Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-02-01 / 5. szám

egyházmegye összes egyházközségének a közös tárgyalásokhoz szükséges helyiségeket, szolgáltatják ugyanazt a bányakerületnek, de még az egyetemes egyháznak is, áldozatokat hoznak országos evangélikus érdekből a fővárosban működő iskolák és a fiúinternátus fenntartásával. Előttem fekszik Budapest és környéke három térképe, amelyeken megjelöltük, hogy hány tanuló látogatja a Duna jobb oldaláról és a fővárost környező helységekből intézeteinket. Istennek legyen hála, hogy elemi-iskoláinkba és leánygimnáziumunkba — ezeket említem csupán, mert ezeknek a sorsáról van szó — sokan járnak a Várból, Kelenföldről, Óbudáról, Erzsébetfalváról, Kispestről, Újpestről, Pest- szentlőrincről, Rákosszentmihályról, stb., stb. E tanulók nagyrésze evangélikus és az iskolafenntartó egyházak nem fukarkodnak nekik tandíjkedvezményt adni, mert méltányolják a szülők evangélikus érzületét.

Ha tekintetbe vesszük azt, hogy az ország fővárosában, de környékén is, mindössze egy evangélikus fiú- és egy leánygimnázium működik, a pesti testvéregyházak által fenntartott két középiskola és ha követelménnyé teszi az evangélikus közvélemény, hogy ennek a két iskolának vezetőhelyet kell elfoglalnia az ország fővárosi iskolái között, akkor mi sem jogosabb, ha már az iskolák fenntartásának a gondja egyedül a pesti testvéregyházakat terheli, hogy legalább az új korszerű iskolaépület megépítésekor nyúljanak segítőén hóna alá a budapesti egyházmegye egyházközségei.

A fentiek alapján a következő konkrét indítványt teszem:

• 1. A pesti testvéregyházak vessenek ki tagjaikra haladéktalanul

külön iskolai adót, mely semmi más célra nem tartalékolható, mint a Deáktéri iskolák új épülete előteremtésére.

2. Tanácskozzanak a budapesti egyházmegye egyházközségei együttesen az építkezési megsegítés ügyéről.

Az idő sürget. Közös vállvetés nélkül a jövőt teljesen reménytelennek látom. Tétovázásnak nem lehet helye. Szavaim a legjobb indulatból és az ügy szeretetéből fakadtak.

Dr. Renk Ernő iskolai felügyelő.

* -*• i ^ y* '« * » * ,/*n y * >/*» i *i^i- ■» *

Az ifjúsági istentisztelet

Ma már elvileg nem vitatott gyakorlati alaptétele egyházunknak, hogy az ifjúság templomi, lelki gondozása és irányítása külön istentiszteletet igényel s nem vonható egybe — még a melegebb időszak alatt sem — a gyülekezeti istentisztelettel, amelynek szellemi légköre, adottságából eredő célkitűzéseivel, bár az egyazon evangélium alapján, de mégis más síkokban mozog. Mert kétségtelenül mások az ifjúság lelki problémái, mint a felnőtteké és más gondozói feladatokat jelentenek. Az ifjúságot, mint Pál apostol mondja ,,az evangéliumi tejnek italával” kell táplálni s így jórészt nem az ifjúság rovására írható, hogyha ennek hiányában serdülő éveiben nemhogy hozzászokott volna a számára egyébként nélkülözhetetlen istentiszteleti élethez, hanem kényszerűséggé vált számára, amelytől mihamarább szabadulni igyekezett és így történt, hogy mire felnőtt, elhagyta, leszokott róla s legfeljebb a sátoros ünnepeken jutott az eszébe. És ebből a szomorú tapasztalásból adódik számunkra az ifjúsági istentiszteletek első tudatos gyakorlati célkitűzése: bevezetni az ifjút az istentiszteletek állandó látogatásába, hiszen ezzel kapcsolódik bele a gyülekezeti közösségbe, így lesz lelki életének szabályzója az egyházi év, az egyházias öntudat, ami nélkül gyakorlati keresztyénségről nem beszélhetünk. A római egyház lelkésze misézhet egymagában is, nálunk istentiszteletet gyülekezet nélkül még elgondolni is képtelenség. Tehát világos, hogy egyházunk jövő fejlődésének fontos feltétele fordul meg azon, hogy az ifjúsági istentiszteletek kérdése most már a gyakorlatban hogy oldódik meg.

Első az általánosítás kérdése. Mert van ifjúsági istentiszteletünk — mely alatt kimondottan a közép- és középfokú iskoláskorban lévők istentiszteletét értjük, ami tehát nem gyermekistentisztelet — oly városokban, ahol evangélikus közép(fokú)iskoláink és vallástanáraink vannak. De van-e abban a sok városban, ahol különböző iskolákban

ban meg lehet fogni a mai embert. Így tíz ponyvaregény közül legalább kilenc a szabadságról és a szabadság nagy szeretetéről ír himnuszt a maga módján. Főszereplőik töbnyire férfiak. A nőket mellőzik. A férfiszereplők két világot képviselnek. A gonoszságét és az igazságét. A rút, sebhelyesarcú banditavezér félelmet, halált, vért vet és szolgaságot arat. A másik, az igazság hőse nyiltarcú, bátor és erős. akinek coltjai s winchesteréi mellett fő erőssége az, hogy az igazság az ö oldalán van és az igazságnak győzni kell. Mert az igazság olyan nagy s szent dolog, hogy az veszteséget nem szenvedhet. A ponyvaregényekben győz is. Győzelmével az emberek felszabadulnak a gonoszság és a szolgaság lidérces félelme alól. Mindenki boldog, s megelégedett lesz újra, a győzelmes hős pedig vagy helyben az igazság őrévé válasz- tatik vagy indul tovább új, tiszta és bátor kalandokra

Ne csodálkozzunk azon, hogy népszerűek lettek ezek a kis regények. Hiszen éppen azt szállítják házhoz tízfillérért, amihez ma jeggyel sem lehetne hozzájutni. Mert ma a gépek világában élünk. Az egyéniség eltűnik, géppé válunk. Ma nem vállalkozhatunk semmire egyedül, még a gonoszság legyőzésére sem. mert olyan gépiesen kollektív lett a világunk, hogy a bűn elleni küzdelemhez is az illetékes hatóságok előzetes beleegyezése szükséges. És milyen jó a szolgaság ellen lázadozó naív lelkeknek összekapaszkodni a prerik szabad hőseivel, s száguldani velük ezer veszélyen keresztül a hamisság, igazságtalanság és a szolgaság legyőzésére. S mindezt különösebb kockázat nélkül, összesen tízfillérért.

Ezért olvassa szívesen a ponyvaregényt a kis szerelőinas. Hiszen az ő lelkében is vannak álmok a szabadságról, de még nem tapasztalhatta. Mert a műhelyben moccannia sem szabad. T. i. a gazdának is, meg az öregsegédeknek is gyorsan jár a kezük. És a mindennapok szolgaságába görnyedt szegény felnőttek? De jó nekik is sokszor ökölbeszorult kezükkel egyszer végre már ütni is. de a mindig igaz és győztes csonttörő Jimel együtt. Ismerjük be, hogy azért van olyan nagy sikerük a tízfilléres ponyvaregényeknek, mert a szegény, szolgaságbanyomorított mai emberek boldog felszabadulását engedik tízfillérekért megálmodnunk.

A szabadság és az igazság szüntelen álmodásának pedig igen nagy pedagógiai jelentősége van. Szüntelenül foglalkozunk vele és szüntelenül akarjuk Amit nagyon akarunk, arra pedig életünket is feltesszük. De mennyivel inkább feltennénk, ha minden szabad és igaz álmunk tárgyát a saját múltúnkból vennénk. Pedig szabadság és valláshősök nemcsak Amerikában, meg a tengerentúlon születtek. Voltak nálunk is bőven. Talán többen is. mint másutt. S csodálatos, hogy éppen a magyar protestántizmus dicsekedhetik olyan szabadsághősökkel, akik Istenért és a hazájukért mindent odaadtak. Sok-sok élhetetlenség van abban, hogy életüket még nem aknáztuk ki tízfilléres ember- és nemzetneveléssé. Nagyon jó és nagyon nevelő munka lenne. Azonkívül jól jövedelmező vállalkozás is. A katolikus Bangha Béla régen felfedezte ennek a jelentőségét és megalapította az „Üj Élet” regénytárát. De ezek a re5