Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-08-23 / 34. szám
MWGfllkUS&Cr HÍREK A rozsnyói egyház jubileuma. Aug. 31-én ünnepli a rozsnyói egyházközség 400 éves évfordulóját annak, hogy a reformáció kezdetén csakhamar elszaporodott hívek egyházi szervezetben élő gyülekezetté tömörültek. A jubileumi ünnepélyen az egyházközség megörökíti Fischer András, rozsnyói vértanú-lelkész emlékét, akit a krasznahorkai vár ormáról dobtak a mélységbe. Az egyházközség örökös tagsági alapot létesít, melyet Fischer Andrásról nevez el, amelynek révén Rozsnyóról elszéledt régi családok még élő sarjait a gyülekezethez kívánja kötni. A jubileumi ünnepnap vasárnap reggel 8 órakor úr- vacsoraosztással kezdődik, délelőtt 10 órakor az ünnepi istentiszteleten D. Kapi Béla püspök végzi a szent szolgálatot. Ezután a templomban ünnepi közgyűlés lesz, melynek végeztével a gyülekezet felkeresi a temetőben evangélikus nagyjaink sírjait. Délután 4 órakor templomi ünnepély következik, melyet Ba- ráth Károly egyházkerületi főjegyző imája után Szent-Iványi József esperes- ségi felügyelő nyit meg. Művészi számok után előadás következik, majd Terei Endre lelkész imája zárja az ünnepélyt. Úgy a délelőtti istentiszteletet, mint a délutáni ünnepélyt a kassai rádió közvetiti. Este fél 8 órakor a városháza nagytermében Smid István rozsnyói esperes Haláltánc c. színművét előadja a rimaszombati Luther Kör. Rádiós istentisztelet. Augusztus hó 24-én 11 óra 15-koi kezdődő istentiszteletet a rádió közvetíti a Deák-téri templomból. Prédikál: Scholz László lelkész. Énekek a Keresztyén énekeskönyvből: 49., 418. és a Himnusz. Orgonái: Kapi- Králik Jenő karnagy. A tiszai egyházkerület évi rendes közgyűlése, mint arról már hírt adtunk, szeptember 3-án lesz Rozsnyón, a jubiláló egyházközségben. Esperesválasztás. Az arad-békési egyházmegye megüresedett esperesi tisztére a beküldött szavazatokat a bizottság felbontotta és megállapította, hogy a szavazatok nagy többségét Rohály Mihály békéscsabai lelkész nyerte el. Az új esperest a szept. 8-án tartandó közgyűlésen iktatják be. A gyenesdiási lelkészevangélizáció augusztus 25-én kezdődik és előreláthatólag igen sok lelkész részvételével. Hármas lelkészbeiktatás. A pesti evangélikus egyházközség három új lelkészének: Dr. Kékén András, Rimár Jenő és Scholz László lelkészeknek a gyülekezet lelkészei közé való beiktatása szeptember 7-én délelőtt 11 órakor lesz a Deák-téri templomban, melyet ünnepi közgyűlés követ. Délután a Deák-téri, angyalföldi és zuglói lelkészi körökben lelkészköri ünnepélyek lesznek, melyen a beiktatott lelkészeket fogadják és köszöntik az egyes lelkészi körökhöz tartozó egyesületek és egyházhívek. Házasság. Barlai Mihály rákoskeresztúri evangélikus tanító és Késmárszky Irén, a rákoskeresztúri igazgató tanítónőleánya házasságot kötöttek. Helyreigazítás. Múlt számunk Saguly János című cikkének 13. sorából kimaradt a „nem" szócska. Helyesen így hangzik: „vállveregetve kezelni nem tudta,". 8 lobogna benne, pedig az ördög maga szította az „én” olajával. S az ő kezében volt a folytatás is ... Hogy terveit keresztül vihesse, szerzett Haapoja Matti egy hatalmas suszterkést. Ezt beütötte a falba két kő közé és ennek segítségével már sikerült is feljutnia az ablaknyílásig, mikor észrevették és a berohanó fegyőrök lerángatták onnét. A küzdelem hevében tobzódó vak dühvei vagdalkozott Haapoja s leszúrta a suszterkéssel az egyik fegy- őrt. Ennek láttán annyira elfogta a kétségbeesés, hogy azután meg őrjöngve önmagába szúrkálta kését. . . Mikor lefogták, sebei és vérvesztesége ellenére rárakták az „öreg vasat.” Nyomorultul hevert egy földredobott szalmazsákon. Matild rögtön odautazott, ahogy a szomorú históriát meghallotta. De nem akarták beengedni, mert a „rab ismét féktelen és dühöngő.” Matildot azonban nem lehetett visszaküldeni. — Éppen most van reám szüksége! — hangoztatta és addig kö- nyörgött, míg beengedték hozzá. Mikor belépett, Haapoja, pedig karját is alig tudta mozdítani, rögtön felhúzta a pokrócot a nyakára. Matild megértette: nem akarja, hogy szívét elszorítsa a fájdalmas látvány, „öreg vas“ ilyen nyomorult tehetetlennek a nyakán! — Most aztán mindennek vége, — mondta Maliidnak, — biztosan halálra ítélnek. Nem félek. Legalább vége lesz ennek a nyomorúságos földi kínlódásnak. Egyetlen egy kívánságom van még. Nem akar- rom, hogy a pap kísérjen el a vesztőhelyre, hanem . . . mit gondol, Matild kisasszony, el. tudna Maga kísérni? . . . Tudja mit szeretnék” Hogy Maga legyen az az utolsó látvány, amelyet szemem feliszik ebből a világból... De csak úgy, ha Maga ezt kibírná ... ha meg tudná tenni. . . — Ha ezzel a legcsekélyebb vigasztalást is nyújthatom Magának, meg tudom és meg akarom tenni! — válaszolt Matild komolyan. A legközelebbi látogatásnál azonban azt kérdezte Matildtól: — Sokat gondolkoztam valamin. Ha valakinek gyenge a szíve és mégis át kell élnie valami szörnyű dolgot, akkor abba bele is betegedhet, esetleg bele is halhat, ugyebár? — Hogyne, az előfordul. — Akkor arra kérem, mégse kísérjen el nehéz utamon! Ez merénylet volna Maga ellen. Esetleg nem tudná a látványt elviselni és szívgyöngeséget kapna tőle. . . Nem, nem — a Maga élete sokkal becsesebb annál, minthogy ilyesmiket kockáztasson . . . Hányán várnak még a Maga vigasztalására! Nem rabolhatom el tőlük! De Matild komoly határozottsággal utasította el: — Nem, Matti, ezen már nem változtatunk. Maga mondta, ez lenne az egyetlen és utolsó vigasza. Ezért, ha arra kerülne a sor, Magával leszek az utolsó pillanatig, ahogy megígértem. — Szóval már nem tudom ettől eltéríteni? Persze, Maga nem szokott játszani a szavával. Amit megígér, megtartja. De akkor nekem kell gondolkodnom valami más megoldáson, mert azt mégse engedhetem. Matild szívét megütötte a szó. Ijedten kérdezte, mit ért ezen? Isten szerelmére, nehogy kárt tegyen magában! Matti azonban hallgatásba burkolódzott. Matild kérlelésére, könyörgésére csak annyit felelt: — Ne beszéljünk többet erről! Lehet, hogy nem is kapok halálos ítéletet. Csak később, más témák megbeszélése után kérdezett még ennyit: — Ugye, az Isten nemcsak aszerint ítéli meg az embert, hogy mit tett, hanem azt is tekintetbe veszi, miért cselekedett magával? Ez a kérdés is gyanús volt Matildnak. Azért majd mindennap meglátogatta, hogy lehetőleg kiverje fejéből azt a gondolatot. S úgy látszott, sikerül is. Három héttel később azonban mégis meghalt Haapoja Matti, még pedig önnön kezétől. . . (Folytatjuk)
