Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-11-08 / 45. szám

PMXIIKimiT

ŐSZINTÉN

A reformáció emlékünnepén, a Vigadóban tartott országos ünnepélyen Turóczy Zoltán püspök azzal fejezte be nagy figyelemmel hallgatott, egyenes és határozott hangú beszédét, hogy a magyar protestán- tizmus a más egyházakkal való viszony tekintetében kész rálépni az egymás megértése útjára. Záró szavai így hangzottak: „Részünkről őszinték ezek a szavak.“

Nehéz időket élő hazánkban a történelmi egyházak egymáshoz való helyzete mindig egyik részét jelentette a nemzet történetének. Egészen közelről, egészen rövid időnek a távlatából nem mindig lehetett ezt észre venni, de viszont nem lehet a reformáció utáni századok történetét vizsgálgatni anélkül, hogy benne minduntalan ne találkoznának az egyházak egymás közötti helyzetének következményeivel. Ez a tanulság annyira nyilvánvaló, hogy a legközelebbi múlt vagy akár a jelenvaló körülmények vizsgálatánál is felületesség volna számba nem venni az egyházak közötti jó vagy rossz viszonyt, még pedig úgy, mint (matematikailag szólva): ,,el

nem hanyagolható mennyiséget“.

Mondjuk meg tehát őszintén, hogy a felekezetek közötti helyzet ma sem kifogástalan. Nem javult a helyzet azzal, hogy kevesebbet beszélünk az ellentétekről, hallgatunk a keserűségekről és nem tesszük szóvá sérelmeinket. Ez éppen olyan, mint amikor a beteg tagad minden fájdalmat mindaddig, míg csak az orvos le

nem vetkőzteti és rá nem talál valahol a betegség belső fészkére. Megmondjuk őszintén, hogy egyáltalában helytelen és káros dolognak tartjuk, ha akár az egyik, akár a másik még mindig nem nyugszik bele abba, hogy nemcsak ő van, hanem a másik is van. Míg ide nem jutunk, addig hiába kí- vángatjuk egymástól a békességet és a megértést. Azt is megmondjuk őszintén, hogy mi teljesen meg vagyunk győződve annak a szükségéről, hogy a keresztyénség belső egységben legj^en, de meggyőződésünk az is, hogy a hivők közül kivetni csak a hitetlent szabad. (I. Tim. 1:20.)

Mi őszintén megmondjuk, hogy akarjuk az egyetértést. Jól értsük meg a hangsúlyt: őszintén. Minden hátsó gondolat nélkül. Nem először akarjuk, nem először kínáljuk. Ha már annyiszor sikertelenül próbáltuk, hadd hangsúlyozzuk ennek a szándéknak az őszinteségét. Mi nem akarunk semmit sem keresni másnak a portáján, van elég dolgunk a magunkén. Nem avatkozunk a szomszédnak a családi ügyeibe, de ő se szóljon bele a mieinkbe. Miután nem akarunk ellenségek lenni, csak kettő között választhatunk: vagy közömbösek, vagy testvérek leszünk. Közömbösek nem lehetünk, mert mindegyikünknek a portáját, fedelét, kerítéseit, vetését és aratását egy ugyanazon időnek a járása ostromolja vagy áldja. Közömbösek nem lehetünk, mert ehhez az egy anyaföldhöz vagyunk kötözve múltúnk és jövendőnk tekintetében egyaránt. Közömbösek nem lehetünk, mert hiszen még akkor is segítenénk oltani a másiknak a meggyujtott háza tetejét, ha ellenségek volnánk. Ha pedig kölcsönösen kétségbe nem vonható, egyforma hazaszeretetből és egyforma istenfélelemből semmiképpen sem lehetünk közömbösek egymás iránt, akkor testvéreknek kell lennünk. Olyan testvéreknek, akik között nem képezhet gátat az életkor, az egyéniség, a munka, vagy az életberendezés, mert ezek különbözőségein keresztül is az összetartozás kormányozza őket.

Őszintén mondjuk ezt. Ezen van a hangsúly. Nincs ebben semmi mellékgondolat. Nem akadályozunk mi senkit abban, hogy magyar ember és keresztyén ember legyen ezen az Istentől nekünk adott földön, de nem akarjuk azt sem, hogy minket bármilyen néven, bármilyen okból, vagy bármilyen jelszóval akadályozhasson bárki is magyarságunkban és keresz- tyénségünkben. Ma nem számít semmit az, hogy valamelyik egyház többség vagy kisebbség. Ez a háború jobban, mint valaha, megcsúfolja a számarányokat. A lelki erőn, a belső minőségen dől el minden és ebben a tekintetben minket megint csak nem lehet elhanyagolható mennyiségnek venni.

Megismételjük és aláhúzzuk tehát a reformáció ünnepi szónokának azt a kijelentését, hogy mi őszintén testvérei akarunk lenni és testvérei is vagyunk minden magyar keresztyénnek, aki becsületesen tud harcolni a jövendőért.

1