Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-12-06 / 49. szám

toNCBIMT A Magyar Kultúra csak nem tud megjavulni. De félre ne értsük a címet. Nem a magyarság kul­túrájáról van szó. Nem is a magyar kul­túra minőségéről beszélünk, hanem a magyarországi jezsuiták Magyar Kul­túra címet viselő folyóiratáról. Legutóbbi számának a protestáns na­pok fájnak. Tudjuk, hogy régi maga­tartásához híven legszívesebben betil­totta volna a protestáns napokat. De mert a XX. században erre már hatalma nincs, más ponton keres támadási felü­letet. Ez a más pont: hogy mert a rádió három közvetítést adni a protestáns na­pokról, mikor a katolikus naggyűlésről nem közvetített ennyit, vagy a katolikus­protestáns arányszámnak megfelelőbben még többet? Nem fogadja el azt a ma­gyarázatot, hogy a protestáns napok programmjából azokat az eseményeket közvetítette a rádió, amelyek irodalmi és művészi szempontból a magyarság kultúrájának szerves részei és kifejezői voltak. És „tartalmas" eszmefuttatását azzal fejezi be, hogy ezt tovább nem tűrhetik, mert mégis csak többen vannak Magyarországon a katolikusok, mint a protestánsok. Ezért a többség leg- nagyobb erélyével lépnek fel ezután ilyen eljárás ellen. Nem a mi feladatunk, hogy a magyar rádiót megvédj ük. De az igazság nevé­ben mégis szót emelünk. Mert a ma­gyar rádió nem valami vallási közösség szócsöve, hanem a magyar állam által létrehozott és fenntartott intézmény és szerv, amelynek az a feladata, hogy a kultúra és elsősorban a magyar kul­túra szolgálatában álljon. (A magyarság „keresztyén világnézetének" azzal akar megfelelni, hogy vasárnaponként isten­tiszteleteket közvetít a különböző fele­kezetek templomából.) Ha most a kato­likus naggyűlés előadásait közvetíti, éppen az előadások vallási és partikulá­ris mivolta miatt csak és kizárólag a magyarság katolikus részéhez szól. Azt pedig nem követelheti senki, hogy a magyar rádióelőfizetők egész tábora par­tikuláris érdekű előadásokat hallgasson. (Ha a magyarországi jezsuitáknak az a céljuk, hogy kizárólag a magyar katoli­cizmushoz szóljanak, legokosabb, ha kü­lön katolikus adót állítanak fel. Próbál­ják meg, lelkesedik-e mondanivalójukért annyira a magyar katolicizmus, hogy előfizetési díjaival fenn is tartja ezt á külön adót?) Viszont, amikor a magyar rádió a protestáns magyarság irodalmi estjeit közvetíti, nem a magyarság egy részének vallási vagy világnézeti igé­nyeit elégíti ki, hanem azt mutatja meg, hogy a protestáns magyarság mivel gaz­dagította és ajándékozta meg az egész magyar művelődést. Nekünk soha egy tiltakozó szavunk nincs az ellen, ha a katolicizmus a maga irodalmi értékeit odaviszi a rádió mikrofonja elé, hogy hallja meg őket ország-világ s nyerjen velük az egész magyar művelődés. Sőt a testvér örömével örülünk annak, ha látjuk, hogy rajtunk kívül más is van, akinek igazán szívügye a magyar lélek művelése. De ha a Magyar Kultúra című folyó­iratnak csak a protestáns napok ellen volna kifogása, egyszerűen a felekezeti érzékenység rovására írjuk és említést se teszünk róla. De úgy látjuk, sokkal nagyobb hiba van itt. Alig van u. i. ennek a jezsuita folyóiratnak száma, 2 A Luther Társaság Az evangélikus irodalom intézménye, a Luther-Társaság, vasárnap tartotta közgyűlését Óbudán, a templomépítés kis remekében. Fabinyi Tihamér dr-nak, a Társaság világi elnökének bevezető szavai után D. Kovács Sándor püspök, egyházi elnök széles látókörű beszámolója végén bejelentette, hogy nagy elfoglaltsága arra kényszeríti, hogy elnöki állásáról lemondjon. Távozása igen nagy veszteséget jelent, mert evangélikus történetbírálónk vezéralakja ő és nemes ízlésű, szín­magyar stílusa nevelő példa. Szerencsére Fabinyi Tihamér dr. olyan lelkesedéssel fogott a Társaság ügyének vezetéséhez, hogy a legszebb reményekkel tekint­hetünk a jövő elé. Február végén lesz a Társaságnak újabb gyűlése, ekkor szervezik meg véglegesen az'új munkára. A reformáció három irányának, a szószéknek, iskolának és sajtó­nak munkaköréből ennek az utóbbinak ápolására vállalkozott egy­házunk életében a Luther-Társaság. Értékes múltját kiadványainak gazdag gyűjteménye hirdeti. Most is vannak kiadásra váró, figyelmet érdemlő munkái, így Luther irataiból vett szemelvények, a magyar irodalomból Maróthy Jenőnek az eklézsiák életéből merített elbeszé­lései. Ezek a kiadványok a Társaság múltjának irányát jelentik. Érté­kes, az evangélikus lelkületet tápláló munkák. A béke fehér galambjai egy harcban álló világ forgatagában. Egészen felesleges szószaporítás volna, ha azt fejtegetném, milyen lelki és gazdasági válságokat idézhet föl a most folyó küzdelem, mely alapjában támadja meg a régi rendet és milliók hagyományos világ­nézetét ingatja meg. A világtörténelemnek olyan fordulópontján állunk, mint a tizen­hatodik században álltak a reformátorok. Akkor a hagyományok bilin­cseit törte szét az emberiség és lehetővé tette azt a nagyszerű fejlő­dést. mely azóta átalakította a világot, most a rombolás áradata ellen kell megvédeni az emberiség értékeit, hogy egy-két nemzedék szá­mára el ne vesszen minden, amit a tehetségek legjava évezredek óta kitermelt. Az evangéliumi lelkületnek minden erejével harcba kell állni, hogy megmentse az emberekben, ami megmenthető. A magyar törté­nelemben mindig a hit és haza egyháza voltunk. Ezt a két eszményt kell szolgálnia irodalmunknak is. A hitet,’ mely az evangéliumnak orvosságával az anyag fölé emelkedő ember lelkét erősíti meg és a hazát, melyet ezer év óta ostromol az idők zivatara, de mindig meg­mentette a megtisztult nagyértékű magyar lelkűiét. Ez az irodalom ma nincs meg, bár feladatai, különösen a fiatalabb lelkész-nemzedék írásaiban öntudatra ébredtek. Megbeszélések, irá­nyítások kellenek, hogy igazi írók és nem jóindulatú műkedvelők álljanak a cél szolgálatába. Szervezésre, felkészülésre van szükség, még pedig nemcsak szellemi, hanem anyagi téren is. A Luther-Társaság jelenlegi anyagi eszközei nem elegendők erre a vállalkozásra. Az egész magyar evangélikusság anyagi támogatására van szükség. Ennek első feltétele, hogy gyülekezeteink egyházi és világi vezetői felismerjék az evangélikus irodalom jelentőségét olyan időkben, amikor egyházi és nemzeti életünk válságos éveit éli és megdöbbentő jelenségek szomorítják el a szemlélő szívét. Buzgó lel­készeink tiszteletreméltó csoportja dolgozik a hitélet kimélyítésén. Ennek a munkának köszönhetjük a felújulás számos jelét. De általános felbuzdulásra van szükség, ha a hit és haza szolgálatában fel akarunk szerelni egy evangélikus irodalmi hadsereget. Február végén lesz a Luther-Társaság újabb közgyűlése. Addig van idő a kérdés megvizsgálására. Az előkészítés munkáját januárig be kellene fejezni, hogy őszre megindulhasson az evangélikus irodalom küzdelme a hitért és hazáért. Hamvas József.

Next

/
Thumbnails
Contents