Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-08-23 / 34. szám

MWGfflkUSÍI IT anya. — Ő a negyedik fiam. Három már itt esküdött a Fasorban, sokat kellett harcolnom, míg ide jutottunk. Most már boldog vagyok, ő is itt tartja meg az esküvőjét.“ Kérdem, milyen külsőségek között kívánják az esketést. Megjegyzik: nincs más kívánságuk, csak az, hogy szóljon az orgona, hozhassanak az oltárra virágot s én eskessem őket. Az anya megjegyzi, hogy a két fiúról elmondott egyik vasárnapi beszédem után jutottak döntésre. Az esküvőjük napjára lett volna más elfoglaltságom, de szívesen lemondok róla. Ügy érzem, köteles­ségem van velük szemben, de kötelességem van Istennel szemben is, aki megmutatta, hogy „a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.“ Az esketési beszéd alapigéjét is a két fiúból veszem, mert a vőlegény az a példázatbeli első fiú, aki megmondotta az atyának, hogy nem megyek. Később azonban elment. — ,,E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első.“ (Folytatjuk.) Pásztor Pál. fn-rV“ i * ^ •>**1 '* f ^ ^ ‘i *1 * i" ^ ■ Foglyok angyala (Folytatás.) IWrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Nemsokára azonban egy gondolatot kapott Matild erősítőül. Ez az ember valóban szabadulni szeretne önmagától, szörnyű múltjától, azért festi magát ilyen feketének és visszataszítónak. Maga ítéli el magát legkeményebben. Azért tudta mondani neki a végén vigasz­talásul: — Aki maga magát megítéli, nem ítéltetik el. Már tudniillik az örökkévalóságban. A földi hatóságok ítélkezése nem tartozik ide. Haapoja Matti nem is kérte meg Matildot, hogy az elmondottakat gyónási titokként kezelje, annyira bizonyos volt afelől, hogy Matild sehol egy szót el nem ejt belőle. Ekkora bizalmat azonban csak akkora komolyság és átlátszóság ébreszthetett, amilyen Matildé volt. * delkezésére bocsátják az ukrán ébredő evangéliumi mozgalmaknak mindazt a támogatást, amiben az orosz megszállás előtt is részesültek. Az amerikai hadsereg felszerelésével kapcsolatban, értesüléseink szerint, sok­kal több katonalelkészi szolgálatra be­hívott káplánt alkalmaztak, mint bár­mely európai állam hadserege. Azt is meg lehet állapítani, hogy az amerikai egyházaknak rendkívül jólesett ez a kitüntetés s amióta a különböző egyhá­zak lelkészei ilyen hadi, katonai szolgá­latra hivattak be, az egyházak nagyrésze nem annyira háborúellenes. Ragaz svájci lelkészi s jól ismert gya­korlati teológus szerkesztésében meg­jelenő Neuen Wege című lapot a ka­tonai hatóság előzetes cenzúrának vetette alá. Bár bizonyos az, hogy Ragaz min­den írásában túlzóan modern, az egész egyházi sajtó annak a reményének adott kifejezést, hogy a szabad szó és írás országában nem sokáig fog tartani egy ilyen intézkedés tartama. A skót református egyház júniusban tartotta évi nagygyűlését., melynek be­rekesztésekor Dr. J. H. Cockborn egy­házi elnök a következőket mondta: A skót egyház legelsőrendü feladata a jövőben, hogy Skócia ismét evangeli- zálja Angliát. Csak az erős egyház, amely irányt mutat a nemzetnek, felel meg küldetésének s felel meg annak a követelményének is, hogy az elveszett világnak új reménységet adjon. A dán egyházi helyzetet, mint nap­jainkban általában a skandináv államok életét az jellemzi, hogy keresztyénség és nacionalizmus a legegységesebb össz­hangban vannak egymással. Ettől kezdve gyakori lett a levélváltás közte és Haapoja között. Haapoja úgy szólította meg leveleiben: „Szeretett Testvérem az Úrban!” Nemcsak magáról írt, de mindig a többi foglyokról is, akik könnyek között mondták el neki, hogy ébresztette fel bennük Matild a legszentebb emberi érzéseket, melyekről pedig maguk is azt gondol­ták, hogy régesrégen kimarta, kisavazta belőlük az élet iszonyata. Leveleinek nyelve az Énekek éneke képekkel, színekkel túltömött pompázó stílusára emlékeztetett. Az a roppant őserő, amely benne lakott, most ebben tombolta ki magát. Matildot mindig úgy nevezte: „a libanoni élő vizek kertjének áldott forrása” vagy: „észak gránitján fakadt Sáron rózsája“. Magáról azt írta: élete csöndben folydogál azzal együtt, „akié a dicséret és dicsőség mindörökké”. Haapoja Matti, a vadon fia azonban nem végezhette ebben a csöndességben. A Szibériában elkövetett gonosztettek közül egyik­másik mindig erősebben nehezedett lelkére, ezért azt kérte a hatóság­tól, küldjék vissza, a helyszínre, hogy ott adhasson róluk pontosabb felvilágosítást. Az ügyésznek is elmondta, hogy Szibériában benne van néhány felderítetlen gonosztettben. Küldjék vissza és mindenre világosságot derít! Az ügyész meg is ígérte, hogy kieszközli visszakül- detését, de azután megfeledkezett a dologról és semmit sem tett az ügyben. Haapoján mindig jobban elhatalmasodott emiatt a düh és inge­rültség. Ö maga az adott szót szentnek tartotta s ígéreteit a legponto­sabban meg szokta tartani, pedig ő csak gonosztevő volt! Azonkívül most az igazságszolgáltatás érdekében kérte visszaküldetését! A harag és indulat gyeplőjét azonban mindig a sátán tartja a markában. Haapoja Mattit is olyasmibe hajtotta bele, amit maga sem akart. Elképzelte magában, hogy ha nem küldik vissza Szibériába sza- báljos úton, maga fog visszajutni és ott jelentkezvén a hatóságnál, világosságot derít ügyeire. Micsoda meglepetés és megszégyenülés lesz ez majd annak a hanyag, nemtörődöm ügyésznek! A láng olyan volt, mintha az igazság iránti szenvedélyes szeretet Szumatra szigetén az eddig misszio- nált benszülöttek német és holland egy­házi fennhatóság alatt végezték egy­házi munkájukat. Az itt élő 434.000 ke­resztyén lélek ezután önálló lesz a maga 700 gyülekezetében. A kínai irodalom és sajtó hangja misszionáriusok és politikusok hatása alatt s azok megállapítása szerint mind­inkább keresztyén jellegű lesz. Londonban július hatodikén Húsz Já- nos-emlékünnepélyt tartottak a Central Hallban a cseh emigráns protestánsok és az angol keresztyének egyes cso­portjai. The Church Times írja, hogy az an­gol keresztyének minden megnyilatko­zás ellenére ellenségei a kommunizmus­nak és a hitetlenségnek, de azt sem hiszik, hogy a német hadsereg csak azért harcol a szovjet ellen, hogy meg­semmisítse olt a hitetlenséget. Az amerikai protestánsok sürgönyt küldtek Rooseveltnek, amelyben azt írták, remélik, hogy Taylor helyett utó­dot nem küld az elnök a Vatikánba. Erre a sürgönyre válaszolt az elnök iro­dája s a válasz azt közli, hogy az Egye­sült Államok nem akar a jövőben sem követséget létesíteni a Vatikánban G. L. Eljegyzés. Dr. Kardos József főispánt titkár eljegyezte Záhony Margitot, Zá­hony Károly osgyáni igazgató-tanító leányát. 7

Next

/
Thumbnails
Contents