Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-02-01 / 5. szám
pfcNOMiacr teleti közösségbe való belenevelés itt kívánatossá tenné egyszerűen a gyülekezeti perikópák átvételét s az ifjúsági igehirdetőnek lenne az az alázatos, nehéz, de hivatásával járó feladata, hogy szent tanítását ez alapon végezné az ifjúság lelki igényeinek és képességének megfelelően. S ez lenne alapjában a legmegfelelőbb eljárás. Helyesen lehetne azonban azzal a gondolattal is foglalkoznunk, hogy az évenként váltakozó perikóparendszerek közé minden fordulásnál egy jellegzetesen ifjúsági perikópasort is iktatnánk be, aminek összeállítása azonban csaknem valamennyi ifjúsági igehirdető évekre terjedő bizonyságtevő munkájának a kipróbált és egységesített eredménye lehetne. Végére maradt az a kérdés, hogy az ifjúság részvételét, pontos megjelenését az ifjúsági istentiszteleteken szinte katonás szigorúsággal ellenőrizzük és mulasztását büntessük-e, vagy ne. E kérdést nálunk felső egyházi hatóságunk bölcsesége egységesen úgy szabályozta, hogy egy-egy istentiszteleti mulasztás egy-egy iskolai tanítás elmulasztásával egyenlő úgy tényében, mint következményeiben és ennek következményei minden vonatkozásban csak áldásosán jelentkeznek. Régebben ugyancsak vajmi bizonytalansággal, vagy lanyhasággal fogtuk meg ezt a feladatot is és így aztán nem is neveltük ifjúságunkat rendszeres istentiszteleti életre, mint az következményeiben mutatkozik is. Az ifjú keménykedő makacskodása megtörik már magán az ifjúsági istentisztelet gyakorlatán, rendszerességén és ha az az istentisztelet csakugyan ifjúságnak megfelelő és ifjúságot Istenhez vezető, mire „sza- badulhatna’- tőle, már igen sokszor rabja az Igének, amelynek kitartó sugárzása szikrát fogott lelkében és utat nyitott a Szentlélek -vonzó munkájának. Ezzel pedig az ifjúsági istentisztelet elvégezte a maga nehéz úttörő munkáját és bizakodva küldi az ifjút az Anyaszentegyház továbbplántáló szőlejébe. Rezessy Zoltán. Foglyok angyala (Folytatás.) Mikor aztán be kellett állnia az örök emberi igába és rögbeakasz- tott ekével törni a tudás földjét, akkor sem borul árnyék az eddigi napfényes életére. Olyan gyors volt a felfogása, mintha viaszból lenne az agya s olyan éles az esze, mint a legfinomabb svéd acélból készült borotva. Játszva tanult. Nem ijedt meg attól a sok fekete krix-krax- tól, amely az ábécés könyvből meredt reá. Sőt hamarosan örvendezni kezdett nekik, mert kiderült rólak, hogy tulajdonképpen mindegyik egy kis kulcs. Kicsike, csodálatos kulcs, amelyekkel egy gyönyörű birodalom száz és ezer kapuját lehet nyitogatni. S ez a birodalom még végtelenebb, még csodálatosabb és nagyszerűbb, mint odakint a zöld mezők és kék hegyek birodalma. Még csak itt volt igazán otthon. Erős érzéke volt az élet humora iránt. Ügy szeretett nevetni és az élet apró furcsaságait kacagva kiélvezni. S az olvasás tudományával szinte megszázszorozódott ez az élvezet. Egy ideig palatáblával hóna alatt együtt járt nagycsizmás, nagy- kendős pajtáskáival a finn népiskolába. Uzsonnára ő is éppen azt vitte, amit a többi zsellércsemete: kis üveg tejet, kényéi et és füstölt húst. Édesapja akarata volt ez. Ne különbözzék a többitől semmiben sem. Később Fredrikshamm-ba küldték intézetbe. Ekkor érezte először, milyen kín is a honvágy. Jaj, de rossz volt messze lenni kedves hazájától, testvéreitől és... óh, jaj, a sok egyéb mindentől... Könnyű fejecskéje és kacagó jókedve azonban ott is „minden tanárnők kedvencéivé tették hamarosan. Diáktársaival már nem tudott olyan igazán jó barátságba kerülni. Nem tudta öt érdekelni ugyanis a többiek flanca, sem kisded szerelmi játékaik a kadettokkal. Azok meg Matild szobájának „menazsériájában“ nem találták meg azt a gyönyörűséget, amit ő. Kis mókuskáját, mikor Matild vállán üldögélt vagy zsebében aludt, még csak „édesnek“ találták, de volt egy sovány cicaja is. Valami rossz gyerek vízbe akarta fojtani. Matild meglátta, kikapta a kezéből s hazavitte, dédelgette. Csúf volt szegény rémségesen, Matild azonban úgy sajnálta, hogy az már több volt, mint szeretet. És ezt mar ki nem állhatták a lányok. De ez még mindig nem az egész állomány! hagyta már azt az előrenéző új magyar írónemzedék! A vígjátékban Andrek, Henriitek, Zizik és Gogók kísértenek, akiknek nincsen más gondjuk-bajuk, mint a szerelem. Jó bemondások, félszeg helyzetek, kétértelmű gesztusok neveteüik a közönséget. Humor és éle van benne — de ez minden. Vaszarynak egyéni félszeg humora az egyetlen érték’ benne. Ez tette népszerűvé őt első regényének, a Monpti-nak megjelenésekor is. Azt a munkáját azonban valami egészen egyéni báj lengte körül, a szívéből egy kis lírát lopott bele. Mostani vígjátékánál csak az ügyes mesterember kezét érezzük, ezért súlytalan az egész. Laki Tibor. KÖNYVISMERTETÉS Maiba Vilmos: Der Heine Katekizmus. Kókai kiadás, 1941. 63 lap. Mind kisebb azoknak a lelkészeknek a száma, akik három nyelven, magyarul, németül és tótul tudtak prédikálni és írni. Azon kevesek, akik ilyen képességekkel rendelkeznek s ilyen irányú munkálkodást végeznek, különös figyelmet érdemelnek. Majba Vilmos magyar nyelvű kátéja 20 kiadást ért meg, tót nyelvű kátéja a harmadik kiadásban van forgalomban s a napokban hagyta el a nyomdát a német nyelvű kis kátéja. Egy engedélyezett tankönyvvel szemben is jogosult a bírálat. A szerző különös merészséggel kezdi a parancsolatok magyarázatát eképpen: Isten kinyilatkoztatja a harmadik parancsolatban ezt és ezt. Figyelemreméltó kísérlet, mely ellen, mint forma s tartalom ellen mai teológusok talán szívesen hadakoznának, de nagyon valószínű az, hogy az élet a szerzőt fogja igazolni. örvendetes tény az, hogy a németnyelvű káté sok olyan szükséges részszel egészíttetett ki, amelyeket a vallástanítás nem nélkülözhet s az az érzésünk, hogy Majba Vilmos német nyelvű kátéja belső értékének megfelelően kedves fogadtatásra talál felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt. G. L. Dr. Csekey Sándor : Ige és Lélek. Előadások, prédikációk, bibliamagyarázatok. — Budapest, 1940. 356 lap. Húsz év lelkészi és teológiai tanári munkálkodás gyümölcseiből kötött csokor ez a könyv. Az előadások nagyrésze a budapesti ref. teol. akadémia helyiségeiben elmondott értekezés, a prédikációk és kasuáliák a szalkszentmártoni levente avatás alkalmaitól az akadémiai igehirdetésig sok mindenl felölelnek. Legérdekesebb előadását ezen a címen adta: Kálvin a szív embere. Azt lehet mondani, hogy ilyen címen a világon talán senki sem tartott előadást. Érzésünk az, hogy az előadás, legalább írásban nem tudta meggyőzni olvasóit arról, hogy Kálvin tényleg a szív embere lett volna. Nagyszerű vállalkozás a másik előadás is, amelyben II. Rákóczi Ferenc evangéliumi hitének kialakulásáról beszél. 7
