőrös, Nyíregyházán.

6

II. Ramses fáraó thebai Memnóniumi felarata szerint Khetasar szity- tya-király testvére a „Madsar” nép fejedelme. Eszerint az egyiptomi nyelven „madsar’-nak írt szittya-nép Előázsiában élt ebben az időben. Az assvr-terjeszkedés a szittyákat kiszorította előbbi területükről és egy részük Görögországba, Itáliába, Dél-Oroszországba költözött, egy részük pedig a Duna-Tisza vidékére (a jazigok, siculok). Indiában is vannak adatok, hogy India északi részén a „fehér húnok” uralkodtak és Kr. előtt pár száz évvel eltűntek onnét, Nyugatra vonultak. Egy részük ottmaradt és ma is a Himalája közt él — 12 millió — hunza, magar és gujár, dzsurpát néven. Dr. Pass László.

(Folytatjuk)

t Dr. Szeberényi Lajos Zsigmond

Egyházunkon belül és egyházunkon kívül a legismertebb lelkészi nevek egyike. Halálhírének olvasásakor mondta az egyik református egyháztörténész: örökké sajnálom, hogy nem tudtam meglátogatni dolgozószobájában s nem beszélgethettem vele napokon át.

Kevés olyan alakja volt egyházunknak, akivel szemben olyan feszült várakozás mutatkozott meg, mint vele szemben s kevés olyan harcosa volt egyházunknak, mint ő, akinek harcait mindenki érdeklődéssel figyelte.

Boldog ember volt Szeberényi Lajos Zsigmond. Ároni családból származott s amikor hivatását elhivatottságból is és a családi hagyományok szelleme szerint is követte, olyan igát vállalt magára, melynek keserűségeit és gyönyörűségeit egyformán jól ismerte. Boldog ember volt, mert amely papi házban született Békéscsabán, eltekintve néhíny évi külföldi útjától s falusi lelkész) szolgálatától, mindig ugyanabban a házban s ugyanabban a gyülekezetben szolgálhatott. Egy ismert s bizonyos mértékben családi nevéhez formált gyülekezetnek lett szolgája és egyben feje is.

Mint ígehirdető különösen férfikorában volt gyülekezetében igazán építő, s a casuáliák végzésekor mutatta meg ismeretlenek előtt is azt, hogy ő, aki szellemével és tanultságával az egész világ életének alapos ismerője volt, nem is akart a gyülekezetén túllátni, hanem a szó igazi értelmében békéscsabai, híveit ismerő és szerető lelkész maradt.

Mondanivalója minden időben és minden helyen volt. Szószéken, nyitott sírok mellett, előadótermekben és gyűlésen közönsége előtt egyik megnyilatkozására se lehetett azt mondani, hogy ismert frazeológiákat variált, vagy csak magáért a felszólalásban található népszerűségéért küzdött volna: mondanivalóiban tisztelői és ellenfelei megtalálták minden elhangzott szavának indító okait.

Közegyházunkban ő volt a felszólalásokban harcoló ember. Mint vitázó, eszmékkel csatázó férfi egyedülálló volt egyházunkban. Felszólalásai után néma csend következett, vagy néha viharos tapsokat kapott. Ha a katolicizmus ellen beszélt, élvezetes és szellemes megjegyzéseit kitörő siker követte, ha belső kérdéseket érintett szavaival, a gyűlések közönsége szerint követte szavait taps, vagy némaság. Ellenfelei fölött elnézett, ezeknek szavaiért megneheztelt s egyik gyűléstől a másikig tartotta is a neheztelést, de a következő év őszén már ő nyújtotta a kezét s lefelé néző mosolyával ismét barátságot fogadott. Nagy ellenfeleit máshol nem említette, csak azokon a helyeken, ahol a nyilvánosság előtt is harcolt velük szemben. Ideális harcos, aki felhúzott rostéllyal többet harcolt, mint rejtett helyeken való konspirálásokkal.

Szónoki sikerei természetesen arra késztették, hogy írjon is. Minden teológiai és társadalmi kérdés érdekelte s ő volt lelkészeink között az, aki megszerzett Európaszerte tiltott könyveket csak azért, hogy azokat megismerje. Szinte magam előtt látom azt a pozsonyi könyvkereskedőcsaládot, amelyik erre nevelte. Ez a könyvkereskedőcsalád nekünk, teológusoknak, mindent meg tudott szerezni s feladatának ismerte, hogy tanulni akaró fiataloknak minden könyvet a kezébe adjon. Szeberényi Pozsony után évtizedekkel is megtartotta ezt a