Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-08-23 / 34. szám
MWGfflkUSÍI IT anya. — Ő a negyedik fiam. Három már itt esküdött a Fasorban, sokat kellett harcolnom, míg ide jutottunk. Most már boldog vagyok, ő is itt tartja meg az esküvőjét.“ Kérdem, milyen külsőségek között kívánják az esketést. Megjegyzik: nincs más kívánságuk, csak az, hogy szóljon az orgona, hozhassanak az oltárra virágot s én eskessem őket. Az anya megjegyzi, hogy a két fiúról elmondott egyik vasárnapi beszédem után jutottak döntésre. Az esküvőjük napjára lett volna más elfoglaltságom, de szívesen lemondok róla. Ügy érzem, kötelességem van velük szemben, de kötelességem van Istennel szemben is, aki megmutatta, hogy „a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.“ Az esketési beszéd alapigéjét is a két fiúból veszem, mert a vőlegény az a példázatbeli első fiú, aki megmondotta az atyának, hogy nem megyek. Később azonban elment. — ,,E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első.“ (Folytatjuk.) Pásztor Pál. fn-rV“ i * ^ •>**1 '* f ^ ^ ‘i *1 * i" ^ ■ Foglyok angyala (Folytatás.) IWrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Nemsokára azonban egy gondolatot kapott Matild erősítőül. Ez az ember valóban szabadulni szeretne önmagától, szörnyű múltjától, azért festi magát ilyen feketének és visszataszítónak. Maga ítéli el magát legkeményebben. Azért tudta mondani neki a végén vigasztalásul: — Aki maga magát megítéli, nem ítéltetik el. Már tudniillik az örökkévalóságban. A földi hatóságok ítélkezése nem tartozik ide. Haapoja Matti nem is kérte meg Matildot, hogy az elmondottakat gyónási titokként kezelje, annyira bizonyos volt afelől, hogy Matild sehol egy szót el nem ejt belőle. Ekkora bizalmat azonban csak akkora komolyság és átlátszóság ébreszthetett, amilyen Matildé volt. * delkezésére bocsátják az ukrán ébredő evangéliumi mozgalmaknak mindazt a támogatást, amiben az orosz megszállás előtt is részesültek. Az amerikai hadsereg felszerelésével kapcsolatban, értesüléseink szerint, sokkal több katonalelkészi szolgálatra behívott káplánt alkalmaztak, mint bármely európai állam hadserege. Azt is meg lehet állapítani, hogy az amerikai egyházaknak rendkívül jólesett ez a kitüntetés s amióta a különböző egyházak lelkészei ilyen hadi, katonai szolgálatra hivattak be, az egyházak nagyrésze nem annyira háborúellenes. Ragaz svájci lelkészi s jól ismert gyakorlati teológus szerkesztésében megjelenő Neuen Wege című lapot a katonai hatóság előzetes cenzúrának vetette alá. Bár bizonyos az, hogy Ragaz minden írásában túlzóan modern, az egész egyházi sajtó annak a reményének adott kifejezést, hogy a szabad szó és írás országában nem sokáig fog tartani egy ilyen intézkedés tartama. A skót református egyház júniusban tartotta évi nagygyűlését., melynek berekesztésekor Dr. J. H. Cockborn egyházi elnök a következőket mondta: A skót egyház legelsőrendü feladata a jövőben, hogy Skócia ismét evangeli- zálja Angliát. Csak az erős egyház, amely irányt mutat a nemzetnek, felel meg küldetésének s felel meg annak a követelményének is, hogy az elveszett világnak új reménységet adjon. A dán egyházi helyzetet, mint napjainkban általában a skandináv államok életét az jellemzi, hogy keresztyénség és nacionalizmus a legegységesebb összhangban vannak egymással. Ettől kezdve gyakori lett a levélváltás közte és Haapoja között. Haapoja úgy szólította meg leveleiben: „Szeretett Testvérem az Úrban!” Nemcsak magáról írt, de mindig a többi foglyokról is, akik könnyek között mondták el neki, hogy ébresztette fel bennük Matild a legszentebb emberi érzéseket, melyekről pedig maguk is azt gondolták, hogy régesrégen kimarta, kisavazta belőlük az élet iszonyata. Leveleinek nyelve az Énekek éneke képekkel, színekkel túltömött pompázó stílusára emlékeztetett. Az a roppant őserő, amely benne lakott, most ebben tombolta ki magát. Matildot mindig úgy nevezte: „a libanoni élő vizek kertjének áldott forrása” vagy: „észak gránitján fakadt Sáron rózsája“. Magáról azt írta: élete csöndben folydogál azzal együtt, „akié a dicséret és dicsőség mindörökké”. Haapoja Matti, a vadon fia azonban nem végezhette ebben a csöndességben. A Szibériában elkövetett gonosztettek közül egyikmásik mindig erősebben nehezedett lelkére, ezért azt kérte a hatóságtól, küldjék vissza, a helyszínre, hogy ott adhasson róluk pontosabb felvilágosítást. Az ügyésznek is elmondta, hogy Szibériában benne van néhány felderítetlen gonosztettben. Küldjék vissza és mindenre világosságot derít! Az ügyész meg is ígérte, hogy kieszközli visszakül- detését, de azután megfeledkezett a dologról és semmit sem tett az ügyben. Haapoján mindig jobban elhatalmasodott emiatt a düh és ingerültség. Ö maga az adott szót szentnek tartotta s ígéreteit a legpontosabban meg szokta tartani, pedig ő csak gonosztevő volt! Azonkívül most az igazságszolgáltatás érdekében kérte visszaküldetését! A harag és indulat gyeplőjét azonban mindig a sátán tartja a markában. Haapoja Mattit is olyasmibe hajtotta bele, amit maga sem akart. Elképzelte magában, hogy ha nem küldik vissza Szibériába sza- báljos úton, maga fog visszajutni és ott jelentkezvén a hatóságnál, világosságot derít ügyeire. Micsoda meglepetés és megszégyenülés lesz ez majd annak a hanyag, nemtörődöm ügyésznek! A láng olyan volt, mintha az igazság iránti szenvedélyes szeretet Szumatra szigetén az eddig misszio- nált benszülöttek német és holland egyházi fennhatóság alatt végezték egyházi munkájukat. Az itt élő 434.000 keresztyén lélek ezután önálló lesz a maga 700 gyülekezetében. A kínai irodalom és sajtó hangja misszionáriusok és politikusok hatása alatt s azok megállapítása szerint mindinkább keresztyén jellegű lesz. Londonban július hatodikén Húsz Já- nos-emlékünnepélyt tartottak a Central Hallban a cseh emigráns protestánsok és az angol keresztyének egyes csoportjai. The Church Times írja, hogy az angol keresztyének minden megnyilatkozás ellenére ellenségei a kommunizmusnak és a hitetlenségnek, de azt sem hiszik, hogy a német hadsereg csak azért harcol a szovjet ellen, hogy megsemmisítse olt a hitetlenséget. Az amerikai protestánsok sürgönyt küldtek Rooseveltnek, amelyben azt írták, remélik, hogy Taylor helyett utódot nem küld az elnök a Vatikánba. Erre a sürgönyre válaszolt az elnök irodája s a válasz azt közli, hogy az Egyesült Államok nem akar a jövőben sem követséget létesíteni a Vatikánban G. L. Eljegyzés. Dr. Kardos József főispánt titkár eljegyezte Záhony Margitot, Záhony Károly osgyáni igazgató-tanító leányát. 7
