Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-08-23 / 34. szám
r P&NGfllküSELET von seite der hiesigen Slowakischen Gemeine gehalten". Az egykorú feljegyzések mélységes örömből, boldogságból és hálából fakadó fohászt is csatolnak még hozzá: „Te pedig Jóságos Atyánk, aki gyönyörűségedet leled gyermekeid gyönge dicsőítő énekében, fogadd kegyelmesen szívünk háláját, melyet ezen a szent helyen most első ízben vallhatunk meg: Mindezideig megsegített minket az Űr! A Te szent neved dicsőítésére és magasztalására áll ez a templom. Adj erőt, bátorságot és fáradhatatlan buzgóságot szolgáidnak, akik nekünk ezen a helyen a Te igédet hirdetik. Adj nekik .tiszta istenfélelmet, képmutatás nélkül való hűséget és cselekvő készséget, hogy a Te országodat terjesszék!” S most — 125 év múltán — ugyanezt mondjuk: Soli Deo Gloria. A Te szent neved dicsőítésére és magasztalására áll ez a templom. S most is — miként 125 esztendővel ezelőtt — Te vagy a mi erős várunk! Mohr Gedeon. 0—J r*r * KÜLFÖLDI HÍREK A román görögkeleti egyház vezetői és a hivatalos állami hatóságok Kisenev visszafoglalásának örömünnepnapján, július 19-én a bukaresti kathedrálisban nagy ünnepi istentiszteletet tartottak, melyen az egész főváros részvett. Az ünnepi istentiszteletet hangszóróval közvetítették. A balti államokban eddig eltűnt lelkészek száma 583. Természetesen ez a szám csak a németek által felszabadított területeken alkalmazott lelkészekre vonatkozik. Görögországban 12 kis evangélikus gyülekezet van. A háború óta a gyülekezeti tagok elszegényedése miatt teljesen kilátástalanná lett az egyházi élet. A görög evangélikusok felsegélyezése érdekében gyűjtés indult meg több európai országban. Das Neue Wort c. orosz újság 1941 június 29-iki száma e szavakkal kezdődött: „Ami piszokból és vérontásból született, az piszokban és vérontásban fog elpusztulni". A párisi német evangélikus egyház 1941 július 29-én avatta fel új orgonáját. A nagy egyházi ünnepségen résztvettek a francia evangélikus s megszálló csapatok német ev. papjai. Bach műveket adtak elő az új orgonán s az egyházi kórus a Bach passiókból vett korálokat énekelte. A német hadseregben szolgáló evangélikus lelkészek közül 1100 kapta meg a II. osztályú vaskeresztet, 329 az első osztályú vaskeresztet és 710 lelkész- jellegű férfiú, mint ejtőernyős, rohamosztagos kapott vitézségi érmeket. A svéd és dán evangélikus egyházak június elején tartottak közös egyházi ünnepségeket. Eidem svéd vezetőpüspök beszélt a kopenhágai dómban és a dán rádióban. Az ukrán területeken történő felszabadítás folyamata alatt a svéd és a német egyházi férfiak már találkoztak egymással s a svéd lelkészek megígérték, hogy a legsürgősebben ismét renátkot is hirdetett azokkal szemben, akik az egyetlen, általa hirdetett ev.-tól eltérőt akartak elfogadtatni. összefoglalóan: akár a jeruzsálemi ősgyülekezetet nézzük, akár az antióchiait, vagy az apostol akármely gyülekezetét, mindenütt az apostoli és gyülekezeti jognak nyomatékos figyelembevételét találjuk meg. Gyülekezetét apostol, vagy apostoli megbízott alapít; a gyülekezet további helyes lelkiéletéért az apostol felelős. A fellépő tévtanok ellen az apostol küzd. Munkatársak csak az ő megbízásából dolgozhatnak, és ezek korábbi együttműködés folytán kipróbált hűséges vezetők. Nem tekinthető eltérésnek e gyakorlattól, hogy maguk a gyülekezetek választanak munkásokat, püspököket és presbitereket, mert hiszen ilyen esetben már megvan az apostol által kiküldött felelős vezető, aki a további munka végzésére a megfelelő embert ki tudja választani. (Folytatjuk) Dr. Kiss Jenő Ketten ugyanazon az úton ,,Ketten mentek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala...“ így kezdődik az Emmausi tanítványok története. így van ez a házaséletben is. S mint ott örömüknek forrása az a láthatatlan jelen való, az az ismeretlen útitárs volt, úgy van itt is. Minden attól függ, felismerjük-e Öt s elfogadjuk-e harmadiknak? Eddig néhány hónapot töltöttem csupán lelkészi szolgálatban, szolgálatomnak örömei még csak itt-ott mutatkozhatnak, egy csokorra valót azonban máris 'udok kötni s boldog vagyok, hogy ezek az örömök éppen az esketéb* oltár előtt értek s azoknak a szívéből csordultak ki, akik ketten egymást egy életre megtalálták, ugyanazon az úton indultak a cél felé s találkoztak a láthatatlan harmadikkal. Az örök Eramaus felé ... Mindig szégyenlem magamat akkor, amikor egy szolgálat után szorongatják a kezemet, mert ilyenkor állandóan az a gondolatom: milyen szépen is beszéltem, bizonyára csak olyat mondottam, ami az embereknek tetszik. Boldog vagyok azonban, ha valaki levélben emlékszik vissza életének kedves fordulópontjára s a szolgálatot végző lelkészt soraival felkeresi. Ilyenkor tudom, hogy nyomot hagyott maga után a mi munkánk s nem hullott útfélre, köves, vagy tövises talajba az áldott Magvetés. Mint fasori segédlelkész, első esketésemet végeztem a templomunkban. Boldog ifjak állottak előttem. Polgári iskolai tanár és tanárnő. Előzőleg is bent jártak hivatalunkban, szólották élet- körülményeikről. Szívesen eskettem őket s igyekeztem személyesen nékik szóló üzenetet átadni abban a kedves órában. Meghatottan állottak az oltár előtt, figyeltek szavaimra, az orgona szava elkísérte elkísérte őket a templomból s néhány nap múlva váratlanul a következő szövegű levéllel leptek meg: „Néhány nappal ezelőtt megtartott esküvőnk kedves emléke még mindig ott él a lelkünk mélyén. A nyíregyházi evangélizáció áldott előkészítése után oly közel éreztük magunkhoz azt a láthatatlan harmadikat, akit úgy szeretnénk, ha mindig velünk lenne. Imádkozunk segítségéért, és életünk minden szakában kérjük bátorítását. így hisszük, Istenünk jóságos kegyelméből örömmel tehetjük meg életútunkat az örök Emmaus felé. . . Az élet könyvét, a Bibliát pedig, mint igen kedves ajándékot, nagyon köszönjük. Szeretnénk azt életünk zsinórmértékévé tenni, hogy meg- lássék az családi életünkön. A gondjainkra bízott tanulóifjúság fogékony lelkét pedig igyekszünk majd minél több Krisztus utáni vággyal megtölteni.. .“ „ö a negyedik fiam.“ Vasárnap délelőtti istentisztelet után esketésre jelentkezik egy ifjú pár. Velük van a vőlegény édesanyja is. Megkérdem tőlük, miért jöttek ilyen későn, hiszen a polgári házasságkötést már megtartották. Egyikük sem válaszol, csak mélyen, gondolkodva maguk elé néznek. Az édesanya int, hogy ő majd mindenről beszámol. El is jött és felkeresett, még aznap délután. Ekkor értettem meg mindent. A más- vallású menyasszony reverzálist akart és az ő templomában szerette volna az esküvőt. „Ebbe a szívem szakadt volna bele — mondja az
