Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-29 / 48. szám
MwcnmisaET szépirodalmi megnyilatkozásait méri fel és nyújtja, mindenki számára érthető módon. És most mondjuk meg őszintén, hogy ilyen folyóiratunk nincs. így aztán előttünk áll egy új feladat. Pontosabban: ott áll a magyar protestántizmus előtt egy új és egészen neki való feladat. Meg kellene csinálnia azt az új és magyar szépirodalmi folyóiratot, amely után társadalmunk jobbjai már évtizedek óta sóhajtoznak. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy a mai és valóban magyar szépirodalmat legalább is nyolcvan százalékban protestáns írók és költők csinálják. Egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy számtalan egyházi lapunk mellé még egy lapot tegyünk oda szépirodalmi tartalommal. Arra sem gondolunk, hogy ezt a lapot az egyház vagy a protestáns felekezetek csinálják. Van erre elég költőnk és szépírónk. De vessük le egyszer mi, egyházi emberek, teológiai merevségünket és lássuk meg, hogy képes és irodalmi folyóirataink sokkal inkább nevelik generációinkat, mint teológus mondanivalóink. (Sokkal több közép- osztálybeli férfi és nő esküszik ma pl. az Űj Időkre, mint legjobb egyházi lapjaink bármelyikére.) Ezért kellene egy ilyen keresztyén és magyar szempontból megbízható szépirodalmi folyóiratot csinálniok íróinknak. Egyházi részről itt csak arról lenne szó, hogy egyházi sajtó és vezető embereinknek le kellene ülniök íróinkkal egy bölcs tárgyalásra, ahol világossá válnék előttünk, hogy mit tudunk csinálni ebben az ügyben. Azaz, mit tudnak nyújtani keresztyén íróink, az egyházak pedig milyen erkölcsi és anyagi támogatásban tudnák részesíteni vállalkozásukat? A sokat emlegetett protestáns napilapnak a mai világban és amíg a háború tart, vajmi kevés értelme van. De felmérhetetlen nagy jelentősége lenne annak, ha ifjúságunk és felnőtt generációink kezébe egy, a keresztyénség és az egész magyarság szempontjából megbízható szép- irodalmi folyóiratot tudnánk adni. Mert a magyarság most került az olvasás állapotába. Ma mindenki könyveket, folyóiratokat vásárol és olvas. Ha elszalasztjuk az alkalmat érdeklődésük keresztyén és magyar szempontok szerinti értékesítésére, ne csodálkozzunk, ha pár évtized vagy egy év alatt újabb elrontott ízlésű magyarok olvasótábora miatt kell majd keseregnünk. Mórocz Sándor. \ Egyetemes énekeskönyv Nagyon sokat beszéltünk róla. Szükségességét eléggé hangoztattuk s bizonyára olvasóinknak az az érzése, hogy erről írni hiábavaló. Cikkeztünk vele kapcsolatban eleget, most már lépjünk a tettek mezejére. Kétségtelen, hogy valamilyen formában szükség van rá, de kétségtelen az is, hogy nem mindnyájan gondoljuk el ugyanúgy egy egyetemes énekeskönyvnek a megszületését és bevezetését. Közegyházunk egyelőre a várakozás álláspontjára helyezkedik. Látjuk és érezzük, hogy nem egyszerű a dolog. Amíg csupán egy gyülekezet, vagy mondjuk magyarosodó alföldi gyülekezeteink igényeit akarjuk kielégíteni, addig nagy fáradságon kívül különösebb gondot nem okoz új énekeskönyvek szerkesztése. Nagy áldást jelent újabban úgy a szarvasi, mint a békéscsabai énekeskönyv. Utóbbi — mint ezt megjelenése után határozottan ki is fejeztük lapunkban — fejlődést és előrehaladást hozott az énekügy terén. Egyetemes énekeskönyv kiadásánál azonban óriási előtanulmányokra, gyűjtési munkálatokra, az anyag rendezésére, tartalmi, költői, zenei és perikópiai értékelésre van szükség. Az énekügyi bizottság maga is jól látja az eléje tornyosuló nehézségeket. Meg vagyok győződve, hogy jó munkát akar végezni s így máról-holnapra nem lephet meg vele senkit. Közegyházunk éppen emiatt több helyi-jellegü énekeskönyv kiadását engedélyezte a közelmúltban. Örömmel olvastam Linder Lászlónak: Perikópiai énekrend c. cikkében, hogy sok nehézség ellenére is jelentős lépéseket teszünk előre az egyetemes énekeskönyv felé. Nevezett cikk írója legutóbb olyan javaslatot tett az énekügyi bizottság egyik ülésén, mely lényegesen előbbreviszi az egyetemes énekeskönyv ügyét. kövér kofaasszonyt, de évek múltán talán bankrabló lesz vagy világvárosi gangszter. Nagyon jó traktátus kiadvány ez a füzet. Olyan irodalmi termék, amit bankban és minisztériumokban megforduló emberek elszórhatnának a legnagyobb emberek asztalaira, hogy azok is elolvassák s meglátnák, hogy segíteni kell az utcagyermekeken. G. L. * Pass László: Nemzetnevelésünk fö kérdései Debrecen, 1941. — 46 lap. Ez a munka a szerző doktori értekezése, mely főleg a nemzetnevelés kérdése körül tapasztalt eszmezavart szeretné megszüntetni. Ezért folvtatja le munkáját a legszigorúbb tudományos eszközökkel és kutatja, boncolgatja az idevágó legfontosabb fogalmakat. A nemzetnevelés, melynek szükségessége a számtalan felvilágosító cikk után lassanként köztudattá és követelménnyé válik, e munkában először történeti alapokon jelenik meg. A szigorú történeti kutatás juttatja a szerzői a fogalom megállapításához, amely szerinte: ,,. .az egész nemzettársadalomra kiterjedő, céltudatos nevelői munkásság amely tudományos megalapozottsággal, az „egész" nemzet öntudatát, közszellemét, erkölcsiségét érő pozitív hatásokat nemcsak organizálja, irányítja, fokozottan alkalmazza, hanem tudatosan előidézi és állandósítja is; viszont a negatív ellenhatásokat minden téren csökkenti . . . hogy az egész magyarság minden egyes, existentiálisan összeforrt tagja tudatosan egy egységes nemzeti hivatásközösségbe, a „magyar nemzet"- be forradjon saját erkölcsi érvényesülése és nemzetünk naggyátétele érdekében" (19. o.). Ezekután meghatározza a nemzetnevelés célját is, amely öt részre oszlik: 1. A magyarság- és nemzetközösség-élmény felébresztése; 2. a nemzetközösség tudatának erre való felépítése; 3. a tudat alapján az érzésnek felébresztése; 4. a hivatástudat kialakítása és 5. nemzeti munkaközösségre való nevelés. Ezen célkitűzés eszközei a nemzeti élet minden irányító tényezője, mint a gyakorlati nemzetpolitika, jogrendszerünk, közigazgatás, bíráskodás, katonaság, közoktatás, népművelés, sajtó, irodalom, színház, fihn, rádió, közélet, propaganda, népi kincseink, keresztyénség. Az ilyen célkitűzés után pedig meghatározza még a szerző a módszertani alapelveket is. Ez a munka minden tekintetben figyelemreméltó. Nagyon sok téren csakugyan fogalomtisztázó szerepet tölt be, olyant, amire már eddig is szükség volt. Másrészt viszont tudományosan és rendszeresen igazolja azokat az általunk eddig olyan sokszor hangoztatott elveket, amiktől szellemi életünkben jelentős javulásokat vártunk. Nemzetnevelésünk csakugyan olyan nagy és nehéz kérdés, hogy vele eleget foglalkoznunk nem lehet. Ezért végzett jó munkát a szerző akkor, amikor tudományosan foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amik mindennapi életünkben szinte észrevétlenül mennek el mellettünk. Igaz ugyan, hogy emiatt néha úgy látszik, hogy megmerevíti azt, ami élő, pedig csak törvényt szab, hogy a törvényből, mely összefoglal és felvilágosít: élet, jobb élet legyen. kp. 5
