Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-09-06 / 36. szám
«««IT pusztába kiáltó szó ne legyen csupán. Ma mindnyájunknak szükségünk van az önismeretre. Ma mindnyájunknak tudnunk kell, hogy aki hibát lát és nem javítja, — aki botlást lát és nem segíti, — aki gyávát lát és nem bátorítja, — aki bátort lát és nem tanul tőle — az mind-mind vétkezik és ellensége saját hazájának. Ma össze kell fogniok a Iszülőknek és aki közülük gyermeket lát, legyen az saját, vagy ismerős és látja, hogy az nem halad, hanem áll, tétovázik, gyáva, — rázza jel, indítsa el, tegye emberré. Össze kell fogniok a barátoknak, hogy ha van valahol egy ismerős ifjú, aki léha és lopja az időt, aki mindennel inkább törődik, mint nemzete jövőjével, — fogják meg ezt az embert és ne hagyjanak neki békét addig, míg valamit el nem kezd. össze kell fogniok a neveléssel megbízottaknak, hogy ha van valahol valaki, akiben van egy kis érték, ássák azt ki, kaparják elő, hogy el ne vesszen, hanem hasznot hajtson. Össze kell fognia mindenkinek, aki magyar, hogy ha. van valahol a magyar életben valami, ami jelent valamit, amihez munka, múlt, vér és élet fűződik, az el ne kallódjék, hanem megmaradjon és beleépüljön a magyar életbe. Mert ezzel a mai nemzedékkel, úgy, ahogy itt van, dolgozóival és henyélőivei, látóival és nemtörődömjeivel, elszalasztjuk a nagy alkalmat és nem leszünk képesek megvalósítani azt, amit felismertünk és szeretnénk: az új magyar életet. Kemény Péter. Lelkészek együtt Aki nem hiszi, vagy nem meri látni, mennyi jellegzetesség, egyéniség, kedves tarkaság van ebben a kis országban, s abban is ebben a még kisebb evangélikus egyházban, annak el kell jönnie egyszer Gyenesdiásra, egy nyári lelkész-lelkigyakorlatra. Idén még bővült is ez a kis magyar-bábel. Kemenesalja nemesi magyar gyülekezeteinek kedvesen gőgös és nagyon lokálpatrióta pásztorai, a győri egyház- megye jól iskolázott, mozgalmi csoportja, a Dunántúl nemzetiségi végeinek fáradó őrtállói, „motorizált-’ budapestiek, a bányakerület nagygyülekezeteinek higgadt és csöndes öntudatú papjai, az alföldi szórványok hős gyalogosai, a megéledt Tiszántúl magáratalált és összehangolt munkásserege, felvidékiek tarka, tájékozódó társasága mellé Gyenesre gyűltek idén Erdély és a Székelyföld papjai, akikben olyan jól birkózik a szerénység az öntudattal, s a vend-vidék derűs, különös hanglejtésü lelkészei, akiket annál jobban élvezett a konferencia, mivel a szabad Bácska papjai résztvevőt nem, csak beszédtémát küldtek Gyenesre. Azt azonban annál többet és izgalmasabbat. Elég volt élménynek pusztán az, ha valaki végigbeszélgetett ezekkel az emberekkel. A kemenesaljaiak nagyjából mind igen fiatalok, mégis éreztetnek valamit a dunántúli ragyogó evangélikus történelemből. Van valami veretük, s jó hallgatni a magyar beszédjüket. Sopronból meg Győrből teológusok jöttek, s árasztották magukból a tudomány fontosságának levegőjét. A tolna-baranyai papok adtak alkalmat arra, hogy egyházunk sorshelyzete felett kicsit ráncoljuk a homlokunkat, s szedjük össze a józan eszünket, meg az imádságainkat. A bányakerületi papok érdekesen éreztetik egyszerre a lelkes szóT- ványhangulatot és a tömeggyülekezetek anyagi biztonságát. Külön lehetne egyszer szórakoztatóan elmélkedni arról, mikép lett a bányakerület egészen döntő módon és ízig-vérig alföldi kerületté. Ezen az egyházi alföldön is egyszerre tenyésznek a forradalmak és a mozdíthatatlanságok, a vészérzetek és a biztonságok, s birkózik a szabadság- levegő és a realitás. Tiszántúlnak még nincs arca. Azt most formálja Isten egy nagy egyéniség-szobrász kezén keresztül, s egyszer majd az is hálás monográfia-téma lesz, hogyan lett a hatalmas, nagymultú, iskolakerületből egy időre tirpák-kerület, s hogyan aztán ebből az ébredés földje. A Felvidék tarka népéből még nem volt, aki mondanivalót fogalmazott volna, pedig tartalmas és érdekes egyéniségek várnak a használatbavételre. Egy közülükvalónak kellene ezeket az emberi szerepeket egy táj szerepévé felemelnie. Az erdélviek szemében még ma is érezni a szúrós tekintetet az elpuhult hazaiak felé. Erdély még mindig jóleső lelkiismeretfurdalás nekünk. A vend papok meg biztatássá lettek Gyenesben. Azért mégsem az egész Délvidék fordít KÜLFÖLDI HÍREK Az orosz fronton harcoló német katonák kívánságára úgy az evangélikus, mint a római katolikus tábori lelkészek nagy számban tevékenykednek kórházakban, katonai istentiszteletek ellátása céljából. Max Reger világhírű német orgonaművész halálának 25. évfordulóján nagy zenei ünnepségeket rendeztek honfitársai és tanítványai. Ricarda Huch protestáns írónő mondását idézi napjainkban sok egyházi lap: „A keresztyénség megszüntetésével formálandó új vallás éppen olyan lehetetlen elgondolás, mint az a sejtetés, hogy a keresztyénség visszasűlyed a pogányságba. Az egyszer keresztyénné lett emberiség, ha keresztvéntelenné válik, nemcsak széthull és elvadul, hanem egészen lehetetlen állapotba is kerül". Észak-Amerika protestánsai június elején tartották meg az úgynevezett Toronto-konferenciát. Ennek a gyűlésnek az volt a célja, hogy vizsgálatot tartson az északamerikai keresztyénség lelki helyzete tekintetében s főkén a háború kérdésében. A tárgyalás leglényegesebb megbeszélése mégis az volt, hogy a háború és a háborús propaganda közben hogyan tudja nemcsak az északamerikai, hanem a nagyobb földrészek keresztyénsége is fenntartani és megőrizni hivatását. A kínai, évek óta tartó háború egyik eddig nem eléggé hangsúlyozott eseménye az, hogy Kelet-Kína lakosai közül több, mint 40 millió lélek kénytelen volt Nyugat-Kína felé vándorolni. Ez a nagy földrészeken történő vándorlás egyházi pásztorolás és missziói szempontból azt jelenti, hogy az úton levő és mozgó népesség lelki táplálék nélkül marad. Svájci jótékony egyesületek napjainkban gyűjtést határoztak el. Amint a múlt világháborúban a megvakult katonákat a vakok által használható órákkal ajándékozta meg, a mostani gyűjtés is ezt a célt szolgálja. A párizsi gimnáziumokban elrendelték az iskola falain belül végzendő kötelező vallástanííást. Minden felekezet gimnáziumi növendékét heti egv órában kell vallásos nevelésben részesíteni az iskolán belül. Ezenfelül az egyházaknak meg van az a joguk, hogy a mullbeli gyakorlat folytatásaképpen templomokban, illetőleg gyülekezeti helyiségeikben külön is oktassák az ifjúságot. Az iskolai hatóságok kilátásba helyezték még azt is, hogy gondot viselnek a növendékek konfirmációi oktatásáról is. Október ötödikére a világ valamennyi protestáns templomában úrvacsorái istentiszteletet akar rendeztetni a protestáns egyházak világszervezete. Az a cél, hogy ezen a napon Amerikában éppen úgy, mint Európában lehetőleg a gyülekezetek valamennyi tagja meghívassék istentiszteletre s a világ keiesztyénei- nek egységét és közösségét dokumentálja ez az istentisztelet. G. L. Eljegyzés. Glaser Valériát, Furia Zoltán csákvári lelkész és felesége: Martinovics Ilona leányát eljegyezte Gudász Béla. \ 5
