Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-11-29 / 48. szám

P&NCnikUifl IT

Kolozsváron

az Országos Luther Szövetség a visszatért erdélyi gyülekezetek közül elsőnek a kolozsvári egyházközséget látogatta meg, ott november 22. és 23. napjain igen jól sikerüt Evangélikus Napokat tartott és részt vett a helyi Luther Szövetség megalakulásán.

Ez a mondat azbnban csupán a tényt állapítja meg és nem számol be arról a sok meleg érzésről és szeretetről, mely ezeken az Evangélikus Napokon kifejezésre jutott, és amelyekről helyes és szükséges beszámolni.

A Királyhágó szépségeivel előkészített szívvel érkeztek meg az Országos Luther Szövetség képviselői a kolozsvári pályaudvarra: D. Kapi Béla, az Országos Luther Szövetség pásztoroló püspöke és dr. Bencs Zoltán országos elnök, valamint az őket kísérő előadók: Kemény Lajos esperes, Torkos Béla or- szággyűlési képviselő, Joób Olivér nyíregyházi lelkész, Danhauser László főv. vallástanító-lelkész, dr. Vácz Elemér szövetségi igazgató, dr. Gyimesy Károly szövetségi lelkész és Szabó Vilmos segédlelkész. Járosi Andor esperes és dr. Schneller István egyetemi tanár, egyházmegyei felügyelő meleg szeretettel fogadták és látták vendégül őket. Délután egyidőben kezdődtek az előadások és megbeszélések külöivkülön csoportban a férfiaknak, az egyetemi hallgatóknak és a középiskolai növendékeknek, mely összejövetelek mindegyikén szép számmal vettek részt a hallgatók. Este a ref. teológiai fakultás dísztermében kultúrális estély volt, amelyen D. Kapi Béla püspök mondott megnyitóbeszédet s ebben Erdély történelmi kultúrájáról és nemzeti kultúrájának megtartásáról, valammt protestáns hit- hüségéről szólt. Bartalis János olvasott fel szép költeményeiből, majd dr. Bencs Zoltán szövetségi elnök nagyhatású előadást tartott: „Nemzeti önismeret és

nemzeti jövendő" címen. Kifejtette, hogy a nemzeteknek is önismereti munkát kell végezniük, mert a nemzetnek is személyisége van. Az öntudatos személyiséggel biró nemzetnek van olyan önismerete, amelyik a megmaradásért áldozatokat is tud hozni. Ezen a földön csak a magyar tudott megmaradni és nemzetté lenni. Egyszer Európának is meg kell majd tanulni, hogy csak a magyar számára van Európának ezen a részén történelmi küldetés és történelmi jövendő. Lehet, hopv Isten még nagyobb dolgokra tartogatja ezt a népet, a népek és fajok között formálódó jövendő érdekében. A termet teljesen megtöltő közönség feszült figyelemmel fogadta és többször feltörő tapssal tette magáévá az előadó által kifejtett mély gondolatokat. Páter Gusztáv segédlelkész szép éneke után Versényi Ida, a kolozsvári Nemzeti Színház művésznője Reményik költeményeket adott elő nagy sikerrel. Az ünnepélyt a Törekvés Dalkör énekszámai zárták be.

Másnap reggel a kicsinyek számára tartott vasárnapi iskola nyitotta meg a sorrendet, azután a gyülekezeti főistentisztelet következet, melyen Járosi Andor liturgiái szolgálata után D. Kapi Béla püspök mondott igehirdetést János 20:11—18. alapján, s a halál, az élet nagy kérdéseit és a feltámadás és szeretteinkkel való találkozás bizonyosságát hirdette a halottak vasárnapját ünÁllampolgári és egyházi nevelés

A szellemi életnek az a válsága, amelyben a századforduló találta az egész emberiséget, közte magyar népünket is, egyre erősödő vallás- ellenességével, világnézetének egyre növekedő materiális színezetével, az állam és a társadalom életében jelentkező egyre növekedő baloldali- ságával a végső katasztrófába juttatta az egész emberiséget, közte magyar népünket is. A világháborúból legyőzöttként kikerült nemzetek rövid vajúdás és átmenet után állami és társadalmi életüket a konzervatív társadalmi rendezőelv kívánalmai szerint rendezték be. Ez a társadalmi rendezőelv az egyént a közösség szolgálatára rendeli. A különböző vallásokat, melyek természetüknél fogva a közösségi életen épülnek fel, fokozottabb mértékben részesíti védelemben és működésüket a rendelkezésére álló eszközökkel előmozdítja.

Az egyház működése hitéleti vonatkozásban nem egyéb, mint alapítójának és fejének, a Krisztus ama parancsának teljesítése, hogy tegyen tanítványokká „minden népeket.” Az egyház azonban csak úgy tudja Krisztus tanítványaivá tenni a népeket, ha a nemzetet és a nemzet keretén belül elsősorban a nemzet ifjúságát taníthatja és nevelheti is, vagyis, ha megvan az egyháznak a tanító és nevelő hatalma. Ha túlnézünk az országhatárokon, akkor azt vesszük észre, hogy az egyháznak éppen ez a hatalma forog veszélyben világszerte. Hogy csak néhány feltűnő példát említsünk: A kommunista világnézet alapján felépülő Szovjet-Oroszországban az egyház tanító és nevelő hatalmát a túltengő államhatalom megszüntette. A francia

III. köztársaság a szabad egyház a szabad állam elvén állva, megszakított minden összeköttetést az egyházzal, jogilag egyesületnek tekintette, s a hivatalos Franciaországnak az egyházzal szemben elfoglalt ez a közönye nemkevésbbé járult hozzá a francia állam jelenlegi helyzetéhez. Lényegileg ugyanez volt a helyzete az egyháznak a francia életformát mindenben másoló Csehszlovák köztársaságban is.

Milyen ezzel szemben nálunk, az országhatárokon belül a helyzet?

A világháború előtt a magyar államhatalom a maga tanító és nevelő hatalmát • iskoláiban végezte és végső fokon a hadseregnél fejezte be. Az iskolán kívül az állampolgárok nevelése megszűnt. Az iskolán kívüli tanítás és nevelés ellenkezett azzal a liberális élet- szemlélettel, amit az állam és a társadalom ebben az időben képviselt. A négyéves világháborúnak reánk nézve kedvezőtlen kimenetele azonban gyökeres változásokat hozott az állampolgári nevelés tekintetében is. A világháború lefolyása után összeült első nemzet- gyűlés egyik legsürgősebb feladatának tekintette az ifjúság testi és szellemi nevelésének törvényben lefektetett szabályozását. így jött létre az 1921. évi Lili. te., amely az iskolafenntartó hatóságok kötelességévé teszi, hogy iskolájukban a testnevelés előfeltételeiről gondoskodjanak és egyúttal iskolán kívül is szabályozta az állampolgárok testi és szellemi nevelését a 21. életév végéig, sőt legújabb honvédelmi törvényünk, az 1939. évi II. te., amelyben a világháború befejezése óta először rendezte a magyar nemzet szabadon a magyar nemzet honvédelmének nagy kérdéseit, ezt az életkort annak az évnek a végéig hosszabbítja meg, amelyben az illető magyar állampolgár ifjú 13. életévét betölti. Ezután következik a kettő-, illetve hároméves katonai szolgálat, de az állampolgári nevelés a hadseregen keresztül még most sem szűnik meg, hanem tovább folytatódik, amíg az állampolgár, most már mint tartalékos, a hadsereg tagja marad.

Láthatjuk tehát, hogy az állam életre hívta a maga számára azokat az intézményeket, amelyeken keresztül az ő érdekeit és célját megértő, érte élni és ha kell, meghalni is képes állampolgárokat tudhat magáénak. — Vájjon milyen ezzel szemben egyházi fronton a helyzet? Hogyan gondoskodik ma, egy bizonytalan korfordulón, az egyház a saját jövőjéről?

Az egyház, ha reális alkateleme felé fordítjuk tekintetünket, azt mondhatjuk, hogy egyháztagjaiban él, tehát jövőjéről úgy gondoskodik a legjobban, ha hitigazságait megértő és átélő egyháztagokat nevel a maga számára. Az egyház az ő tagjait egy életen keresztül neveli a keresztyén tökéletességre, de a hitéleti nevelés alapjait, egyúttal a saját jövőjének az alapjait is a vasárnapi iskolák, az iskolagyülekeze-