Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-08-23 / 34. szám
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e Krisztus által alapított közösség a Szentlélek megvilágosító és megszentelő tevékenysége folytán nyeri azt az alakot és egyben belső tartalmat, amelyről a Cselekedetek könyve szól. De az első pünkösdi gyülekezet-alakulás feltételezi Mt. 16, 18-at és megkoronázása, teljességrejutása az evangéliumi kezdetnek. Annak a Szentiéleknek a munkája, akinek révén az egyház örök Urában, a Krisztusban való hit a hívek számára öntudatossá válhatott. De már a Lélek kitöltése előtt a tanítványok közössége, Máriával, a szent asszonyokkal és Jézusnak atyjafiaival együtt mint lelki közösség megvan. „Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és könyörgésben.” Cs. 1, 14. A Lélek kitöltése után a keresztség vételével mintegy 3000-re növekedett gyülekezet Cs. 2, 42. szerint foglalatos volt az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Az apostolok tudománya az evangéliom, Jézus feltámadásának, de szenvedésének és halálának és a megelőző megváltói életnek hirdetése. A közösség az egységet, a kenyér megtörése az úrvacsora vételét mulatja. A gyülekezet gyarapodása szükségessé tette, hogy a nem szoros értelemben vett lelki munka végzésére a gyülekezet közössége által választott segítőtársak, diakónusok rendeltessenek, hogy az apostolok foglalatosak maradhassanak a könyörgésekben és az igehirdetés szolgálatában (6, 4.). E vers két szempontból fontos. Az egyházi közösségben, tehát gyülekezetben előadódó sokféle szolgálat végzésére segítő társak jelöltetnek ki, de a lelkiek terén az apostolok irányító munkája, amelyhez most még az igehirdetés szolgálata járul, megmarad. Kézrátétellel a Szentlélek, közöltetése is az apostolok számára adott kiváltság volt, (8, 17—18.), amelyet nem is ruházhattak át másra. Isten ajándéka pénzen nem vehető meg. (8, 20.) Saulus megtérése után szintén kapcsolatba kerül az apostolokkal és ki- és bejáratos volt közöttük Jeruzsálemben. (9, 28.) Amikor István vértanú halála után támadt üldözés folytán a fővárosi* hívek elkerültek egészen Antióchiáig, az evangéliom itt is gyökeret vert. Itt nevezték őket először keresztyéneknek — Christianoi. — 11, 26. A jeruzsá- lemi gyülekezet Barnabást küldi ki hozzájuk, intvén, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Űrban, 11, 23. Ő azután Pált is maga mellé veszi, mindkettő alkalmasságát maga a Szentlélek erősíti meg. 13, 2. Fontos ez az antióchiai gyülekezet, mert a Lélek indítására az itteni vezetők imádkozás, böjtölés és kézrátétel után innét küldik ki Barnabást és Pált missziói munkára. Az eddigi gyakorlat a továbbiakban is megmarad, mert az apostol által alapított gyülekezetekben „választottak neki gyülekezetenként véneket“, tehát felelős vezetőket 14, 23. és visszatérve Antióchiába, örömmel jelentették, hogy milyen nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velük és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre. Ha a két ősgyülekezet mellett most egy, az apostol által alapí- tottra, mondjuk a korinthusira tekintünk, a levelekből itt is láthatjuk, hogy az apostol milyen féltő gonddal őrködik az evangéliom tisztasága felett a belülről vagy kívülről jövő tévelygésekkel szemben. Belülről a pártoskodás, klikkekre, kisebb csoportokra, iskolákra való oszlás fenyegette a gyülekezet egységét, kívülről a tantisztaság tekintetében zavarták őket és az apostolnak a tévtanítókkal szemben való harca az ősker. egyháznak egyik legjelentősebb megnyilvánulása, mert mutatja, hogy milyen veszélyekkel kellett a fiatal gyülekezetnek megküzdenie és milyen éberen őrködött ezekkel szemben Pál az evangéliom tisztaságán. Ha az akár itt, akár más gyülekezetekben fellépő tévelygésekkel szemben nem állt volna a leghatározottabban ellent és nem mondott volna még átkot is azokra, akik mást akartak hirdetni, bizony az evangéliom tisztaságának megőrzése alig lett volna lehetséges és a keresztyénségböl mindjárt a kezdet-kezdetén idegen elemekkel telt szünkretisztikus torz-alakulat lett volna. Pedig különböző támadások, érték a fiatal keresztyénséget. Voltak zsidós törekvések, voltak pogány befolyások, voltak aszketikusok és libertinisták, gnoszti- kusok és apokaliptikusok. Az apostol egyforma hévvel küzd tévelygéseikkel szemben egyszerre több fronton, és ha szükséges volt, még jegyeknek 1811-ben V*-re való devalválódása. Úgyhogy a pénztári könyv szerint az 1812-ik esztendőben az adakozás teljesen szünetelt is. Annál páratlanabb és áldozatosabb lélek viszi a munkálatokat a következő esztendőkben végső befejezéshez. A pénztári könyv részletesen számol be az áldozatos adományokról. Különösen özv. nemes Szirmay Tamásnét és özv. nemes Ketzer Ágnest emeli ki, akiknek nagylelkű adományait jegyzőkönyvben örökítették meg. Két évvel a felszentelés előtt helyezték el a kupola aranygombját. Ebbe a díszes, aranyozott gömbbe is okmányt forrasztottak. Tartalmát német nyelvű feljegyzéseink őrizték meg. „Nach zehn ungünstigen Jahren und nach manchen erlittenen Zeitstürmen gelang es uns endlich mit der Hülfe Gottes diesen, Seiner Verehrung gewidmeten Tempel gegenwärtige Zierde aufzusetzen, unter tausend frommen Segenswünschen und mit einer Thräne der gefühltesten Dankes im Auge gegen Den, der uns bisher geholfen, sehen wir Sie hinanschweben der Nachwelt ein bleibendes Denkmal, dass Mühe und Beharrlichkeit auch das Höchste und Schwerste erreichen und vollenden helfen." Küzdelmes és hosszú volt ez a tíz esztendő. Az alapkő letételénél még jelenvoltak közül többeket kiragadott a halál. így Fülöp János konzul, Kohány András, a magyar pap, Kiss-Wiczay József magyar egyházfelügyelő, Weitzen- breuer János, a német egyház másodfelügyelője és maga az építészmérnök, Kitzling György, 1814-ben már nincsenek az élők sorában. Szontagh Sámuel kassai esperest az egyházkerület időközben püspökének választotta meg és Eperjesre költözött. A magyar egyház lelkésze ebben az időben Komáromy János. Ezen adatok közlése után igy zárul az aranygömbbe zárt okmány: „Möchte mein Inhalt lange dir verborgen bleiben, denn Zerstörung nur schliss mein Inneres auf. Doch seis Plan, seis Zufall, was mich zu Tage einst fördert, denke liebevoll derer, die vor dir gelebt". Kassa, 1814 december 16. Hogy ez a szeretettel teljes megemlékezés él a hálás utókorban, annak ezen igénytelen sorok is bizonyítékai. Emlékük ott él a küzdelemmel emelt templomban s eleven valóságra ébred minden felcsendülő egyházi énekben, minden buzgó imában. Két esztendő múlva ment végbe a felszentelés. Erről az egykorú jegyzőkönyv a következőkben számol be: „A mi új templomunk felszentelése 1816 augusztus 18-án volt. Ezen a reggelen meleg hálának és kimondhatatlan örömnek napjára virradtunk. Főtisztelendő Szontagh Sámuel püspök úr nagytiszteletű Heckenast Mihály lelkész úrnak, valamint a helybeli és a vendégként jelenlevő lelkészi karnak kíséretében érkezett meg a templom főbejáratához. Egyházi énekek zengtek, midőn a kaput felnyitotta. A fő- tisztelendö úr az ünnepi hálaadó éneket intonálta: „Herr Gott dich loben wir". Az oltári szolgálat után nagytiszteletű Heckenast Mihály lelkész úr ünnepi fel- szentelési prédikációt mondott el és kiszolgáltatták a két szentséget is." A jegyzőkönyv német nyelven e szavakkal zárja beszámolóját: „Am 20-ten August, als dem Tage Stephani des ersten Christlichen Königs von Ungarn wurden die nemlichen Feyerlichkeiten, 5
