Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-11-15 / 46. szám

élete megpróbáltatása idején is első a nemzet és a maga boldogságánál előbbrevaló az uralkodóval szemben vállalt hűsége. Ahogyan tudja, kötözi a szociális igazságtalanságból fakadó sebeket is. Mindent megtesz azért, hogy a jórend és a béke megmaradjon. És mégis, saját akaratával szemben csődbe jut életével. Szíventalálja őt a kisemmizett magyarok panasza, az örök magyar jaj: Tiborc jaja és a magánéletébe is betörő idegen akarat. Ezek olyan csapást mérnek rá, amely összetörik erejét. A sok lefojtás kitör. A törvény első embere törvényen kívül helyezi önmagát. Saját maga ítél. Megöli a minden baj okozóját, az idegen királynőt. Akárhogyan szépítenénk is a dolgot, törvényeink szerint bűn ez és egy sereg halott élén ottmarad, aki legtöbbet veszített, az élőhalott Bánk. Nyomorúsága épen az, hogy túl kellett élnie a tragédiát és embertelen szenvedések között tovább kell hurcolnia megrokkant életét: ahogy lehet.. .

És Katona József megérdemel legalább annyit, hogy születésének százötvenéves fordulóján egy rövid félórát szenteljünk kultúr- és ifjúsági összejöveteleinken Magyar Tragédiájának. Mórocz Sándor.

I r !W 1) *~ 'ti* i * iPi ‘m*‘i * i<**i *> * *i *

Vészharang IV.

Tanárság = szellemi proletariátus?

Uj magyarságot és új nemzedéket szeretne mindenki, erről beszélünk, írunk és olvasunk újabban folyton. De a legjobban kétségen kívül azt szeretné mindenki, ha ezt az új magyarságot nem kellene verejtékes munkával és szolgálattal kialakítanunk, hanem ez csak úgy magától egyszerűen előállana. Ma már, ha valahol a társadalom hibáiról beszélnek, vagy olvasnak és az új magyarságot követelik, szinte senki sem ütődik meg sem a hangon, sem a mondanivalón. Természetesnek veszi, hogy ennek így kell majd lennie, de azután nem törődnek vele. Mondhatjuk, az eszmei alapvetés megtörtént már, a ,,közönség” és a ,,közvélemény” befogadta az új eszméket, csak éppen attól áll még éppen olyán távol, mint eddig, hogy ezeket meg is valósítsa.

A mostani időben szemünk előtt játszódik le a nagy harc. Mert két kultúra és két világ ütközik meg most egymással. Az egyik, amelyik a régi, csak önmagával törődő, és csak európéerségre igyekvő, elefántcsonttoronyban élő eszmékért lelkesedett, lehetőleg jólfütött szobában, zimankós téli napokon, — és a másik, amelyik saját népének sorsát és lelkét kutatja, kellemes időben is könyvei, vagy z-imankós időben is népe között. E két világ közt a harcot magában már mindenki eldöntötte az utóbbi, a magyarság javára, és nem hiszem hogy sokan lennének, még a ,,magasabb-középosztály” berkeiben sem olyanok, akik gyermekükből az előbbit, csak européert akarnának nevelni. Annál különösebb az, hogy a közvéleményben mégsem az új életre nevelők, tanítók és tanárok megbecsülése terjedt el, hanem inkább azok lenézése és semmibevevése.

Ez a közszellem érezteti hatását akkor, amikor az életbe kilépő ifjak pályaválasztás előtt állanak. Míg pár évvel ezelőtt ostromot intéztek a filozófiai fakultások ellen, ma csaknem mindenkit felvesznek, aki jelentkezik. Tanárképző intézeteink egyikében, ahová bejutni mindenkor nagy tisztesség volt, megtörtént, hogy a nagy kiválasztás csak egyetlen egv személyre korlátozódott, mert csak eggyel volt nagvobb a jelentkezők, mint a felvehetők száma. A felvettek közül, éppen úgy, mint az egyetemeken felvettek közül is, egy sereg nyíltan bevallja, hogy nem pedagógusnak készül, hanem vagy tudománvos pályára, vagy gyakorlati irányba. Az egyetemekre felvett leányok is vagy csak a férjhezmenetelig eltöltendő időt akarják felhasználni, vagy pedig más célok felé igyekeznek, legalább felerészben.

Egészen nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy kevés pálya van ma, amelyik annyira lenézett lenne az értelmiségi pályák közül, mint a tanári pálya. Tanártársaim közül nem egy panaszkodott már, hogv abból a társadalmi osztályból, amelyikből származik, nem kap feleséget, mert a szülők leánvuknak nagvobb ,,partit” óhajtanának, mint egy akár fővárosi, akár állami tanárt. így aztán csak két választásuk lehetséges: vagy olyan leányt vesznek el, aki nem lehet szellemi társuk, és akit nem vettek volna el, ha kedvük szerint nősülhetnek, vagy

Mjcnikum

t Lilher-Smetség Építse

Az Országos Luther-Szövetség november 6-án tartotta az országos választmányi, majd utána országos közgyűlését, előbb dr. Bencs Zoltán országos elnök, majd. br. Radvánszky Antal alelnök vezetésével. Dr. Bencs Zoltán elnöki megnyitójában megdöbbenéssel szólt arról, hogy a canterburi-i érsek imádságot rendelt el hívei között a bolsevizmus győzelméért. Az evangéliumot megcsúfoló gyűlölködés szörnyű jele ez. Ezekben az apokaliptikus időkben a szorongatott és sokszor üldözött keresztyénséget a templomon kívüli életben is erősen védelmezni kell. Az egyházi társadalom szervezkedése időszerűbb és fontosabb, mint bármikor. Kell, hogy azt a magas szellemiséget, amely magyarságunkat és keresztyénségünket élteti, átmentsük az új Európa számára. Bejelentette, hogy a visszatért területeken is erőteljesen megindítják a Luther-Szövetség munkáját.

Dr. Fritz László igazgató javaslatára módosították az alapszabályokat oly értelemben, hogy a Luther-Szövetség egyház- megyei tagozatait is kiépítik. Dr. Vácz Elemér szervezkedési munkákról számolt be, Kemény Lajos az Evangélikus Életről, Artner Oszkár számadásról és költségvetésről, dr. Gyimesy Káról-" főtitkár á szövetségi munkákról terjesztett be előterjesztést.

November 7-én este volt a Gellért- szálló márványtermében az Országos Luther-Szövetség Luther-serlegvacsorája. A hatalmas termet teljesen megtöltötte a magyar evangélikus országos egyház vezetőinek díszes serege. Dr. Bencs Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket és hivatkozott arra, hogy amint Luther asztali beszédeiből ma is tanul ennek a kornak evangélikus nemzedéke, úgy Luther nevében és az ő serlege köré ma is azért gyülekezünk össze, hogy Luther szelleméből tanuljunk. A serlegbeszédet D. Raffay Sándor püspök mondotta. Azzal kezdte, hogy Luther atyjának, a névtelen, kicsiny bányásznak otthonában tanulta meg: igazi értékeket az élet

mélységeiben találunk, igaz ember az, aki nem vár az élettől ingyen semmi kincset. Azután végigkísérte Luther életét, hogy abból ma is igazságokat és tanulságokat ismerjünk meg. Érdekes Luther-intelme- ket idézett mai kérdésekre és problémákra vonatkozólag. Korának gyermeke volt, mondotta Lutherről, de leikéből további korok születtek. Ez a folyamat még mindig tart, mert lelkének kútfor- rása Krisztus evangéliuma volt. Éppen ezért a reformáció ma sincs befejezve, tovább tart mindaddig, míg egyházban, társadalomban és emberségben Krisztus igazsága győz.

Az érdekes és gazdagtartalmú beszédet nagy figyelemmel hallgatta és hálásan fogadta a Luther-serlegvacsora egész közönsége.

Vasárnapi iskolai vezetőképző tanfolyam. A Fébé Ev. Diakonissza Egyesület a budapesti egyházmegye megbízásából immár másodizben rendez ilyen tanfolyamot. A tanfolyam ingyenes. Előreláthatólag november 17-én lesz a hivatalos megnyitás. Jelentkezni lehet a Fébé lelkészi hivatalánál (Bpest, XII., Hidegkúti-út 123/a. Telefon: 164—573),

amely közelebbi felvilágosítást is ad.

5