Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-02-01 / 5. szám

pretálható idézeteivel, de Barth mégis Barth marad befejezetlen dogmatikája ellenére is.

E megállapításaink után a legszemélyesebb öröm hangján kell örvendezni azon, hogy Elért a Kánon kérdéseiben világos tanításokat adott, az offenbarungisták tévedéseire a pozitív teológusok józanságával ad helyesbítést s olyan kérdésekben, ahol az elragadtatott rajongás szokott levegőt és szabadságot kérni, Elért jól fegyelmezett figyelmeztetésekkel állít tilalmi táblákat.

Legjobb fejezetek azok, amelyek az egyház dolgaival foglalkoznak. Pompás az Űrvacsoráról adott tanítása. Paradoxnak látszik az, hogy éppen a végső dolgokról adott fejezete a legsikerültebb, bár erlangeni egyetemi tanártársa, Althaus látszott speciálistának ebben a kérdésben.

Kifogásolhatatlanul tökéletes a mű tudományos jellege. Ezen a területen a megszokások által adott törvények kérlelhetetlenül lelki- ismeretes embere. Jegyzetei, idézetei méltók arra, hogy külön olvassa az ember, csak azért, hogy arról győződjék meg, hogy mennyi mindent kell átolvasnia annak, aki dogmatikát akar írni.

Elért könyvének sorsát nem dönti el ez az ismertetés. Akik már olvasták a könyvet, az ismertetés után legfeljebb kissé utánagondolnak annak, hogy a kritikus mennyire nagyolt el egyéni véleményeket, s akik eddig nem vették meg e könyvet, e sorok elolvasása után talán még fokozottabban fognak érdeklődni a mü után.

Bár egyházi irodalmunkban Elért műveit először én ismertettem s bár a legmelegebb kapcsolatai lehettek e sorok írójának a szerzővel, kellemetlen mondanivalói nem lazíthatták meg a tisztelet és szeretet kapcsolatait; viszont nagyon nagy hálát kell érezni Elérttel szemben közegyházunknak, mert, hogy műve nem tökéletes s minden szempontból kielégítő, ez a tény még jobban kell sarkalja hazai teológusainkat arra, hogy a hiánytpótló s immár alig nélkülözhető magyar evangélikus dogmatikát mielőbb megjelentessék. G L.

Sürgős indítvány

Mélységes figyelemmel és megilletődéssel hallgattam D. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök ezidei újévi beszédét. Soha nem vártam oly szorongó szívvel bíztatást és útmutatást a jövőre vonatkozólag, mint éppen most. Ki tudná megmondani, hogy miképp is alakul a világ sora és evvel együtt egyházunk jövője? Valóban protestáns férfiak elsősorban a felelősség érzetét hordják magukban és pedig nemcsak a jelent, hanem a jövőt illetőleg is, amennyire csak képesek Isten segítségével a jövőbe látni. A vezetőknek nem szabad az eseményeket tétlen kézzel bevárni, mert az utolsó percekben való kapkodásnak mindig megrázkódtatás vagy kompromisszum az ára, a legkisebb zökkenés is évtizedekre hathat ki.

Mint a pesti evangélius iskolák felügyelőjét, püspökünk beszédének természetesen az a része kapott meg leginkább, amelyben iskoláink, nevezetesen a leánygimnázium és az elemi iskola válságáról szólt. A fiúgimnázium és a vele kapcsolatos internátus kérdése sem könnyű ugyan, mert mindkét intézetben mutatkozik már a hely elégtelensége, valamint a költségvetésekben fellépő, egyre nagyobbodó és egyre nehezebben eltüntethető hiány—, a Deák-téri épületben elhelyezett két iskola helyzete azonban, eltekintve attól, hogy túlzsúfoltságuk most is akadályozza már a korszerű tanítást, annál kétségbeejtőbb, mert a város- rendezéssel kapcsolatban egy új iskolaépület és két iskola modern berendezése válik szükségessé. Kétségtelen, hogy az építéshez fogunk megfelelő telket kapni, ha nem is tudjuk még bizonyosan, hogy hol is fekszik majd ez a telek —, talán sikerül néhány százezernyi, könnyebben amortizálható állami hozzájárulást is szerezni az építkezéshez, de eggyel legyünk tisztában: szegények, nagyon szegények vagyunk!

Semmiféle építkezési alapunk nincs, amellyel pótolhatnók az építési és berendezési költségeket, mert milliós, másfélmilliós összegről van szó. Nem számolhatunk alapítványainkkal sem, hiszen a Simonyi-alapít- vány jövedelme, most is csak szűkösen elégséges ahhoz, hogy belőle iskolánk deficitjét valamiképp fedezzük, 2—3 év múlva pedig, megszűnvén a ház adómentessége, lényegesen csökkenni fog az alapítványi

Leányok Otthona

A Keresztyén Ifjúsági Egyesületekről és munkájukról mostanában elég gyakran esik szó egyház: lapjainkban és sokan felfigyelnek erre a regen csendben munkálkodó mozgalomra, amely egyházunkban az utolsó években indult meg erőteljesebben. De még mindig nagyon sokan nem tudják, hogy van a KIE-nek egy testvérmozgalma, a Magyar Keresztyén Leányegyesületek Nemzeti Szövetsége, amely azonos alapon, azonos elvek és módszerek szerint dolgozik világszerte és hazánkban is azért, hogy fiatal leányokat gyűjtsön Krisztus zászlaja alá és nevelje őket egyházuk és hazájuk hasznos és boldog tagjaivá. Ez talán azért van, mert munkája igazi női munka abból a szempontból, hogy nem üti nagydobra, amit csinál, nem tartja fontosnak, hogy hírt adjon magáról, hanem elfogadja és teljesíti a kapott feladatokat, csendben és hűségesen.

A KLE — ahogy szokás szerint rövidítjük — magyar nemzeti szövetsége életében nagy állomáshoz jutott az elmúlt ősszel: felépült Budapesten, XI. kér., Bocskay-út 77. sz. alatt központi háza. Évek óta dolgoznak és gyűjtenek a vezetőség és a tagegyesületek karöltve ezért a célért: hogy legyen otthonuk a fővárosban a leányegyesületek tagjainak, ahova hazamehetnek, ha a fővárosba viszi őket a dolguk s ahol a Szövetség vezetői intézhetik és irányíthatják a Szövetség és az egyesületek munkáját.

Csinos kertben áll az egyszerűségében szép épület, bejárata fölött szimbolikus dombormű leányalakja mutatja rendeltetését. Amint belépünk, mindjárt kellemes a szemnek a magyaros kézimunkákkal díszített egyszerű, szép berendezés. Ez az egész ház stílusa: egyszerű, barátságos és magyar. Az egyesületek versengve küldték a régi népi mintákkal készült kézimunkákat s erdélyi egyesületek ajándéka megelőzte még a felszabadulásukat is. A hivatalos helyiségek közül minket különösen az evangélikus titkár tágas dolgozószobája érdekel s a szép nagy előadóterem, melyben az Ifjúsági Világszövetségek imahetének első összejövetelén 140 leány és ifjú gyülekezett össze. 14 diákleány talál meleg otthont az épületben, csinos berendezésű szobákban. 6 személyre berendezett 4 szoba áll átutazó vendégek rendelkezésére. A diákleányoknak csinos társalgójuk is van. Túristaszálló- szerűen berendezett hálóterem várja a gyűlésre érkező, vagy kiránduló csoportokat; ennek az ebédlőjét és társalgóját Bodor Zsuzsánna-szobának nevezik, végtelenül kedves, meleg, faragott bútorral berendezett kis otthon ez. Természetesen a titkárok számára is célszerű, csinos lakások készültek. A ház szíve a „csendes szoba" a közös reggeli és magán áhítatok számára.

A „Központi Ház" — ezen a néven fogalom az egyesületekben, mióta a gondolata felvetődött — első szolgálata vezetőképző tanfolyam volt. Neves előadók vezették be a hallgatókat az egyesületi munka elméletébe és gyakorlatába: bibliaismeret, bibliakör vezetése, egészségügyi, lélektani, szociális kérdések, az egyke-kérdés, irodalom, a falu művészete, kultúrája, az egyesületi munka vezetése voltak a tanfolyam főbb tárgyai. Kiegészítették a komoly és vi3