Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-29 / 48. szám
r mccimiT Van-e hatalma a keresztyénségnek ezen a földön? Ezt a kérdést magának a keresztyénségnek keU feltennie önmaga előtt az új egyházi esztendő kezdetén. Ha ezt a kérdést emberek teszik fel, aszerint fognak felelni rá, hogy a hitnek vagy a hitetlenségnek a hűségesei közé tartoznak-e. A hivők bizonnyal bírják a félelmet nem ismerő reménységnek az ajándékát. Ennek erejével tekintenek a jelenvaló próbákon és nyomorúságokon keresztül egy tisztultabb és keresztyénebb világ jövendője felé. A hitetlenek is tudnak hűségesek lenni' a maguk tagadó álláspontjához és amiképpen nem akarják elismerni ebben a tönkresilányított társadalmi világban a keresztyénség átnemesítő és megjavító értékét, ugyanúgy tagadják annak lehetőségét a jövőre nézve is. De nem rajtuk múlik és nem tőlük függ a döntő válasz. Magának a keresztyénségnek kell megadni azt. Az egyházi esztendő kezdetén nem lehet kétséges a templomok hívei és a templomokban szolgáló múlandó papok előtt, hogy az egyház, a keresztyénség az ádventért van. Az Űr eljöveteléért. Úgy kell állnia az emberi világ életének gyakran sötét és bonyodalmas éjszakáiban, mint a virradatra váró őrállónak. Úton van és megjön a Szabadító. Ellenségek hadától körülvett népét megszabadítja. Sötétséget eloszlat. Éhezők sátorait megtölti bőséggel. Halálra gyengültek majd felveszik nyoszolyájukat és visszaindulnak az egészséges, új életbe. Eljövetele van az Úrnak, mert a világ nehéz, fájdalmas, bűnös, ördög kezébe esett, Ő pedig megígérte, hogy eljön. Van-e hatalma a keresztyé- ségnek — ez helytelen kérdés. A hatalom nem az egyházé. A szolgálat az övé. A diadal nem az egyházé, a harcolás az övé. A jobb jövő nem az egyházé, neki nincs szüksége arra. Botorok és balgák tehát azok, akik azon törik fejüket, hogy mi lesz a háború alatt és mi lesz a háború után a keresztvén- séggel? Ha így teszik fel a kérdést, csak emberi okoskodás szerint lehet felelni rá. De kérdezzék meg úgy, hogy mi lesz Krisztussal és hogy van-e hatalma Krisztusnak és akkor majd megértik, hogy a Szabadító nem akkor jön, amikor az őrálló kiált, hanem akkor kiált az őrálló, amikor érkezni látja a Szabadítót. Az újból kezdődő egyházi esztendő első vasárnapján tehát keresztyén templomoknak és keresztyén hívőknek a Krisztus hatalmába vetett jövendő előtti alázatossággal kell a soha meg nem álló munkát folytatni. A keresztyén egyház nem háborúk szerint és nem békekötések szerint számítja „Az ellenség hatalma Minket el nem riaszt, Erős az Űrnak karja. Menten elsöpri azt. Jön a menny s föld királya. Nagy az ő ereje, Világnak gonoszsága Nem bírhat meg vele.” (Dunántúli é. k. 111. sz. 8. v. j az esztendőket és a korszakokat, hanem a Krisztus uralkodásának való engedelmesség szerint. Volt már máskor is a földi emberek országaiban nehéz és elviselhetetlennek tetsző háborúskodás, volt már máskor is a keresztyénségnek életében üldöztetéseknek nagyon megpróbáló és viszontagságos időszaka. Ezeknek félel- metessége és nyomasztó terhe azonban csak az emberi viszonyokhoz és az emberi teherbíróképességhez mérten volt nehéz, vagy hosszantartó, nem pedig Krisztus országához, annak uralmához, annak jövendőjéhez képest. A keresztyénség számára az új egyházi esztendőben nincsen semmivel több és semmivel kevesebb feladat, mint máskor Krisztusért szolgálni a világban az Isten Igéjével is, a kegyelmi eszközökkel is, hogy prédikáltas- sék az Úrnak kedves esztendeje ennek a bűnös világnak mindaddig, míglen eljövend az Úr. Van-e hatalma a keresztyénségnek és a számára kezdődő új esztendő jelent-e valamit templomokon kívül az emberi világnak, mind a két kérdésre erős és nagy igennel felelünk. A keresztyénségnek a hatalma a soha meg nem változtatható kereszt, amelyen a világ Megváltója a világ bűneiért halt meg. A templomon kívüli világ számára pedig azt jelenti ádvent első vasárnapja, hogy minden ellenkezés és minden hitetlenkedés hiábavaló: Krisztus megjön és termését betakarítja a maga idején . . . 1
