Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-11-15 / 46. szám

BtNctumag Egyetemes közgyűlés A november hó 7. napjára egybehívott egyetemes közgyűlést az előkészítő ta­nácskozások és a különböző egyesületek és szövetségek gyűlései vezették be. Az Evangélikus Papnék Országos Szö­vetsége D. Kovács Sándorné elnöklete alatt ülésezett. Marcsek Jánosné a fő­titkári, Bakay Péterné, Büki Jenőné, Schultz Aladárné, Túrmezei Sándorné a titkári jelentéseket terjesztették elő. A papné továbbképzőn dr. Vető Lajosné és Harmati Béláné tartottak előadást. Túróczy Zoltán püspök az özvegy Pap­nék Otthonában evangélizáló előadást tartott. A papnék szeretetvendégségén Luthár Adám és dr. Vető Lajosné tar­tottak előadást. Az Országos Tanítóegyesület közgyű­lését Somogyi Béla elnök nyitotta meg, előadásokat tartottak, illetve jelentése­ket terjesztettek elő: dr. Gyimesy Ká­roly, Istók Kálmán, vitéz Szügyi Károly és Gadányi János. A Magyarországi Evangélikus Lelké­szek Egyesülete előbb zárt értekezleten beszélte meg egyes fontos kérdéseit, majd D. Raffay Sándor püspök, elnök megnyitotta a nyilvános gyűlést és lelki egységre intette megnyitó beszédében a lelkészek közösségét. Szeretettel köszön­tötte a Lelkészegyesület ülésén első­ízben megjelent szlovák és magyar dél­vidéki, valamint vend hazatért lelkész­testvéreket. Az üdvözlést Starke Sámuel püspök köszönte meg. Muraközy Gyula Ravasz László püspök és az ORLE nevé­ben üdvözölte testvéri szavakkal a MELE-t és külön is köszöntötte D. Raffay Sándor püspököt 50 éves lelki­pásztori és D. Kapi Béla püspököt 25 éves püspöki jubileuma alkalmából. A két jubiláló püspököt a MELE részéről Németh Károly alelnök üdvözölte. A közgyűlésen az évi munkáról Lie. Fizély Ödön főtitkár számolt be. A lelkész­egyesület sok érdekes határozatára még visszatérünk. A Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyám­intézet báró Feilitsch Berthold és Zier- mann Lajos elnöklete alatt nagy érdek­lődéssel tartotta meg közgyűlését. A közgyűlés örömmel vette tudomásul, hogy ez évben közel 40 ezer pengőt tesz ki a gyűjtések összege, valamint hogy a Thébusz Aladár kúriai tanácselnök 120 ezer P forgalmi értékű ingatlanát, mint hagyományt a Gyámintézet átvette. A nagy szeretetadományt ebben az évben Dombóvár kapja. Az Evangélikus Egyházkerületek Jóléti Egyesülete dr. Pesthy Pál elnöklete alatt tartott ülésén már 24.400 tagról számolt be és megállapította, hogy az elmúlt gaz­dasági évben 17 ezer pengőt, eddig ösz- szesen 96 ezer pengőt fordított evangé­likus egyházi célokra. * Az egyetemes egyház közgyűlését beve­zető istentisztelet a Deák-téri templom­ban volt 6-án este, melyen D. Kapi Béla püspök János 10:9. alapján arról szólt, hogy az egyház Jézuson át találja meg ön­magát, érkezik el hívei leikéhez és érke­zik el az élethez. A közgyűlést D. Kapi Béla imája után D. br. Radvánszky Albert egyetemes felügyelő nyitotta meg. Be­szédében a magyar honvédség hősi küzdelmeiről, a legfőbb hadúrról, a né­met nép diadalmas hadseregéről és finn testvéreinkről emlékezett meg. Beszédé­2 Egy istentisztelet tanulságai — D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő megnyitó beszédéből. — Megelevenedik előttem egy kép, amelyben szimbólumot is látok. Erről olvasom le, eköré csoportosítom mindazt, amit mai megnyitó beszédemben mondani akarok. A kép brosz várost ábrázol, amely romhalmaz. Csak egyetlen épület maradt csodálatos módon sértetlenül, a dombtetlőn álló, az istentelenség múzeumává berendezett templom. Még füstölögnek a romok, de a győzelmes harcosok a polgári lakosokkal együtt már hozzá­látnak a templomnak újból templommá való átrendezéséhez. Az isten­házát gyorsan megtölti a hívek sokasága, élén szolgálati köntösbe öltözött papjával. így kezdődik meg huszonhárom esztendős szünet után az első istentisztelet, amelynél megrendítőbb nem ment végbe talán még soha. Az első, amit erről a képről leolvashatok, az, hogy az a hatalom, amely most összeomlóban van, valóban az Antikrisztus hatalma, amely nemcsak a keresztyén hitet, de magát a vallást akarja minden for­májában kiirtani; hiába igyekeznek a világ egyes országaiban most, a valamikor általuk is vallott, ezt a kétségbevonhatatlan és letagadha­tatlan tényt szépíteni. Szörnyű elvakultság, semmivel sem menthető eltévelyedés lenne, ha akadna olyan keresztyén templom, amelyben ennek a hatalomnak a győzelméért imádkoznának. Vigyázzunk! Ide jutna az egyház, ha az örök Isten szolgálatából a politika szolgálatába szegődnék. A másik, amit erről a képről leolvasok, az, hogy a bolsevizmus elleni háború, legyen annak akármi a politikai oka és célja, abban az értelemben keresztes hadjárat, hogy letöri az Antikrisztust s győzelmes előhaladása nyomán napfényre iéphet újból rejtekéből a katakombákba menekült istenhit, felhangozhat a Krisztusról szóló prédikáció, virá­gozhat a krisztusi erkölcs, osztogathatja áldásait az emberboldogító szeretet s újra épülhet az egyház, nemzet, társadalom, kultúra és mindaz, aminek alapjait a keresztvénség rakta le két évezreden át ezen a világon az emberiség javára. Komoly intelem szól ebből hozzánk is: töltse be egyházunk hivatását a benne rejlő erő teljes megfeszítésé­vel s sugározza az evangélium fényét ne csak falain belül, de azon túlra: a háborúban felszabaduló népek életébe is, amelyek eddig az istentelenség sötétjében éltek. Képünkön különösen megkapott az a jelenet, hogy a meghódított város polgári lakossága és az idegen katonaság — jóllehet, csak az imént még mint ellenség álltak egymással szemben — a templom helyreállítása és az Isten színe előtt való lebomlásban testvérré lett. Megszívlelendő tanítást tartalmaz ez a különböző keresztyén egyhazak számára. Rádöbbenve a közös veszedelmekre, miért ne tud­nának azok is testvérként leborulni Isten színe előtt? 4 A hitben való testvéri találkozás egészen természetes dolog kell hogy legyen azoknál, akik nemcsak egy nemzeti közösségnek tagjai, de akiknek még a hite is azonos. Természetes tehát, hogy amikor az ezeréves magyar földnek hazánk testéről erőszakkal leszakított egy- egy darabja a fokozatos történelmi igazságszolgáltatás során ismét birtokunkba jut, a hazatérők soraiban különös örömmel üdvözöljük evangélikus hittestvéreinket. Az őszinte hittestvéri érzés melegével üdvözöltük s köszöntőm e helyről most is kivétel nélkül egyházunk összes hazatért híveit és gyülekezeteit, élükön vezetőikkel. Ügy érzem azonban, mulasztást követnék el, ha külön nem emlékeznék meg azok­ról a hittestvéreinkről, akik Erdély egy részével, mint a szász egyház tagjai jöttek vissza, de utóbb a szász egyház körében támadt indítás eredményeképen onnét kiváltak, külön egyházmegyébe tömörültek és kérelmükre magyarországi evangélikus egyházunk kebelébe felvételt nyertek. A hazafiúi és hittestvéri érzés melegével köszöntőm erről a hely­ről a jugoszláv állam felbomlásával hazatért bácskai országrész és Muravidék evangélikusságát is, annak minden egyes hívét, tekintet nélkül arra, hogy melyik népcsoportba tartozónak vallja magát. Ami­lyen örömmel állapítom meg, hogy magyar, szlovák és vend testvé-

Next

/
Thumbnails
Contents