Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-11 / 41. szám
aWGBKUSaET példaadó és önfeláldozó munkáját még sokáig folytathassa, egyháza és hazája javára. Az elhangzott üdvözlésre Kapi püspök mély elfogódottsággal válaszolt: — A hála mellett első szavam az, hogy elégedetlen vagyok magammal, — az önvizsgálat Isten előtt bűnbánóvá teszi az embert. De köszönöm Neki, hogy a szolgálatra alkalmat adott, utamban eligazított, megtanított arra, hogy a munka szerszámának Isten elhatározása szerint kell forognia a kézben. Az épülethez én hordom az anyagot, de annak tervét Ö alkotja meg, Aki odaállított, hogy legyek munkása ... A püspök az élen haladó magvető munkás. Hálás szeretettel emlékezett meg szüleiről, hitvestársáról, munkatársairól és a benső ünneplést, mint serkentő erőforrást köszönte meg A közgyűlésen az egyházkerületi felügyelő üdvözlésén kívül még csak egy üdvözlés hangzott el: dr. Kamenevszky Árpád átadta a jubiláló püspöknek szülővárosa, Sopron díszpolgárrá való választásáról szóló okiratát, amely kitüntetést a püspök hálás szavakkal köszönt meg. Üdvözlő táviratok érkeztek Hóman Bálint dr. kultuszminisztertől, D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelőtől, a református egyetemes konvent elnökségétől, D. Raffav Sándor, D. Kovács Sándor, Túróczy Zoltán, dr. Révész Imre és Soltész Elemér püspököktől. Az ünneplő közgyűlés lelkész-, felügyelő-, tanár- és tanító tagjai nagyobb összeget ajánlottak fel ünnepi adományul, hogy azt a jubiláló püspök valamelyik nélkülöző gyülekezetnek ajándékozza. Kimondották, hogy a belmissziói munka segítésére Kapi Béla püspök jubileuma alkalmából „Egyházkerületi házat" létesítenek. A közgyűlés ünnepi része után a tárgysorozat letárgyalása következett, melynek során a püspök bemutatta a nyomtatásban már megjelent részletes évi jelentését, megejtették az időközben megüresedett tisztségek betöltését, elfogadták a számadást és a költségvetést és meghallgatták a különböző bizottságok jelentéseit. A különböző egyházkerületi intézmények mindegyikének ülésein szeretettel köszöntötték külön is a jubiláló püspököt. A tanítóegyesület új elnökévé Ludván Sándort, a kerületi Luther-Szövetség új alelnökévé Szabó József győri igazgató-lelkészt választották meg. Az ünneplő közgyűlésről adott tudósításunkat nem fejezhetjük be anélkül, hogy az Országos Luther-Szövetség és lapunk olvasói részéről e helyen is kifejezést ne adjunk azoknak a jókívánatoknak, meleg ragaszkodásnak és tiszteletnek, amelyet az Isten kegyelméből jubiláló püspök iránt érzünk. Kérjük az egyház Urát, aki minden baj és küzdelem között kegyelmesen vezérli és gondviseli egyházát, adjon áldást életére és további munkálkodásaira ezután is. Nemzet és egyház — Részletek D. Kovács Sándor püspöki jelentéséből ■— A magyar nemzet, a biblia nyelvén szólva, az Újkor választott nemzete. Nem ő szülte meg a világ Üdvözítőjét, de érette, tanításaiért, egyházáért, keresztjéért szent elszánással századokon át vérezett. Hűségesen állta tatár, török és más vészek emberirtó ostromát anélkül, hogy egy pillanatra is megingott volna. Még ha hálátlanság jutott is osztályrészéül. Ezért mondotta Zrínyi Miklós: Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Nem gőggel, mert az választott néphez nem illik, de önérzettel mondhatja utána a mi nemzedékünk is. Időnként vétkeztünk hivatásunk ellen, meg-meglankadtunk a harcban, de a küldetéstudat most is a régi lánggal ég lelkűnkben. Megtévedhettek egyesek, leszakadhattak a nemzet élő törzséről, hogy idegen földben eresszenek gyökeret, a nemzet ma is őrt áll a rábízott feladat mellett és szilárdan állja a sors csapásait. Nemzetünknek ez a lelkisége magyarázza meg hódító erejét. Nem leigázni akarta országa egyéb lakosságát, hanem meghódítani azon eszmény számára, amelynek maga is szolgált. A beköltözöttek örömest váltak magyarokká, mert lefegyverezte, elbűvölte őket az emberség, (e fogalom és szó más nyelvekben ismeretlen), mely kormányzatát jellemezte s őket a föld göröngyei közül magasabb lelkiszintre emelte. A bevándoroltak ivadékai néha határozottan fejezték ki a magyarság A lelkészek OTBA-taosági ügyének tanulságai ii. Igaza van Mayer Pál „Apostolsors" című cikkének: a lelkészi pályát nem lehet és nem szabad vagyonszerző pályának tekinteni. De viszont az nem jelenti azt, hogy egyes lelkészi kategóriákat nyomorogni hagyjunk s korszerű szociális és családvédelmi intézmények alkotásának felelősségétől felmentve érezzük magunkat. Lehetetlen állapot, hogy ezeket az evangéliumi szellemű, korszerű szociális kérdéseket minden más közösség meg tudja oldani (Tanítók háza, jegyzői internátusok, MABI), csak az evangélium letéteményese és hirdetője, az evangélikus egyház és lelkészi kara nem. Nem arról van szó, hogy minden lelkésznek államtitkári fizetés jusson, hanem arról, hogy családját eltartani, gyermekeit iskoláztatni, betegségét gyógykezeltetni minden lelkész tudja. Hogy ne kelljen a falusi lelkésznek lélnie a gyermekáldástól azért, mert több gyermeket nem tud házon kívül taníttatni, s hogy papnéknak, erejüket meghaladó háztartási és családgondozó munkájuk mellett ne kelljen évek során át hoi- dozniok betegségük kínjait azért, mert hiányzik, s évről-évre elérhetetlenebbé válik az operációhoz szükséges pénzösszeg. Ezen a téren vannak kötelességei az egyháznak munkásai iránt; vannak egymás iránti kötelességei a lelkészeknek, mint testvéreknek, I. Ján. 3. 17., s ezek a kötelességek áldozatot is követelnek. Végül vannak kötelességei önmaguk iránt maguknak az érdekelteknek is. I. Tim. 5. 8. Minden cselekedetünknek ezen a téren hitből, Mt. 7. 7, és szerétéiből kell fakadnia. Gál. 6, 2. * Visszatérve az OTBA-ügyre, rá kell mutatni a mostani megoldási tervezet néhány hibájára is. A legnagyobb hiba, hogy a járulékok kivetése — más tisztviselőkategóriákkal ellentétben — nem a tényleges jövedelem, hanem a nyugdíjigény után van tervezve. Ennek alapján a 2400 P-s fizetésű missziói lelkész 90 P-t fizet, s akinek tízszer annyi jövedelme van, csak 45 P-vel többet. Meg kell állapítani továbbá, hogy az újabban kívánt 2‘/2%>-os hozzájárulás igen magas, s ha ez valósul meg, más lelkészi szociális célra jut kevesebb, vagy semmi. Végül nem szociális a gyermekágyi segélynek az a módja, hogy a kisfizetésű kevesebbet kap, a nagyobbfizetésű többet, mert ha már a kisebb fizetésű nem kaphat többet, legalább egyformának kell lennie ennek a segélvnek Lehetne-e most már, főleg az OTBA által újabban kívánt 21/,2°/o-os hozzájárulás miatt a lelkészek betegsegélyezési ügyében az OTBA-n kívül is megoldást keresni és találni? Meggyőződésem szerint: igen. Itt figyelembe kell venni, hogy az OTBA szolgáltatásai közül vannak olyanok, amelyeket a lelkészek a gyakorlatban nem igen tudnak igénybevenni (pl. háziorvosi ellátás), van, amiről már a lelkészi nyugdíjintézet is gondoskodott (pl. temetési segély). A megmaradó szolgáltatásokat (főleg: szakorvosi ellátás, kórházi, műtéti, gyermek3