Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-02-22 / 8. szám
szék lenni, hanem művészetük csúcsán is a magyar élet tanítómesterei, prófétái, vigasztalói és orvosai voltak. így minden egyes füzet bevezetése külön nyereség az olvasónak, legyen az egyszerű inasgyerek vagy akár magas iskolát járt ember. És most gondoljuk meg, hogy egy- egy füzet 24 fillérbe kerül. Három kis- szakaszba. Ennyit pedig igazán gyalogolhat hetenként minden magyar ember a magyar kultúráért. Mert ne felejtsük el, hogy az igazi magyar élet a magyar kultúrába és lélekbe gyökerezik. Ezért ezeknek a füzeteknek terjedniük. kell. Arról már tudunk, hogy iparostanoncok és szerelősegédek örömmel adják huszonnégyfilléreiket az új kiadású magyar klasszikusokért. De felkapottá csak akkor lesznek, ha a magyar középosztály divatot tud csinálni olvasásukból. Huszonnégy fillért pedig a kishivatalnok is ki tud fizetni hetenként, így senkinek sincs joga hozzá, hogy ismét az anyagiak hiányára hivatkozzék. Ha pedig otthon teljes kiadásban díszelegnek könyvespolcainkon a magyar klasszikusok, a huszon- négyfilléres klasszikusokat átszármaztathatjuk a kisinasoknak, a ferencvárosi és angyalföldi srácoknak. Hadd nevelkedjenek ők is az igazi magyar kultúrán a Big Billek és az ötujjú Ji- mek kalandjai helyett... Mellettük és velük együtt igen nagy szüksége van erre az egész magyar fijúságnak is. Es itt vár nagy szerep a Keresztyén Ifjúsági Egyesületekre. Falun nekik kell népszerűsíteni ezt az olcsó pénzen szerzett magyar kultúreszközt. Olvasásuk és megvitatásuk minden szempontból építőbb lesz, mint sok-sok eddigi próbálkozás. Ezeknek a füzeteknek így egyetemes propaganda kell. És ez az, ami hiányzik. Magyarkodó napilapjainkban eddig egy szó propagandát sem olvastunk a 24 filléres magyar klasszikusokról. (Ezzel aztán azt is elárulták, hogy magyarkodni tudnak, de magyarnak lenni nem.) S éppen ezért helytelen a kiadók eljárása is, akik heti elés leszámolásra adják ki a könyvárusítóknak ezeket a füzeteket és egy hét elteltével visszaviszik őket. Anyagi nehézségek ellenére is azt kell csinálni, hogy legyen a 24 filléres magyar klasszikus a modern magyar ponyva állandó árulnivalója. Ha nem is a földrefektetett ponyván, de üzletek kirakatában, újságok propagandáiban és hirdetéseiben legyenek állandóan a magyarság szeme és vásárlókedve előtt. Hadd legyen alkalma minden tékozló magyarnak arra, hogy egyszer a sok idegenből való gyim- gyom után hazatérjen az atyai ház terített asztalához. M.-*■«**»■ Az Országos Luther Szövetség febr. 25-én, kedden délután 6 órakor IV. kér., Bástya-u. 12. szám alatt rendkívüli országos közgyűlést tart, lapunk múlt heti számában közölt tárgysorozattal. A Magyar Kultúrliga február 19-én a vármegyeháza nagytermében tartott estéjén az előadó vitéz nagymegyeri Nagy Károly ny. altábornagy volt, aki „Új honfoglalás” címen tartott érdekes és nagy figyelemmel fogadott előadást. nyomás alatt volt a háború kitörésekor. Öt különböző biblia- és énekes- könyvforma, részben készen, részben nyomás alatt jutott az ellenség kezébe. Csak itt több, mint 50 ezer pengős kár állott elő. A társulat most adományokra utáltán folytatja munkáját. A 4 diakonissza intézetből 2 az elcsatolt területen fekszik: Sorta- vala-ban és Viipuri-ban. A viipurii diakonissza intézet 1938-as vagyonleltára szerint az intézmény vagyonának értéke kb 2 millió pengő. Az állam részéről 42, a megyétől 6, az egyháztól 12, birtokaiból 22, a kórházból 83, a gyülekezetektől 20, esetleges adományokból 8 ezer pengőt kapott évente ez az intézmény, összesen tehát 182 ezret. Ebből fedezte a kiadásokat. 206 diakonissza dolgozott az intézetben, ebből 100 a kórházban. 2049 beteg összesen 44.329 ápolási nappal feküdt a kórházban. Ez az intézmény is elveszített mindent és most adományokra van utalva. A tulajdonképpeni hadszíntértől távol, a finn evangélizációs egyletek vesztettek a legtöbbet. Az egyletek központja és temploma súlyosan megsérült Helsinki bombázásánál. Veszteségei, az elcsatolt területen fekvő vagyonnal együtt hivatalosan 534 ezer pengőt tesznek ki. Emberileg nézve tehát a finn nép szinte leküzdhetetlen nehézségek előtt áll. Mindenütt romok. A lakások telve hazátlan menekültekkel. A kórházak tele voltak sebesültekkel. Az életben maradtak hazatérnek, sok közülük vak, béna, nyomorék és élte fogytáig munkaképtelen. A temetőkben síremlékek emelkednek, a kb. 22 ezer hősi halott sírjain. Özvegyeik és árváik támasz nélkül vannak. Mindezt látva, gyülekezett össze május 19-én a finn nép atyái sírjánál, emlékezni és ünnepelni. Itt érezték meg igazán, mit vesztettek, mennyi drága vér omlott ki. Mindenki érezte a megboldogult hősökért a fájdalmat és mégsem éreztek kétségbeesést. Nem a síremlékekre meredtek, sem a romokra, hanem szemüket előre irányították a jövőbe és a hit elkezdőjére és bevégzőjére: Jézus Krisztusra. Ügy a múlt jó idejében, mint a jelen nehéz napjai között az evangélikus egyház volt a finn nép tanácsadója és segítője. Most is az, szegény, megpróbált és megszenvedett népe számára. Joh. Kunila (Turku. Abo). — Ford.: K. P. Tanulj és taníts Lapunk ezévi számaiban többször írtunk arról, hogy középosztályunk szellemi tekintetben van a legnagyobb válságban. Példának azokat a jelenségeket vettük, amelyek a kultúra területén tapasztalható nagy zűrzavarra és tájékozatlanságra vetettek fényt. Okát a legjobban úgy fejezhetjük ki, hogy azt mondjuk: a munkáját, napi dolgait elvégző középosztálybeli ember legnagyobbrészt csak szórakozásaival törődik, legyen az mozi, színház, vagy könyv, és nem akar olyan könyveket kézbe venni, amelyikből tanulhatna és amelyik esetleg tovább is vinné. Azt mondhatjuk, legnagyobbrészt befejezettnek gondolják magukat azok, akik valami pozíciót elértek és mivel ezt a pozíciót és a vele kapcsolatos lassú, de biztos emelkedést tekintették életcéljuknak, megállották, úgy érezték, nincsen miért harcolniok. Ezek azok, akik a legjobban ragaszkodnak elért helyükhöz, ezek azok, akik destrukciónak, ellenük intézett támadásnak vélnek minden újítást, mert nem haladtak előre a többivel, hanem ma is azt az életet élik, amit éltek állásbajutásuk pillanatában. Az akkori eredmények még elevenek egy darabig a lelkűkben, később talán szereznek valamit hozzá itt-ott ellesett, felszedett morzsákból, talán tapasztalnak és átélnek sok mindent, de mindezek nem lesznek bennük lelki kinccsé. Mert ezzé csak az válik, amit nem véletlenül kap az ember (néha ilyen is előfordul), hanem amit tudatosan, fáradságos munkával és felfelé való törekvést célzó akarattal szerzett meg magának. 4
