Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-02-22 / 8. szám

ram IMIT A nyomorúság közé jutott hivő A hivő embernek nagyon sok nehéz látnivalója van a mai életben. Először is egész élete felett ott terjeszkedik most a háborúnak a sötét fel­hője és a háborúval együttjáró minden nyomorúság sokszoro­san megnehezíti az életet. Mi még naponként hálát adhatunk azért, hogy ez a kiszámíthatat­lan végű háború Isten kegyel­méből nem a mi földünkön, nem a mi otthonainkban és nem a mi szívünkben muto­gatja félelmetes hatalmát. De azért a keresztyén szív egyet­len napra sem tudja kivonni magát a világ életének nyo­masztó volta alól és az minden gondolatába belejátszik. A hivő embernek éppen így nagyon sok nehéz elhordozni- valója van a mai életben. El tudjuk gondolni és át tudjuk érezni a hazájukból menekü­lők nehéz megpróbáltatásait, széthullott családi otthonokat, bizonytalanná lett kenyeret, vigasztalan jövendőt, amiknek annyi sok változata van ma a háborúskodó népek között. Az­után mindenkinek a saját éle­tébe is belejátszanak azok a folyton nehezedő körülmények, amelyek még a háborún kívül álló népek életében is egymást követik. Ha a Bibliát nyitjuk ki, ha az énekeskönyvet hasz­náljuk, vagy ha a templomban az igehirdetést hallgatjuk, min­dig különös tartalmat, vagy vonatkozást találunk olyan szavakban is, amelyek máskor alig keltették fel a figyelmün­ket. Belül is tehát, a hivő em­bernek a belső életében is ne­héz és próbáltatásos az idő­járás. A keresztyén itt tehát most valóban olvasztó kemen­cében van, ahol megpróbálta- tik, hogy mennyi salaknak kell kiégnie a szívéből és az életé­ből ahhoz, hogy hite erősnek és tisztának találtassák. A nyomorúságok közé jutott hivő nehéz feladat előtt áll. Most kellene igazán serény­kednie Isten dolgaiban és most kellene erősen prófétálnia má­soknak is és önmagának is a világot támadó nyomorúságok­kal szemben az Istennek türel­mes és kegyelmes jóságát. De ez olyan nagyon nehéz. A bé­kességgel való tűrés ritkaság az emberek között. Akik má­soknak mindig tanácsolni tud­ják a megnyugvással való ke­reszthordozást, a saját tanácsu­kat csak akkor tudják igazán nehéz mivoltában megismerni, mikor maguknak is meg kel­lene azt fogadni. Mindaz a nyomorúság, ami a világon van, bűnből szárma­zik. Akármelyik nagy bajt és „Bizony, azt latjuk, hogy a vilá­gosság fiai. a keresztyének lom­hák, fásultak, nemtörődők és res­tek az Isten dolgaiban. Igaza van Krisztusnak: a világ fiai a maguk nemében igyekvőbbek és eszeseb­bek az övéinél. Az a tapasztalat, hogy az ördög száz szolgát talál, míg a Krisztus egyet is alig.” Luther. szenvedést komolyan és mé­lyen visszafelé vizsgálunk, ere­deténél meg kell mindig talál­nunk valamilyen bűnt. És ha minden bűnt végigvizsgá­lunk, akkor mindegyiknek a közös eredőjét megtaláljuk az Istentől elforduló életben. A nyomorúság nem külön­járó része az életnek, ha­nem velejáró része a bűnös életnek. A nyomorúságot hor­dozó hivő tehát ne kérdezgesse felelősségrevonó kérdésekkel Istent a maga életének a nyo­morúságai felől, mint ahogy ezekben a napokban hallottuk egy kegyes életű asszonyról, aki szelíden csóválgatta a fejét, hogy Isten éppen most ad ár­vizet és majd a nyomában szűk aratást, amikor úgyis elég nyo­morúság van a világon. ,,Hát vájjon jutalmat és áldást vár­junk Istentől akkor, amikor há­borúskodunk?“ — felelte rá egy másik... Bármilyen nehéz a kívül való élet és bármilyen nehéz a belül való élet és bármennyi nyomorúság van mind a kettő­ben, abban az egyben nem sza­bad bizonytalankodni, hanem szilárd és erős hittel kell meg­állni, hogy Isten velünk nem akar sem kevesebbet, sem ke- vésbbé jót cselekedni most sem, mint bármikor. Sőt nehéz fel­hők alatt és nyomorúságok vi­lágában még több reményke­déssel kell látnunk és érez- nünk az ő nagyságának minden kegyelmét. 1

Next

/
Thumbnails
Contents