Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-29 / 48. szám
boló, istentagadó, a családot leromboló munkáját fogja lélekbemarkoló képekben, bizonyítékokban a Budapesten, december 4—20-ig tartó nemzetközi Anti- bolsevista Kiállítás bemutatni. Megelevenednek előttünk az 1919. évi magyarországi vörös rémuralom szomorú emlékei, megcsodálhatjuk a Szegedről elindult ellenforradalom merész, életüket kockáztató férfiainak útját a keresztény lelkiség, s ezzel együtt Szent István Magyarországa győzelméig. De helyet kapott a német, olasz, francia, spanyol, bolgár, finnországi kommunista rombolások, tömeggyilkosságok, eddig a nagy- közönség előtt soha nem látott anyaga is. Németország diadalmas hadserege hadizsákmányait mutatja be köztük egy teljesen épségben maradt GPU kínzókamrát, annak tóbbszáz kínzóeszközét. A magyar hadsereg dicsőséges hadjáratának hadizsákmányaival vonul fel, hogy ezzel az itthonmaradottak előtt is igazolja a magyar honvédség nagyszerű teljesítményét a nála százszor nagyobb szovjet ellen. A rendkívül érdekes kiállításra külföldről is nagyszámban jelentkeznek látogatók. A magyar nagyközönség és főleg a vidék látogatásának megkönnyítésére a MÁV félárú utazást engedélyezett, mely december 1—15 között van érvényben. Magyarországot a sarlós, kalapácsos vörös lobogótól nagyrészt a magyar vi- ' dék józansága, a magyar paraszt föld- szeretete, a magyar tisztviselő erkölcsi ereje, s legfőképpen a magyar katona újra megtalált kardja mentette meg. A kiállítást rendező MOVE országos elnöksége nagyértékű nemzeti feladatot teljesít, amikor ezt a kiállítást megrendezi. KÖNYVISMERTETÉS Vitéz Csia Lajos: Utolsó napok Berea kiadás, Budapest. — 144 lap. A jelenések könyvét megelőző irodalommal és annak ismertetésével kezdi müvét a szerző, majd pedig a János Jelenések könyvének magyarázatát adja nagyon érthető, a művelt bibliakörök és bibliaórák közönségének szájaíze szerint. Bizonyításai bár nagyon is papi és hivő síkban mozognak, mondanivalóinak változatossága, ötletességei és szellemes útmutatásai ezt a magyar talajon fakadt s a magyar gondolkodásból született teologizálást csak rokonszenvvel és elismeréssel lehet fogadni és értékelni. G. L, * Vitéz Csia Lajos: Az utcagyermek Budapest, 1941. — 32. lap. Lerázhatatlan feddö prédikáció ez a kis füzet. Mondanivalóinak tartalma ennyi: valaki felelős azért az utcagyermekért, aki ma még csak a lassan szaladó villanyos után fut s megrabolja a 4 Az olvasás állapotában Egyik dunántúli gyülekezet ifjúsága arra kérte lelkészét, hogy az ifjúsági egyesület járasson a jövőben képes szépirodalmi folyóiratot. Járatnak napilapot. El is olvassa az ifjúság. Járatják az Evangélikus Életet és a Harangszót is. Szorgalmasan elolvassák ezeket is. De mind- ezekután még valami hiányérzete marad az ifjúságnak. Érzik és tudják, hogy a napi politikai kérdések megvitatása és az egyházi lapok személy és lélekhez szóló mondanivalóján kívül a szépirodalom a magyar életnek olyan területe, ahol a magyarság éli és kifejezi önmagát. Sőt ösztönösen azt is érzik, hogy vannak idők, amikor a magyarság jobbik felének a szépirodalom sorai közé kell elrejtenie önmagát és onnan, kell szólnia figyelő egyedeihez. De hogyan lenne módja egy falusi ifjúsági körnek, vagy akár minden magyar embernek arra, hogy szépriodalmunk minden termését megszerezze magának? Ezért lenne jó egy képes szépirodalmi folyóirat, amely szemet-lelket gyönyörködtető módon és összefoglalóan értesítene minden érdeklődő lelket arról, hogy mi történt a közelmúltban a magyar szépirodalomban? Minden magyarázgatás nélkül megérthetjük, hogy milyen nagy egvén- és nemzetnevelő jelentősége lenne egy ilyen folyóiratnak. A kérdés csak, hogy honnan vegyük elő? Mert amink van, az nem megfelelő. Vegyük sorra őket. Itt van elsősorban a Képes Vasárnap. Sohasem akart más lenni, mint képes riportlap. Erről tehát nem lehet szó. Itt van azután a Signal mintájára készült Magyar Futár. Kép az van benne elég. De tény az, hogy képeinek a magyar irodalomhoz és általában a magyar élethez nincsen lemmi köze. Beszélhetnénk a Das sch^afotírclJngarn testvérlapjáról, az „Egyedül vagyunk, 1941”-ről. Ez azonban sokkal inkább akar elhelyezkedni az új Európa politikai rendjében és mondanivalói között, mint a magyar szellem, kultúra és irodalom mezején. Visszafelé kell tehát indulnunk. Önmagától ajánlkozik a „magyar úricsaládok'’ évtizedek óta közkedvelt szépirodalmi és egyben képes hetilapja, az Űj Idők, élén Herczeg Ferenccel. .Amikor megindult, bizonyára az új idők szellemét hordozta. Egyszerre azonban megállt. S még nem akadt senki, akinek sikerült volna betörnie zárt soraiba „új időknek új dalaival”. Amikor cikkeit olvassuk, az az érzésünk, hogy még nem volt világháború, Trianon és új világháború, még a magyarság eszmélkedése, s önmagáraébredése sem kezdődött meg. Mert az Üj Idők verseiben, regényeiben, novelláiban, s lelkiklinikájában ott maradt a világháború előtti idők hazug optimizmusában. De itt van akkor a Híd, Zilahy Lajos újkeletű szépirodalmi folyóirata. Valóban több az eddigieknél. De ez sem merte a magyar próféta sorsát vállalni. Tud jó kritikákat és tud jó ismertetéseket hozni. De nem mert gyökeresen új és gyökeresen magyar programmot vállalni. Inkább kompromisszumhoz folyamodott. Össze akarja egyeztetni az ót és az újat. így lett egy kicsit érdekes, egy kicsit dekadens, egy kicsit magyaros. Egy gyenge oszlopokon álló híd, amely nem tudja áthatolni a magyar és a magyarkodó, valamint a régi és az új generációk között levő szellemi különbségeket. Ajánljuk talán a mai magyarság legnagyobb folyóiratát, a Magyar Csillagot? Ajánlhatjuk azoknak, akik a legmagasabb szellemi igényeket támasztják folyóiratukkal szemben. De itt is nagy gátlás az, hogy a Magyar Csillag Adyék szellemi mozgalmát akarja folytatni az élő Ady és élő mozgalom nélkül. Inkább azoknak való, akik regisztrálni akarják mindazt, ami a magyar és általában a ma elérhető szellemi élet terén történt. Maradna végül a két erdélyi folyóirat, a Pásztortűz és a Helikon. Talán legjobban megközelítik azt, amit kívánunk. Ezeknek a jellegét és mondanivalójuknak lényegét azonban körülhatárolja az, hogy erdélyiek. Kellenek az egész magyarságnak olyan folyóiratok, amelyek Erdély szellemi életét tartják nyilván és mutatják meg. De nekünk olyan folyóirat kellene, amely az egész magyarság és az egész ország
