Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-09-06 / 36. szám
ilyen nevelői típussal szemben, s hogy a mai megkomolyodott, majdnem azt írhatnám, eschatologikus időben, az iskola vagy a tanterem hangja is egészen más. S minden ilyen iskolában, ahol magyaroknak magyarul tanítanak, megjelennek a hazai keresztyén egyházak vallástanító lelkészei vagy tanár, vagy tanítói ruhában, mint egyházunk félként szolgái. Ha pedagógus-ember életében van valami különlegesen emlékezetes élmény, akkor az csak az lehet, amikor a lelkész-jellegű ember először beül a tanítók, vagy tanárok szobájába. Oda, ahol az iskola lelke leplezetlenül és állandóan megszólal. A régebbi vallástanító nemzedéknek s a mainak is van mondanivalója ezekről az élményekről. Hány nagystílű ígehirdető szégyenült meg a tanáriszobákban, ott, ahol a komoly tudást és olvasottságot nem hízelgéssel intézik el, s hány kevésre értékelt, névtelen kis papocska dicsőítette meg azt a közösséget, amelynek nevében ott joga volt beszélni és tanítani, csupán azzal, hogy a hozzá intézett tájékozódó kérdésekre úgy mondott igent és nemet, ahogy egyházi embernek azt mindig mondani kell. Sokat javult a helyzet e tekintetben is s örömmel kell tudnunk azt, hogy minden iskola a legerőteljesebben támogatja a vallásos nevelés lehetőségeit. Az iskolák vezetői a rendelkezésükre álló minden eszközzel azt szolgálják, hogy minden egyház végezhesse a maga tanítói szolgálatát. Érzésünk szerint ez nemcsak hangulat, vagy a mai szorongó korból kisugárzó egységes frontváltozás, hanem mindenki részéről annak belátása, hogy a magyar gyermekek és ifjúság kipo.llé- rozottabb, nemzeti gondolkodásában és cselekedeteiben becsülhető igazán csak akkor lesz, hogyha a fentebb említett kettős nevelési célon látható a magyar keresztyén egyházak kiküldötteinek kezevonása is. S bár mindezek nagyjában így vannak, mi vagyunk mégis a sokat panaszkodó egyház. Nem akarjuk teljes szívvel szeretni iskoláinkat, amelyek egészen, vagy részben a mieink s nem adjuk meg azt a teljes bizalmat és a kiválasztott személyeknek szóló nyugodt ráhagyatkozást, amelyre munkásainknak valóban szükségük van minden időben. Meg kell vallanom, sőt felelősségem tudatában állítanom kell, hogy evangélikus ifjúságunk az iskolában úgy a keresztyén magatartás, mint az iskolai parancsok lelkiismeretes betartása tekintetében nagy többségében kifogástalan s belőle mindig arányszámon felül kerülnek ki az iskolák irigyelt gyermekei. Ki vádolható azért, hogy ez az ifjúság az iskola után új dolgok szolgálatába lép, amely látszólag teljesen keresztyén, de teljesen összeegyeztethetetlen egyházunk szellemével? Ki tudja a fejlődő s folyton emelkedő ifjúi erőt és tájékozódást az iskola után tíz évvel a tanteremből irányítani? Hol van az a férfi, aki felnőtt korában is úgy ír, mint első elemista korában? Veni Sancte Spiritus, jöjjön a Szent Lélek a mi tanításunkba, mert az emberi tevékenységet csak az egészítheti ki jó irányba. Minden nagyszerű lehetőség adottsága esetén is kátyúba fulladhat a nevelés munkája, különösen a vallásos nevelés munkája, a Szent Lélek segtísége nélkül. De meggyőződésünk az is, hogy a Szent Lélek áldását kérni kell az iskolás gyermekekkel együtt a felnőttekre is, azokra, akik az iskolai gyülekezetekből a felnőttek gyülekezetébe szeretnének átlépni. Legfőképen pedig azért kell kérnünk a Szent Lelket, hogy legyen velünk evangélikusokkal, akiknek sokszori meggyőződésünk szerint a teremtő Isten többet adott, mint amit érdemeltünk volna s adja meg a figyelmeztetést nekünk, ha kincseinkkel nem jól sáfárkodunk, hogy tanév elején, tanév közben is tudja mindennemű egyházi ember, mit cselekedjék, hogy a rábízottak közül egy is el ne vesszen, egyetlen egy magyar és egyetlen egy evangélikus sem. G. L. Házasságkötés. Veöreös Imre egyházkerületi missziói lelkész és Macher Jolán augusztus 30-án tartották esküvőjüket a győri templomban. Az eske- tést D. Kapi ■Béla püspök végezte. Báró Szalai-Berzeviczy Dénes földbirtokos szeptember 2-án tartotta esküvőjét Ostffy Évával, dr. Ostffy Lajos ny. főispán, felsőházi tag leányával, az ostffyasszonyfai templomban Külföldi kitüntetés. Eöttevényi Olivér udvari tanácsost, a Magyar Külügyi Társaság ügyv. elnökét a magyar-finn kapcsolatok kimélyitése terén évek óta kifejtett működése elismeréséül Ryti finn köztársasági elnök a Fehér Rózsa Rend csillagos középkeresztjével tüntette ki. Utóidény árakon lehet nyaralni Bánkon (Nógrád megye), Tengerszem penzióban. nem halt ki! Az olyan erősen szertartásos és liturgiás orthodox egyház minden forma nélkül imádkozó egyházzá vált: Titkon imádkoztak, most azonban megint a gyülekezetben imádkozhatnak. A sátorponyvákat és az oltári felszerelést a tábori istentisztelet után megint becsomagoltuk. A kereszt és az asztal azonban a templomban maradt. Pár óra múltán az asztalon fehér terítő volt, egy gyertya égett és virágok díszítették a keresztet! — Azóta a vasárnap óta ebben a templomban nagy a jövés-menés; az egyszerű nyírfakereszt előtt állandóan térdelnek férfiak és nők, fiúk és leányok; és édesanyák elhozzák egészen tizenkét éves korig a gyermekeiket katonalelkészünkhöz megkeresztelni! — Egy nép megint megtalálta templomát! Scholtyssek Herbert őrvezető." Az első kántortovlképző (Több íigyelmet fordítsunk a kántorképzésre!) Az ország különböző részéből 10 kántortanító verődött össze Budapesten, hogy az életharcban elfáradt és megkopott egyházzenei tudásukat felfrissítsék. A 8 napos tanfolyam, amely augusztus 19-től 27-ig tartott, gazdag volt tapasztalatokban, úgy a résztvevőknek, mint a tanfolyam előadóinak. A tanfolyamot hónapokon át az Evangélikus Népiskola Kántori rovata készítette elő. Célja az volt, hogy a hallgatók bepillantást nyerjenek az igazi evangéliumi muzsika lényegébe, hogy annak élmény- szerű megismerése őket is követésre és művelésére serkentse. Munkarendjén a 17—18. század evangélikus zeneszerzőinek (Zachau, Vetter, Walther J. G., Pachelbel, Bach J. S., Bach J. Chr., Böhm, Buxtehude, Kaufmann) korálelőjátékai szerepeltek, mind olyan müvek, amelyeket kis tudással és szorgalommal a kántorok is megtanulhatnak. A gyakorlati orgonajáték az orgonatechnikai problémákat magyarázta meg. A zeneelmélet és összhangzattan előadások egyszerűbb, állandóan előforduló hangzatkötéseket tárgyaltak. A vezénylés és karénekirodalom ismertetése az énekkarvezetésben óhajtott segítséget adni. Az improvizálás a korál- témák feldolgozási módjait mutatta be. A „karénektanítás módja" kimélyítette a szöveg és zene kapcsolatát. Peskó Z. vetítettképes előadásban beszámolt németországi tanulmányútjáról, a hallgatók megismerték a Rieger-orgonagyárat, továbbá a fasori, Deák-téri, kelenföldi és I óbudai orgonákat. A tanfolyamot a fasori templomban rendezett hangverseny zárta be, Peskó Zoltán orgonáit, közreműködött a Fasori Evangélikus j Énekkar, amely „Adventtól—Adventig" címen bemutatta az egyházi esztendő kórusait. A tanfolyam előadói a budapesti orgonisták voltak: Peskó Zoltán (a tanfolyam megszervezője), Kapi-Králik Jenő, Sulyok Imre és Weltler Jenő, akik eredményes munkát végeztek. A 8 napos tanfolyam alatt megismertük a kántorok súlyos bajait és sebeit. Szinte egyformán panaszkodtak a kántorképzés fogyatékossága és szakszerűtlensége miatt. Életükből vett példák3
