Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-02-15 / 7. szám
ceílária fegyelmit indított ellene és az evangélikus egyház ellen. Kétségtelen, hogy Vajda a nádfedeles falusi házikóból kikerülve forradalmi férfiúvá nőtt, de megelőzte korát és előharcosa volt az 1848-as szabadságeszméknek. Vanvolán is, mint nagyon sok más gyülekezetünkben a 18. század közepén megszűnt az egyházi élet s az üldözések alatt 32 esztendeig híveink lelkész nélkül éltek. Ezt az állapotot találóan jellemzi Búzás István, a megalakulás utáni második lelkész az egyházi jegyzőkönyvre rajzolt verssoraival: „Vanyola, mind addig volt merő Nyavala Míg élő víz benne fel nem fakadt vala. Harminckét esztendő rajta eltölt vala Lelki forrás vize (ere) míg bedugva vala.“ (Ján. 4, 10.) Pásztor Pál. Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) á Matild, hogy örömet okozzon neki, megígéri, hogy következő vasárnap meglátogatja a börtönben. Apja elé áll szándékával, az azonban kereken elutasítja: — Szó sem lehet ilyesmiről! A fiatal lány azonban kiegyenesedik és önérzetesen dobja mérlegbe a súlyos szót: — De apám, én megígértem... Az adott szó nagy dolog a Wrede nemzetségben. Az apa küzködik magával egy pillanatig, aztán lehajtja a fejét. — Ha megígérted, kislányom, akkor meg kell tenned. De csak a fegyőr jelenlétében... Vasárnap tehát a felügyelő és a fegyőr kíséretében elindult Matild első börtönlátogatására. Az elsőt rövidesen követte a második és harmadik, meg a többi. Jól tudta, micsoda örömet szerez vele azoknak az örömtelen embereknek. S a szeretetnek az a belső hajtóereje, hogy a maga lelki ajándékaiból minél többet oszthasson szét ezek közt a minden nélkül szűkölködők között, legyőzte apja ellenkezését, nővére anyai aggodalmait s a többi akadályokat. De hogy abban élete hivatását találta meg, arra még nem ébredt rá Matild. Egyszer az egyik fogolynak megígérte látogatását egy bizonyos napra. De éppen arra a napra olyan látogató érkezett hozzájuk, akivel nem szívesen mulasztotta volna el a találkozást. Legfeljebb elhalasztóm a börtönlátogatást egy nappal, gondolta magában egy kis kellemetlen mellékérzéssel. Éjszaka azonban különös dolog történt. Maga se tudja: ébren-é, álomban-é? Jelenést látott-é vagy egyszerűen álmodott? Egy rab nyitott be fehér szobácskájába... Nehéz láncai kísértetiesen csörögtek kezén-lábán, ahogy közelebb lépett... Megállt a szoba közepén s kimondhatatlan szomorúsággal emelte rá szemét. Az be- szélt-e, vagy valaki más, már nem tudja, de tisztán hallotta a következő szózatot: — Szegény, bilincsbe vert lelkek ezrei sóhajtoznak élet, szabadság és békesség után. Amíg időd van. szólj nekik Arról, aki megszabadíthatja őket! A jelenés eltűnt, Matild pedig dobogó szívvel, nyugtalanul hánykolódott ágyában. ,,Csak azért jött ez a jelenés — töprengett —, mert el akartam halasztani a holnapi látogatást? Vagy — valóban az az Isten akarata, hogy felvegyem a foglyok lelki ügyét s ez legyen életem legfőbb hivatása?” Fiatal volt és gyenge egészségű. S ime, most szembetalálja magát egy olyan óriási feladattal, amelynek még csak a gondolata is földre roskasztja. Hosszan bámult a sötét éjszakába és harcolt szívének gondolataival. Honnan szerezzen megnyugvást és bizonyosságot? Keze önkénytelen nyúlt bibliája után. Felüti egy helyen s olvasni kezdi: okét. Petain gyakorlati katholicizmusa a megszállott területen kívánja a hatásosabb egyházi munkát. Maga a nép minkét területen belátta azt, hogy egyháziatlan közönyössége és materi- alisztikus gondolkozása és életmódja vezette a nemzetet a katasztrófához. A nagy nemzeti tragédiának legnagyobb egyházi élménye: az evangélikus és református egyházak összeforrott együttműködése s az a bizonyosság, hogy a haza jövendője nagyobb mértékben számít a protestántizmus szolgálatára, mint a múltban. A balti államokban szomorú az egyházak helyzete. Ünnepnapok alatt a templomok zárva vannak s a még szabadon levő lelkészeket ünnep- és vasárnapokon fogságban tartják azért, hogy házi istentiszteleteket se tarthassanak. A múlt év december 15-től jelen év január 15-éig, a karácsonyi ünnepkör ideje alatt minden templomot zárva kellett tartani a parancsnokoló népbiztos rendelkezése szerint. G. L. HÍREK __Lapunk olvasói közül többen pang szkodnak, hogy az utóbbi hetekben a lapot nem szombaton, hanem csak a rákövetkező hétfőn veszik kézhez. Felvilágosításul közöljük, hogy a lappéldányokat minden esetben a rendes napon és órában szokta a kiadóhivatal feladni s így a késés oka kizárólag a vasúti korlátozásokban, vagy pedig az ezzel összefüggésben előállott postai késedelemben van. Addig is, míg a vasúti forgalmi beosztás megjavul, megtettük az intézkedéseket annak érdekében, hogy e rendkívüli körülmények között is lapunk pontosan érkezzék előfizetőinkhez. E rdélyi evangélikus lelkészek jubileuma. Az erdélyi magyar evangélikus- ság bensőséges ünneplésben részesítette három nagymultú papját. Közülük kettő: Bohus Pál tb. főesperes, tatrangi lelkész és Szórády Lajos tb. fóesperes, tatrangi lelkész, lelkipásztori szolgálatának egyaránt ötvenedik évfordulójához érkezett. Emellett Bohus félszázadot, Szórády negyvenegy évet töltött jelenlegi gyülekezetében. A harmadik jubiláns, Biró László hosszúfalu-fürészmezei lelkész működésének negyedszázadik évfordulóját érte meg. Új evangélikus lap. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek evangélikus ága régen hiányzó újságot indított meg Evangélikus Ifjúság címen. A lap havonként kétszer jelenik meg 8 oldal terjedelemben, borítéklappal, ára egy évre 2 pengő. Főszerkesztője Erőss Sándor lelkész, felelős szerkesztője és kiadója Bonnyai Sándor ifjúsági lelkész, KIÉ titkár. A lap első számai nagyon érdekesek, magas színvonalúak és céltudatosak. A középiskolás ifjúság számára szerkesztett Ifjú Évek mellett ez a lap a földmíves ifjúságnak, az ipari pályákra induló ifjúságnak, tehát a Keresztyén Ifjúsági Egye7
