Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-02-01 / 5. szám

Volt ott állat a katicabogártól salamanderig mindenféle fajta. Ez már aztán sok volt a többieknek. így bizony Matild igen sokszor érezte magát egyedül. De egyszer mégis csak eljött az idő, hogy kibonthatta szárnyait és röpülhetett haza a gyermekkori emlekek drága, meleg fészkébe. S mit csinált otthon? Óh, igen sok mindent. Az összesét nem sorol­hatjuk fel, de egyet mégis csak el kell mondanunk: találkozását jö­vendő sorsával. Nehogy most valami „rózsaszínű álom“-ra gondoljunk, amelyben virágillat, holdvilág, álomlovag és hasonlók szerepelnek. Nem, nem, egészen másféle találkozás volt ez. Ha a kormányzó házában valami nehezebb munka akadt, mint pl. tüzifafűrészelés, vermelés, stb., stb., akkor rendszerint pár sötét tekin­tetű, egyforma durva ruhába öltözött férfi jött az udvarba. De nem egyedül. Szuronyos puskával állt hátuk mögött egy ember. S ha mun­kájukat végezték, nem kunyhójukba tértek vissza, mint a többi mun­kások, hanem a — börtönbe. Rabok voltak szegények. Ezekkel volt találkozása Matildnak. Talán nem is éppen az első. Réges rég volt az, mikor a gondtalan kék szemekbe, mint valami sötét, kiégett meteorkő a földbe, belecsapó­dott egy zordon látvány. Hét éves volt akkoriban. Eljárogatott egy tanítónőhöz, hogy a számvetés tudományát gyakorolják, mert ez volt az egyetlen tudomány, amelyik nem ment egészen simán. Egy nap korábban érkezett. Kikönyökölt az ablakon s nézegette az utca életét. Az utca másik oldalán kovács műhely dongott, szikrázott, füstölgött egész nap. Ahogy Matild odapillant, elhül benne a vér. A kovács valami ormótlan vasdarabot forraszt rá egy sötét tekintetű ember bokájára. Mögöttük szuronyos katona álldogál, egy fegyőr. S milyen szörnyű, fájdalomtól és dühtől torzult annak az embernek az arca! Micsoda barbár kegyetlenséggel végzi munkáját a kovács! Milyen utál- kozó megvetéssel szemléli utána! — Gonosztevő! Ebben a pillanatban lépett mögéje a tanítónője. Ahogy kitekint az ablakon, rémülten rántja vissza: — Jaj kicsikém, ez nem neked való látvány! Matild szája szinte kővé keménykedik, ahogy válaszol: — Ha annak ereje van, hogy kibírja, nekem is van erőm, hogy végignézzem. Utána azonban sokáig szorongatja a szívét valami sötét fájdalom. Miért kellett annak az embernek ilyenné lenni? Mért kell ilyen ember­telenül szenvednie? Mért néz rá a kovács olyan gyűlölettel? Nem le­hetne minden ember vidám és boldog? ... Ebben az órában a gyötrődő gyermekszív mögött csendesen meg­állt a „zöld lovag” s láthatatlan gyűrűvel eljegyezte magának... (Folytatjuk.) Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán. Legértékesebb értekezése egyháztör­ténészek és gyakorlati teológusok szem­pontjából a 16. és 17. század református igehirdetéséről tartott előadása. Ameny- nyire élvezni lehetett nagyszerű adat- gyűjteményéből levonható megállapítá­sait, annyira fáj az, hogy nekünk, ma­gyar evangélikusoknak nincs olyan egyháztörténészünk, aki a homiletika 16. és 17. századbeli munkásait jó forrá­sok alapján közel hozhatná korunkhoz. Az akadémiai istentiszteleteken el­mondott beszédek a Teológiai Szemle úttörő vállalkozásain túlmenően is talán nemcsak iránytszabó vállalkozást jelen­tenek, hanem méltánylandó szolgálat. Kasuáliái annyira a személyes érdekelt­ség vonatkozásaiban járnak néhol, hogy arra reflektálni nem akarunk. Egészben véve Csekey nagyon érté­kes könyvvel gazdagította a ref. egy­házi irodalmat s örülni tudnánk annak, ha minden elismerést megérdemlő vál­lalkozását megértené az egyház, a pálya­társak és a hívek is. G. L. Harmati Béla: II keresztyén ember és a háború. Harmati Béla ősagárdi lelkész füzet alakjában is kiadta azt a mélyen járó és igen érdekes bibliai tanulmányát, amelyet az Evangélikus Élet közölt le az elmúlt év nyarán. Evangéliumi vilá- gosságú tájékozódást nyújt ebben a kérdésben, alkalmas tömeges terjesz­tésre, vallásos estén való megtárgya­lásra, stb. Tíz filléres áron kapható a szerzőnél: Ösagárd, up. Keszeg, Nóg- rád vm. F. Z. HÍREK A belügyminiszter szekta-tiltó rende­letét kiterjesztette az összes, törvénye­sen el nem ismert hitfelekezetekre. A Magyar Értesítő jelenti: Vitéz Keresz- tes-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter tudvalévőén a honvédelem érdekeit ve­szélyeztető szekták működésének meg­szüntetésére vonatkozó rendelkezését azonnali hatállyal kiterjesztette a „Szla­vista", „Heted napot ünneplő keresztyé­nek" és a „Pakoit" elnevezésű, törvé­nyesen el nem ismert vallásfelekezetek működésére. Ezenkívül, felmerült kér­désből folyólag — mint Túróczy Zoltán evangélikus püspök közli — kijelentette, hogy ez a körrendeleté értelemszerűleg az „Adventisták", „Millenisták" és „Is­tengyülekezet" gyűjtő elnevezések alá tartozó összes, törvényesen el nem ismert hitfelekezetekre is vonatkozik. A Magyarországi Ev. Misszióegyesület 1941 február 2-án d. e. 11 órakor Buda­pesten, a fótiúti evang. templom (VI., Fó.ti-út 10/b.) alagsori nagytermében közgyűlést tart. A 10 órai istentisztele­ten Németh Károly lébényi esperes, a M. E. egyh. elnöke prédikál. Délután 5 órakor ugyanott gyülekezeti szeretet- vendégség. Az évkezdő imahétről jelentések be­küldését kéri a Magyar Evangéliumi Szövetség ügyvezető alelnöke, dr. vitéz Csia Sándor máv. igazgatósági főorvos (Budapest, VI., Andrássy-út 83. fsz. 2.). A jelentéseket a világközpont számára kell összesíteni. A perselypénzek be­küldésére legcélszerűbben a Magyar Evangéliumi Szövetség, Budapest posta­8 takarékpénztári csekkszámlája szolgál, melynek száma: 38.681. A szövetség el­nöksége ezúton is hálás köszönetét mond mindazoknak, akik a világszövet­ség felhívásának eleget tettek. Már eddig az ország minden részéből igen áldott összejövetelekről érkezett tudósítás. A nyíregyházi Nőegylet február 1-én a Korona Szálló nagytermében jótékony­célú erdélyi irodalmi estet rendez, mely­nek megnyitóját Szohor Pál polgármes­ter mondja, Nyíró József felolvas mű­veiből, Járosi Andor kolozsvári lelkész előadást tart, Reményűt Sándor költe­ményeiből ad elő, zárószot pedig Túróczy Zoltán püspök mond. A műsort zene­számok és a nyíregyházi evangélikus leánygimnázium énekkarának számai egészítik ki. Salgótarjánban az Evangélikus Nő­egylet a Református Nőegylettel együtt nagyszabású kultúrestélyt rendezett az acélgyári olvasóegylet nagytermében, amelyet nagyszámú közönség töltött meg ez alkalommal is. Bisztriczky Tibor hegedűművész, Dankó Aladár zongora­művész és Szűcs Mara művészi számai után dr. Gerhauser Albert főgimn. igaz­gató Pillanatfölvételek Németországról címmel mindvégig érdekes felolvasást tartott. Az estélyt Koppány Mimi szava­lata vezette be. A megindult közös pro­testáns egvüttmunkálkodásnak ez az első megnyilatkozása sok ígéretet tar­talmaz a jövőre. — A januári családi estén Fayl Frigyes fögimn. tanár tartott felolvasást novelláiból, amelyen közre­működött a kultúrház házi kvartetje Deman Gusztáv vezetésével, Becht Magda énekszámokkal, melyeket Boros Nóra tanítónő kísért zongorán, beveze­tőül Gartai István segédlelkész verseket olvasott. Kunos Jenő misszionáriusék kínai címe megváltozott. Uj címe: Rev. J. Kunos, China, Hankow, Lutheran Mis­sion Home, Via Siberia. Azt írja, piros- betűs napot jelent nekik minden levél. Gondoljunk rájuk imádságainkban, de bárki felkeresheti néha egy-egy levéllel is. A levél kb. egy hónap alatt ér oda. Bélyegköltség: lapra 20, levélre 40 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents