Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-02-15 / 7. szám

Igaza van

lapunk multheti vezércikkének — írja múltkori hozzászólónk —, igaza van abban, hogy a lelkipásztorokra nézve nagyon veszedelmes az elégedett hívőnek az a típusa, amelyik egyházi kötelességének érzi azt, hogy legalább is szembe mindig dicsérje a papját. Hiszen már az Üdvözítő megmondotta Lukács evangéliumában: „Jaj, amikor mindenki hízeleg tinéktek, mert így bántak az ő atyáik is a hamis prófétákkal“.

De — írja tovább hozzászóló olvasónk —, ha az igaz dicséretből is nehéz el találni a helyes mértéket, mennyivel inkább a hamisból és a hízel- kedőből. Magam hallottam egy ízben, mondja, amikor egy elragadtatott igehallgató hivő, a különben csakugyan kiváló igehirdetőnek többek jelenlétében a következőket mondotta: „így még senki sem beszélt Jézus Krisztus óta!“ — és hozzá még diadalmasan nézett körül, hogy azután ezt próbálja valaki felüllicitálni.

Ugyanígy igazat ad a múltkori vezércikknek abban a tekintetben is, hogy mennyire csüggesztőleg hat és mennyire a megalkuvás veszedelmébe sodorja az igehirdetőt az, hogyha jóindulatúlag arra figyelmeztetik, hogy enyhébben prédikálja az evangéliumot, mert

a legutóbbi prédikációja miatt is neheztelnek olyanok, akik annak egyes szavait nekikszóló célzásnak vették. Intsük tehát hathatósan a hiveket arra, így fejezi be, hogy ne tulajdonítsák az Igét a lelkésznek sem kedvező, sem kedvezőtlen esetben, de ugyanúgy intsük a lelkészeket is arra, hogy az egyetlen, amiben nem szabad senkire tekintettel lenniök, az Isten Igéjének a szolgálata.

Hálásak vagyunk ezért a bátorító hozzászólásért. Teljesen igaza van abban, hogy az Ige nem a lelkészé. Nem a maga bölcseségét beszéli, nem a maga korholását adja, nem a maga bünbocsánatát osztogatja, hiszen még maga a testet öltött Ige, Krisztus is azt mondotta, hogy amit szólok, nem magamtól szólom, hanem amit az Atya mondott énnékem. Különösen a mi lelkipásztorainknak kell tudniok, hogy minden hatalom onnan felülről adatott, köztük

„Igen sok mézet enni nem jó, — hát a magunk dicsőségét keresni

dicsőség?”

Példabeszéd 25:27.

Aki Istentől van, hallgatja az Isten beszédét, ti azért nem hallgatjátok azt, mert nem Istentől valók vagytok.

János 8:47.

Én azonban nem keresem a magam dicsőségét, van aki keresi és ítél.

János 8:50.

az Ige hatalma is. És az evangélium lelkipásztorainak azt is tudniok kell, hogy nekik egyáltalában nincsen semmi hatalmuk, hanem egyedül az Igének van hatalma, még pedig megmentő vagy kárhoztató hatalma, amelyik független attól, hogy tetszik-e, vagy nem tetszik az igehirdetés azoknak, akiknek a szívét keresi. Bizakodunk abban, hogy kevés lelkipásztor van, akit hízelkedő dicséretek befolyásolnak igehirdetésében és még ezekkel szemben is bizakodunk abban, hogy csakhamar ki fognak áb- rándulni a hízelkedőkre való hallgatásból. Elvégre az emberek csak azoknak hízelegnek, akikről látják, hogy szívesen veszik és elhagyják azokkal szemben, akik nem hallgatják meg. Másfelől pedig bizakodunk abban, hogy a komoly, egyszerű, igazságérzettől áthatott és objektív hangú igehirdetés az, amely tiszteletet ébreszt maga iránt és meghallgatásra talál. A hallgatók csak ilyen igehirdetéssel legyenek elégedettek, a lelkipásztor csak a maga megalkuvás nélküli lelkiismeretére hallgasson és az igehirdetéssel az evangélium Urának a szolgálatát keresse egyedül. Pál apostol mondja: Még én magam sem ítélem meg magamat. Van, aki engem megítél, az Űr az.

1