Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-08 / 45. szám
Gondolatok az egyház szolgálatában Nem adhattam más címet azoknak a szerény elgondolásoknak, amelyek nem is annyira a távoli jövőt, mint inkább a jelent kívánnák szolgálni. A jövőt kétségtelenül csak a jelenen keresztül tudom nézni, mert a ma formálja a holnapot, a jelen a jövőt. Jelen ígérete lehet egyetlen záloga a jövőnek. Jövőn keseregni annyit jelent, mint vakon, tehetetlenül nézni a mát és tudomásul venni a sok mulasztást, elvégzetten feladatot, — beszélni és nem cselekedni. Elég sírásót találunk, akik a léleknélküli kesergés és az emberek szerinti siránkozás ásójával mélyítik azt a szakadékot, amelybe — ha így folytatódik tovább — éppen azt temetik el, amit megmenteni, megtartani igyekeznek. Lelkészutánpótlás, gyülekezetek sorsa, evangélikus öntudatosítás, egyházi közérdek felismerésének kimélyítése, stb., stb. azok a nehéz kérdések, amelyek előtérben állanak. Ezekhez a kérdésekhez erős kézzel kell hozzányúlni és megtenni mindazt, amire ma tehetőség van. Az erős elhatározás sohasem marad kísérletezés. Üt- törés az! Kétségtelenül elhatározás kell már ahhoz is, hogy puszta gondolatokat vigyünk a közöség elé, mert számolni kell azzal, hogy az elgondolás, meglátás helyeden is lehet. S ha már nem használhattunk azokkal, legalább ne is ártsunk velük. S mert úgy érzem, hogy ha nem is használnék a felvetett gondolatokkal, de ártani semmiképpen sem árthatok, — a ma tehetőségei között kézenfekvőnek és szükségesnek látom a következőket. 1. Minél hamarabb életrehívni ,,Az evangélikus hűség és öntudat építő perselyét", amelybe minden évben elkül- dené önkéntes adományát az Egyházegyetem minden egyházi, egyházmegyei, egyházkerületi pénztára. Adakoznék abba minden ifjúsági egyesület, nőegve- sület, bibliakör, iskola, intézet. És adakozhatnának természetesen egyesek is. Az így befolyt összeget a felhasználást illetőleg semmiféle előzetes megkötöttség nem terhelné. Felhasználása tekintetében az egyetemes presbitérium tenne hivatott dönteni. 2. A lelkészutánpótlás részbeni biztosítása érdekében élhetnénk azzal a tehetőséggel, hogy az evangélikus árvaházak jólelkü, értelmes, egészséges növendékei közül a legjobbakat az Egyházegyetem továbbtaníttatná, teológiára vinné, az egyház papjaivá nevelné. Meggyőződésem, hogy az egyház hozzájuk elért segítő kezét, felkaroló jóságát, hasonlóképpen viszonoznák. Kétségtelen, hogy a kiválasztás nehéz mert az elhivatottságot eleve nehéz megállapítani, de ezt a kockázatot és felelősséget érdemes tenne vállalni. Taníttatásukat fedezné pl. az 1. alatti persely bevétele. 3. Az egyházmegyék hitéletének felerősítése érdekében mentesíthetnénk az espereseket azoktól az adminisztrációs teendőktől, amelyek igen sok időt és energiát vonnak el s emellett sokszor nem egyebek, adatközlés, statisztikázás, 2 A magyar biblia ügye A III. Országos Protestáns Napok tanácskozásai során kétszer is szőnyegre került a „magyar biblia” ügye. Először október 30-án, a protestáns lelkész-konferencián dr. Kékén András deáktéri lelkész előadásával (Biblia a lelkész kezében) kapcsolatban, másodszor pedig november 2-án, az Országos Bethlen Gábor-Szövetség egyházvédelmi konferenciáján, ahol D. Raffay Sándor püspök a „Magyar bibliaterjesz- tés” kérdéséről tartott rendkívül megragadó és súiyos mondanivalókkal terhes előadást. A protestáns lelkész-konferencia egyöntetűen hitet tett amellett, hogy létre kell hozni az önálló Magyar Bibliatársulatot. D. Raffay Sándor pedig súlyosan megokolta és megtámogatta az önálló Magyar Bibliatársulat megalapításának sürgős és szükséges voltát. A kérdés annyira fontos és időszerű, hogy hegytetőről elindított hógörgeteg lavinaszerű gyorsaságával, növekedésével és robajlásával kell végiggördűlnie az országon! D. Raffay Sándor szerint a „reánk- súlyosodó idők figyelmeztetnek bennünket, hogy nézzünk szembe a jövővel és a magyar protestáns családok asztalát ne hagyjuk lelki kenyér nélkül!” Eddig a Brit és Külföldi Bibliatársulat látta el a magyar protestántizmust bibliával, de a most folyó világháborúban egyre csekélyebb mértékben teheti ezt meg s bekövetkezhetik rövidesen az az idő is, amikor többé egyetlen egy példányt sem adhat. Pedig a magyar protestántizmus egy év alatt kb. 30.000 teljes bibliát, 50.000 Üjtestámentumot s kb. 80—100.000 olcsó bibliarészt vásárol. Gondoljuk el, mennyi áldást hoz az országra és népünkre ennyi biblia! S gondoljuk el, mi lenne, ha ez az áldászuhatag lecsökkenne vagy teljesen elapadna! Jó időben s jó előre meg kell tehát teremteni az önálló Magyar Bibliatársulatot! D. Raffay Sándor már egy esztendővel ezelőtt tisztán látta a kérdést s már a múlt évi Protestáns Napok beköszöntőjében meg- kondította a tettre hívó harangot az önálló Magyar Bibliatársulat érdekében. Azóta csak annyi történt, hgoy a legolcsóbb teljes biblia ára 2.40 P-röl 3.50 P-re ugrott fel s további áremelkedések várhatók, ha nem teszünk semmit. így népünk kezéből a pénzkérdés fogja kiütni a bibliát. Hadd mondjuk el a kérdésről a következőket: 1. Az önálló Magyar Bibliatársulat kérdése, akár hisszük, akár nem, 123 esztendős. Már 123 évvel ezelőtt, 1817-ben, a reformáció háromszázéves fordulóján kimondotta a két magyar protestáns egyház közös gyűlése az önálló Magyar Bibliatársulat megalakításának szükségét. De azóta se valósult meg sok egyéb százesztendős magyar szükségességgel (árvízmentesítés, csatornázás, telepítés, stb.) egyetemben. Ha 123 évvel ezelőtt már szükségesnek láttuk, akkor ma már a legmegcsontosodottabb konzervatív és haladási iszonyban szenvedő lelkek sem mondhatják, hogy a kérdés „még nem érett meg a megvalósításra.” 2. Nem kell félni az anyagi kérdéstől. D. Raffay Sándor adatokkal alátámasztva fejtette ki, hogy az önálló Magyar Bibliatársulat megindulásához legfeljebb 100.000 P-ős alaptőke kellene. A működéshez pedig vagy 40—50.000 P forgótőke. Tehát, mint mondotta, 100 ember a most már majd négymilliós protestáns tömegből, aki 1000—1000 pengőt adna erre a célra, vagy 1000 ember, aki egyenként 100 pengőt. (De mondhatjuk azt is, hogy 10.000 ember, aki fejenként 10 pengőt áldoz. Avagy 100.000 ember, aki fejenként 1 (mondd és írdd: egy) pengőt adna.) Ha mi evangélikusok magunk össze tudtunk hozni a Luther-szoborra egy hónapon belül 100.000 pengőt, akkor az egész magyar protestantizmus ne tudna ugyanennyit összehozni a magyar bibliára? Őszintén bevalljuk, meglepett a szükséges összeg csekélysége. Mz 2—300.000 pengős alaptőkére s ugyanannyi forgótőkére gondoltunk, amikor — úgy kapásból — felmértük az anyagi szükségleteket. S éppen arra gondoltunk, hogy a Luther-szobornál tett erőpróbánkra építve, mi evangélikusok egymagunk össze tudnánk hozni erre a célra 100.000 pengőt. A reformátusok pedig, akik a semmiből hatalmas intézménysorozatot hívtak létre Szeretetszövetségük által, bizonyára nem állnak