Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-08-30 / 35. szám
BMCaikKlET Kikel adjunk Isten szolgálatára ? (Túróczy Zoltán tiszakerületi püspök jelentéséből.) Egyházegyetemünknek egyik legégetőbb időszerű kérdése a lel- készi utánpótlás biztosítása. Nem csupán magyar kérdés ez. A lel- készi pályától való tartózkodás világjelenség. Németországban például a múlt évben Berlinben 30, Tübingenben, ahol ezelőtt 600 körül volt a teológusok száma, 50, Königsbergben pedig csupán 2 volt a teológusok száma. Norvégiában az egyház kénytelen volt engedélyt adni arra, hogy nők is alkalmazhatók legyenek lelkészi szolgálatra. Magyar- országon a református egyházban az elmúlt évben Budapestre 15, Debrecenbe 12, Pápára 6 és Sárospatakra 10 I. éves teológus jelentkezett csupán. Kolozsvárra a teológia I. évfolyamára 14 erdélvi hallgató jelentkezett, a második évfolyamra azonban a múlt évi 22 hallgató közül csak 13 jött vissza. Hittudományi karunkon Sopronban az 1940—41. tanévben 64 teológus volt csupán. Ezek közül az I. évfolyamon 16 hallgató volt. A teológusok iszámának csökkenését leginkább anyagi okokkal magyarázzák. Rámutatnak arra, hogy a lelkészképzés sokba kerül s a lelkészi állás kevés javadalmú. Bizonyos, hogy van ebben az állításban igazság. Ezért is indított az egyházegyetem mozgalmat a szegénysorsú teológusok segélyezésére. Eddig is nyújtottak segítséget a szegény teológusoknak, várjuk azonban az egyházmegyék és jobbmódú gvüle- kezetek jelentkezését is azok sorában, akik a lelkészi utánpótlás biztosítása érdekében a teológiai tanulmányok elvégzését segélyezésükkel megkönnyítik. A teológiai tanulmányok elvégzésének lehetővé tétele mellett azonban el kell követnünk mindent — már a lelkészi utánpótlás érdekében is — arra, hogy a lelkészi javadalmak biztosíthassák egy család tisztességes megélhetését. Az állam átérezte a pénz vásárlási erejének csökkenése következtében előállott helyzetből folvó kötelezettségét és a köz- és magánalkalmazottak részére némi fizetésemelést biztosított, Kívánatos, hogy az egyházak tisztviselőik készpénzjavadalmátl a fenti rendelkezések értelmében méltányosan, önként rendezzék anélkül, hogy ezt az illetékes tisztviselőknek kérniök kelljen. Az anyagi kérdések megoldásával azonban a lelkészi utáspótlás válságának minden kérdése még nincsen megoldva. Igaza van dr. Gönczy Lajosnak, mikor az erdélyi lelkészképzés válságával kapcsolatban a következőket írja: Igazi megoldás csak az lehet, ha a teológus-kérdést az anyaszentegvház lelki kérdésévé tesszük. Az egvház felelős azért, hogy küld-e és kit küld a teológiára. Minden családban fel kell ébreszteni a felelősséget, hogy fiai közül Isten szolgálatára is adnia kell. A fiák .,legjavát” is az Úrnak kell szentelni, nemcsak az anyagi javak tizedét. Minden gyülekezetnek, minden középiskolának éreznie kell a felelősséget, hogy akad-e vagv nem akad kebeléből teológus ifjú. Az ítélet és halál jele az, mikor a hívó szóra még nagvon gyéren felelnek. Mindnyájunknak kérnünk kell az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. (Máté 9:38.) Luther egy alkalommal az evangélikus lelkipásztor életéről ígv nvilatkozott: ,,Ha egy király tiszta aranyból, vagy csupa smaragdból és rubinból építene egy templomot, mit érne ez a hatalmas alkotás egy igaz, kegyes és istenfélő lelkipásztorhoz képest!” • “**• ii * •*- *!<*• i •* ~*~ i - <*• < *>iiiir> .ni Tanítóválasztás. Debreceni kiváló népiskolánk egyik tanítóját, Povázsay Lászlót a minisztérium állami tanítóvá nevezte ki és a kultuszminisztériumba ősz- j tóttá be. Helyére hatan pályáztak. Az j egyházmegyei jelölőbizottság Borbély Endre balkányi igazgató-tanítót, Kristóf Kálmán csikvándi tanítót, Tompa Miklós pusztaszentlászlói tanítót jelölte. A gyülekezet közgyűlése egyhangúlag Borbély Endrét, a balkányi 12 tanerős közs. iskola igazgatóját választotta meg, aki régi dunántúli lelkészi és tanító család sarja. Egyetemi istentisztelet. Az egyetemes egyház elnöksége a f. tanévtől kezdve Dezséry László eddigi mb. lelkész megbízását állandósította és ezzel az egyetemi istentiszteletek az üllőiúti imaházban lesznek szeptember közepétől kezdve minden vasárnap délelőtt fél 10 órakor. Halálozás. Beczkói Bíró Henrik kor- mánvfőtanácsos, a világháború idején az országos népélelmezési akciónak és a hadikonyhák orsz. bizottságának ügyvezető alelnöke, számos kitüntetés tulajdonosa, 75 éves korában Budapesten, hosszas szenvedés után elhunyt. éhes szépfiút a legkritikusabb értelmiségi pályákra: minisztériumi tisztviselőnek, katonatisztnek, gazdásznak, jogásznak, diáknak. A minisztériumi tisztviselő a közszolgálatát azzal kezdi, hogy megkezdi a csábítómüveletet felettesének, rokonának, s barátjának menyasszonya ellen, testvéreitől álmukban ellopja a ruháit, hogy zálogba tehesse őket, s végül képviselő lesz a kisasszony jóvoltából, olyan frivol választási harc közben, hogy az embernek ökölbe szorul a keze. A katonatiszt hálószobában ismerkedik meg fenkölt szellemű jövendő hitvesével, s miközben ennek örök hűséget esküszik, gyanútlanul csábítgatja menyasszonya szintén fenkölt szellemű, élveteg anyukáját. A jogászból véletlenül lesz újságíró, úgyhogy ellopja egy szélhámos újságíró cikkötletét. Különben mind az öt ifjú adósságcsinálásból él, s atyai házukból elkerülésük után először véletlenül találkoznak a mulató kánkán- hangulatos, pezsgődurrogásos levegőjében. Hát nem nagyszerű ez? A visszakerült Bácska aligha lesz büszke erre a Gyurkovics-családra. A magyar paraszt pedig, akiről eddig „ még csak" „Földindulást" írtak, meg „Tündöklő Jeromost", dörzsölheti a szemét, hogy 1941- ben ez tetszik a magyar földön .. . Apropo, Földindulás! Ugyanaz a „magyar" sajtó, mely ezt a Gyurkovics- reneszánszot ilyen gaudiummal fogadta, még ma is háborog és uszít Kodolányi János ellen, aki „plagizált". Azt ugyan a bíróság sem mondta ki, hogy Kodolányi János plagizált, csak éppen elmarasztalta bizonyos írói érdekek védelmében, a sajtó azonban csaknem egyhangúan úgy hozta a hírt, hogy: „Kodolányi Jánost elmarasztalták a plágiumperben". Az a bizonyos írói érdek pedig egy pennaforgató orvos érdeke volt, mert a téma: az egykekérdés igazán nem az ő felfedezése volt. Erről Kodolányi már több, mint egy évtizede írt cikket és novellát egyaránt. Micsoda jövő vár a magyar írókra, ha mind az a kis irodalmi próbálkozó perelni kezd majd, aki valamely kézenfekvő témáról megkísérelt egyszer írni valamit! Hát van téma, amit még nem próbáltak feldolgozni ötlettel ugyan rendelkező, de irodalmi erőkkel egyaránt nem bíró emberkék? Biztosak vagyunk benne, hogy a nagy sajtó-örvendezés az ítélet felett nem annyira az orvos úr igazán való örvendezése volt. mint inkább azon, hogy tovább lehet őrizgetni a megszégyenített népi írókkal szemben a Gyur- kovics családokat. A Böbék családoknak meg kell halniok, hogy Gvurko- vicsék élhessenek! dyl. Szórványhittankönyv. Benkóczy—dr. Kékén szerkesztésében megjelent és a gyakorlatban bevált „Amit minden evangélikusnak tudnia kell" c. szórványhittankönyv újból megjelent és 1.20 P-ért kapható az üzenet c. szórványlap szerkesztőjénél, Friedrich Lajos lelkésznél, Kecskemét, Luther-palota. A szentetornyai evangélikus egyház- község keres tényleges katonai szolgálatot teljesítő tanítója helyettesítésére kántori képesítéssel rendelkező tanítót, esetleg tanítónőt. Törvényesen előírt fizetés. Az állás azonnal elfoglalandó. Je- lenkezéseket a szentetornyai evangélikus lelkészi hivatalhoz kell elküldeni.
