Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-12-06 / 49. szám
PMfflMFIFT Nem attól függ a keresztyénség élete ezen a földön, hogy van-e a keresz- tyénségnek hatalma — mondottuk az elmúlt héten — hanem attól függ, hogy van-e Krisztusnak hatalma? Mert a keresztyénség Krisztusért, az Ő uralkodásáért, az Ő hatalmának minden bűnön, szolgaságon, sőt ördögön, halálon való uralmáért szolgál. Advent második hete az ítélő Krisztusról beszél. Krisztus hatalmát illetően nem szabad azon tanakodnunk, hogy Ö mikor nagyobb: akkor-e, amikor gyógyít, amikor tanít, amikor megbocsát, amikor halottakat támaszt fel, vagy amikor magát megalázza és feláldozza érettünk. Ezek nem választhatók el külön-külön és sohasem volna szabad Krisztusról úgy beszélni vagy úgy gondolkozni, mint a gyógyító vagy a tanító Krisztusról, mert Őbenne mindez együtt és egyensúlyban van és Őbenne az írás szerint lakozik az Istennek teljessége. De emberi szavak és kifejezések szerint az Ő hatalmassága mégis akkor fejeződik ki a legjobban előttünk, amikor mint ítélő Krisztust látjuk és amikor a hitnek szemével tekintünk az Ő visszajövetelének csodálatos jeleire és esemé- n veire. Itt azután nem lehet többé azon gondolkozni, hogy milyen hatalomnál fogva cselekszi ezeket. Nem lehet többé azt méregetni, hogy Krisztus, mint ítélő hatalom hogyan és milyen erővel viszi végbe ítéleteit, itt most már meg kell adnunk magunkat annak az egyetlen bizonyosságnak, hogy Krisztusnak van hatalma ■ ítélettartásra a világ felett. Ebben a világban benne van minden szegény és gazdag, minden beteg és minden egészséges, minden hűséges és minden hitetlen és benne van a bűnösöknek minden fajtája és benne van az embereknek minden jó és gonosz gondolata. Sőt benne van maga a keresztyénség is. ítélő hatalmának nincsen határa, nem tud ellenállni neki semmiféle emberi hatalom és nem tudja elhalasztani semmiféle emberi könyörgés: van, van, bizony van és amikor Krisztus azt meg akarja mutatni, akkor meg fogja ismerni azt a világ. Ez a határtalan hatalmú ítélet kikerülhetetlen. Nem vonhatja ki magát alóla senki. Sem a holtak, sem az élők. Akkor helyreáll és megvalósul a» a világrend, amelyiknek a főtörvénye az evangélium. Lehet időnként nagyon gyenge a földön a keresztyénség, lehet időnként csekély az ereje az emberi életek tisztításához és néha úgy tűnhetik fel az imád„Bár Krisztus ma mintha gyenge és szegény volna s e világ Öt követőiben hovatovább egyre jobban gyalázza, köpdösi, ostorozza és gyilkolja, mi tudjuk, hogy dicsőségének e vigasztaló és boldogító megjelenése már küszöbön van s véget ér a sok temérdek szörnyűség. Akkor majd úgy jelenik meg Krisztus, amilyennek mi most hisszük és hirdetjük ...” Luther. kozó emberek előtt, hogy jaj, de nagyon messzire van tőlünk Istennek országa: ilyenkor kell megtalálni nem a félelmet és a megrettenést, hanem a vigasztalást és a reménységet abban, hogy Krisztusnak ítélő hatalma van a világ felett, mindnyájunk felett és Ő élni fog ezzel a hatalommal és meg fogja kezdeni az Istennek országát közöttünk is. ,,Meddig, óh Uram, meddig?“ — kérdezik sokszor a kegyesek. ,,Mikor, óh Uram, mikor?“ — kérdezik sokszor a hívők. Nem a mi dolgunk tudni azt. Sem azt, hogy reánk nézve meddig tart, sem azt, hogy erre a világra mikor jön el: nem szerintünk és nem a mi óhajtásainkhoz, szabva jön el az ítélet, hanem, mint felséges vége a Krisztus munkájának és felséges kezdete az Ő teljes uralkodásának. Csak a hitetlen- kedők és a nagy igazságokat óvatosan kerülgetők félnek Krisztusnak az ítéletre vonatkozó kijelentéseitől. Azok, akik hisznek, nagyon alázatosan, de belül a beteljesedésnek a vágyakozásával fogadják az Úrnak eljövetelt és ítéletet ígérő szavait. Szörnyű nehéz idők félelmetes ádventi napjaiban nyissuk ki Máté evangéliuma 25. fejezetét és kezdjük reménykedő szívvel olvasni az utolsó ítéletről szóló szavakat: „Mikor pedig eljön az embernek Fia az Ő dicsőségében és vele együtt az összes angyalok, akkor az Ő dicsőségének trónusára ül és odagyüjtetnek eléje az összes népek . . .“ 1
