Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-08-30 / 35. szám
Mwffiiwsftcr Szomorú véleményváltozás A canterbury érsek július hó 23-án a londoni rádió finn nyelvű hírszolgálatában nyilatkozott a finn-orosz háborúról, amelyre Kaila E. finn hercegérsek az alábbi választ tette közzé: ,,A canterbury érsek nyilatkozata köztünk, finnek között, igen nagy megütközést keltett. Mennyire más volt a lelkülete annak a könyörgésnek, amelyet 1940. február 1-én a londoni Szent Pál-kated- rálisban tartottak. Akkor az érsek szimpátiája és pedig teljes szimpátiája a finn oldalon állott. A finn püspökök akkori nyilatkozatából a következő legfontosabb pontot emelte ki: ,,Az orosz egyház tragikus sorsa mutatja legjobban, hogy a mi ellenségünk esküdt ellensége minden néven nevezendő keresztyénségnek is. Tartós béke teljes lehetetlenség mindaddig, míg ez a brutális bolsevizmus fennáll.” S kijelentette, hogy ezzel maga is teljes mértékben egyetért. Azután így folytatta: „Finnországot olyan veszedelem fenyegeti, amely egyenest a lelke ellen irányul. Jól tudja mindenki, hogy a szovjetorosz kormányzat az atheizmuson alapszik és hogy állandóan üldözi azokat, akik Istennek szolgálnak s hitüket megvallják, még ha talán tesznek is ez ellen jelentéktelen nyilatkozatokat s azt is csak kedvetlen vállvonogatással. Finnország tehát jól tudja, hogy nemcsak szabadságáért, de hitéért is harcol.” Ha tehát óvatos formában is, mégis csak határozottan kifejezésre jutott ebben a könyörgésben, hogy Finnország a keresztyén kultúrát képviseli ebben a háborúban a bolsevizmus istentelenségével és terrorjával szemben. És mennyire más szellem szólalt meg az érseknek abban a legutóbbi nyilatkozatában, amelyet a londoni rádió finn nyelvű hír- szolgálata július 23-án közvetített! Ebben az orosz népnek és a vitéz orosz hadseregnek kíván sikert harcában és hozzáteszi: ,,Készek vagyunk nekik megadni minden lehetséges segítséget!” Némelyek talán, — folytatja — azt vethetik fel, hogy harcolhatunk mi a keresztyén kultúráért a bolsevisták szövetségében, a valóság területén azonban nem áll meg az ilyen ellenvetés. Mert ebben a harcban leglényegesebb annak a veszélynek az elhárítása, amely Németország vezetősége részéről fenyeget. S ezzel zárja: „Ugyanazért harcolnak az oroszok is, mint mi: szabadságukért és nemzeti függetlenségükért!” Egyenesen felháborító egy ilyen nyilatkozat az angol egyház legfőbb vezetőjének szájából. Már a bolsevizmus alapvető istentelensége is kellene, hogy eleve kizárjon ilyesmit. Mert micsoda közössége lehet Krisztusnak Béliállal? S ha ehhez még hozzáveszi az ember azokat a borzalmakat, amelyeket a bolsevisták Lembergben, Észtországban és másegyebütt véghezvittek, akkor az érsek pártfogó magatartása a bolsevistákkal szemben valóban furcsa megvilágításba kerül. Valóban ilyen messzire esett volna már az angol egyház az evangéliumtól és a keresztyén hittől? Finnország helyzete ma is ugyanaz, mint a télihadjárat idején. Mindkettőbe az ellenségeink kényszerítették bele. A különbség csak annyi, hogy most alkalmasabb fegyverekkel és jobb reménységgel harcolunk. Igazán nagyon sajnálom, hogy az egyik legnagyobb keresztyén egyház vezetője ilyen nyilatkozatot bocsátott szárnyra. Turku, 1941. július 30. Több ideálizmust! Nem először hangoztatjuk ezt. A mai anyagias világban azonban különösen sokszor kell belekiáltani a süket fülekbe. Nemrég Kornis Gyula írt cikket egyik előkelő tanügyi lapunkba, s a fenyegető tanárhiány főokát abban állapította meg, hogy ifjúságunkból hiányzik a szellemi pályákhoz szükséges idealizmus. Ugyanez áll a lelkészi pályáról is. Egyik sem foglalkozás, hanem lelki elhivatottságon alapuló hivatás. Bizony mi, amikor pályánkra indultunk — magam már kis gyermekkoromban folyton tanárnak készültem —, nem számlálgattuk, mennyi garast rakhatunk egymásra a tanári vagy lelkészi pálya üzletéből. Mégis most a kenyérről szóló templomi beszédek néha nem egészen célravezetőén fejtegetik a kenyér fontosságát. Magam íürdőhelyen hallottam egy nyári beszédet, mely helyesen mutatott rá a kenyér fontosságára. De túlzásba ment, mikor kijelentette, hogy mindenki csak azért dolgozik és nem lelkesedésből. Szegény hazánk és egyházunk, hová jutna, ha így lenne? Sajnos, kezd így lenni: kitűnő tanári oklevéllel más, jövedelmezőbb foglalkozást keresnek az ifjak; a lelkészi pálya felé meg el sem indulnak. Pedig nem gondolnám, hogy a mi iskoláinkban csak kenyérszerzésre nevelnék őket, s nem tanítanák arra, hogy nemcsak ezzel él az ember, hanem Igével is. Nemcsak földi kincsek vannak, ezeket a rozsda megemészti, tolvaj elviszi. Vannak sokkal értékesebb szellemi kincsek, ideálok, melyek örök kincsek. Ezek szerzése az élet legszebb célja; ez idealizmus vezette mindenkor nagy őseinket, s csak ideálisták teremtettek nagyot — még ha kenyér nélkül szűkölködtek is. Egy tál lencséért, egy nagyobb falat kenyérért nem szabad ezt eladnunk, még ha ma így is látszanék helyesebbnek. Lelkesedésből dolgozzunk: prédikáljunk, tanítsunk, írjunk cikket a nyerhető anyagira való gondolás nélkül — akkor Isten áldása megadja azt is, ami nélkül földi életünk lehetetlen: drága magyar földünk gazdag kenyerét. De több ideálizmust! Dr. Bánkúti Dezső. Cyurkovics reneszánsz Herczeg Ferenc, a „legnagyobb élő magyar író" ajándékozta meg a magyarságot a pusztíthatatlan Gyurkovics- családdal. Ez a család, mint valami iro- dalomhabsburg-dinasztia terpeszkedik a magyar közízlés felett. Mire lassankint kiirtódott apai ágon — a magyar gyökerű és népi magyar irodalom ugyanis kezdi már lehetetlenné tenni az ilyenfajta „alkotásoknak" megjelenését — tovább uralkodik mégis anyai agon: a Ilim biztosítja a Gyurkovics-család örökösödési jogát. Erre a Gyurkovics-csa- ládra különösen ma időszerű visszaemlékezni, amikor tele vagyunk egy új Magyarország felépítésének gondjával, s nem tudjuk, hogyan küzdjünk inkább a felszínes, álmagyarság kórtüneteivel szemben. Ez a Gyurkovics-család azonban 1941- ben elindít, öt léha, szerelmi kalandra 2 Kitüntetések. A kormányzó úr a Királyi Magyar Természettudományi Társulat 100. évfordulója alkalmából a Társulat érdekében kifejtett kiválóan értékes és eredményes munkásságuk elismeréséül dr. Zimmermannn Ágoston egyet, tanárnak, a Társulat elnökének, a magyar érdemrend középkeresztjét adományozta. — A kormányzó úr dr. Laurentzy Vilmos egyet. m. tanárnak a közélet terén kifejtett munkásságáért kormányfőtanácsosi címet adományozót. Kaila. E. Finnország hercegérseke.” Családi hír. Vargha Sándor budapesti kórházi lelkésznek, a Protestáns Árvaház igazgatójának és nejének Erdélyi Olga tanítóképzőintézeti tanárnőnek kislánya született, aki a keresztségben Olga nevet nyert. Új internátus nyílt meg a békéscsabai evangélikus gimnáziummal kapcsolatban. Havi ellátási díj 60.— pengő. Néhány üres helyre még jelentkezni lehet Kir- ner Gusztáv vallástanárnál, az internátus vezetőjénél.
