Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-08-23 / 34. szám

romusELET

Isten hajléka után, hogy amellett minden más eltörpült, hogy feledték a viszontagságokat és szenvedéseket. Csak a vágy élt, az évtizedek óta kielégítetlen vágy, hogy Isten hajléka ott legyen velük együtt a város falain belül, maradandó anyagból készüljön és tornyából szelíd harangszó hívogasson az istentiszteletre.

Nagy gondossággal és körültekintéssel készültek fel a lelket szentelő nemes feladatra. A német egyház pénztári könyve ezeket jegyzi föl: „Nachdem

unser Evangel. Deutsches Beth-Haus in der Mitl. Vorstadt sehr baufällig ist, und einer grossen Reparatur bedarf, so war der allgemeine Wunsch der Gemeinde, eine neue Kirche in der Stadt, von Stein erbauen zu können, zumahlen da die jetzigen toleranzern Zeiten und besonders das neue Landesgesetz uns dazu die wolle Freiheit gaben". Ilyen alapból sarjadt az elhatározás, hogy a három helybeli egyház az 1687-ben a város falain kívül fából készült szükség-templomait elhagyja s az újat méltó helyen építse föl. Az említett törvényen kívül királyi rendelkezés is segítette a tervezgetést. Ez a rendelkezés ugyanis 1803-ban a Malom- (Kossuth Lajos-) utcában új kaput töretett a várfalban. Ezzel Musenits József városi mérnöknek a várfalaknál elterülő kertje belterületté vált. Az egyház ezt vásárolta meg. Most már, a megfelelő hely birtokában sor kerülhetett az építkezés megkezdésére. A városi tanács latin nyelvű határozatával adta meg hozzá az engedélyt: „Supplicanti Communitati erectionem Oratorii in comparato sibi fundo iuxta exhibitas Delineationes ad mentem arti- culi 26-i 1791 citra agravium con- tribuentis plebis, sub illa conditione admitti, ut cum struendum hoc Oratorium usibus Germanicae duntaxat relations serviturum refertur, ad praeca- vendam Oratorium mulitpicationem, Hun- garicae et Slavonicae Nationes semet sum Germanica ciniungere, aut si nova struere cuperent Oratoria, talia in con- tignitate et vicinitate huius aedificare teneantur". Az egyházak tehát e föltétel értelmében is nem építették külön templomaikat — mint ezt az elővárosban tették a múltban —, hanem közösen fogták össze erőiket. Ennek eredményeképpen már 1804 május 8-án el is helyezték a templom alapkövét, melybe a következő okmányt zárták: „Deo Optima Maximo Juvante. Divo Francisco II. indulgente. Annuente principe haereditario Josepho palatino. Ju- dice hujate Joh. Polinszky. Consule Joh. Fülöp simul faventibus. Sam. Szontagh seniore, turn Andr. Kohány (magyar pap) ac Mich. Heckenast (német pap) Sacrorum Antistitibus sub inspectoratu Sam. Fried, Jos. Kiss-Witzay, Petr. Neu- many, Joh. Weitzenbreuer . . . Lapis hie fundamentális pro Sacris Écclesiae Aug. Conf. Aedibus die post Dom. Rogate 8-va Mens. May Anno MDCCCIV posi- tus est per Georg Kitzling Camer. Archit. peritissimum

quod

per plura urbis huius saecula

felix faustumque sit”.

Ezzel az ég felé törő fohásszal és meleg szívbeli kívánsággal indult meg az építkezés. A kezdetet páratlan lelkesedés, valamint önzetlen adakozókészség karolta föl. Az idő mostohasága azonban ott hullámzott a templomépítő egyházak felett. Ehhez járult a bank4

(Jel. 7:3, 9:4.) Melyikünk nem érezhette még, hogy ez az idő egyre jobban közeleg. A kor, melyben élünk, egyre kevésbbé tűri a lapuló embereket s egyre erőteljesebben kényszeríti őket a színvallásra. Így lesz ez nemcsak politikai, hanem keresztyén vonatkozásban is. Nyiltan állást fog kelleni foglalni mindenkinek Isten mellett, vagy ellene, mert az idők nem fogják tűrni a kétfelé sántikálók ma még általános embertípusát.

Erre a keresztyén színvallásra minden időben szükség volt és van, úgy látszik azonban, hogy az elkövetkezendő időben még nagyobb szükség lesz. Az igazi keresztes hadjárat ugyanis akkor jog megkezdődni, mikor befejeződik az orosz háború. Akkor leomlanak azok a mesterséges kínai falak, mellyel Oroszország elzárta magát a világtól s rázúdul Európára az Isten nélkül és istenellenesen nevelt új orosz nemzedéknek hatalmas áradata. E fertőzésnek nyugati világunk csak akkor fog tudni ellentállni, ha komoly keresztyén színvallással missziót indít Oroszország megtérítésére. Erre a munkára évek óta készülődik csendben mind a római katolicizmus, mind a protestantizmus. E tekintetben reánk, magyarokra, különleges kötelezettségek is várnak. Oroszországban rokonaink élnek megfogyva, lerongyolódva, sok erkölcsi nyomorúságban és lelki sötétségben. Abban a missziói hadjáratban, mely elé Isten nagy kaput tár majd Oroszországban, erről a kötelességünkről nem szabad elfelejtkeznünk.

Korunk evangéliomi mozgalmai az írás megvilágításában

(Előadás a soproni felső egyházmegye lelkészértekezletének ülésén.)

Korunk evangéliumi mozgolmairól, evangélikus egyházunkban megfigyelhető megmozdulásokról szólva, amikor felvetjük a kérdést, hogy mi a helyes és mi a helytelen bennük, a reformáció tanítása nyomán az írásra és az abból megismerhető őskeresztyénségre kell visszanyúlnunk és annak próbakövéhez kell mérnünk a mai keresztyén gyülekezet életét.

Természetesen a kérdés nagyon egyszerű volna és a felelettel is hamar végezhetnénk, ha előttünk állana egy olyan ideális őskeresztyén gyülekezet, amelynek életében, mintegy tükörképben láthatnánk magunk előtt a teendőket. Ilyenről azonban nem lehet, szó; a levélirodalomban is főleg a hiányokról hallunk, hibák és bűnök ostorozásáról, amelyek hol egyik, hol másik gyülekezetben harapóztak el. Azonban a via negationis-nak ezen az útján járva is figyelemreméltó eredményekhez érhetünk el, ha a hiányok alapján a követelményeket elvi egységbe sürítjük. A helytelenségek kiküszöbölése után mégis csak eljuthatunk egy olyan eszményi őskeresztyén gyülekezet lelki képéhez, amelyet azután példaképpen tekinthetünk a mai evangélikus gyülekezeti élet számára is.

Nem lehet kétséges számunkra, hogy a keresztyén gyülekezetei, az egyházat, maga Krisztus alapította. Azok a kifogások, amelyeket Mt. 16, 18 és 18, 17 ellen egy teológiai szempontból vérszegény korban, a liberális teológia idején felhozni szoktak, nemi állták meg a tárgyilagos; kritika próbáját, és az egyházalapító Jézus szavaként tekintendő a Péterhez intézett biztatás: De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegv- házamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt. Krisztus alapítja tehát az ő egyházát arra a hitre, amelyet Péter, mint a tanítványok képviselője, hitvallásában megmutatott: Te vagy a Kriszus, az élő Istennek fia.

A keresztyén gyülekezet alapja tehát más, mint ez a Krisztus-hit nem lehet. Vallási közösség, kegyességi csoportosulás, ethikai társaság, vagy egyéb meghatározást adhatunk a lelki dolgok iránt Krisztus nélkül érdeklők tömörülése számára, de a kér. gyülekezet, egyház nevet csak az érdemli meg, amely közösség szilárdan áll Péter hitében, amely ugyanazt fejezi ki, mint Pál apostol szava: Mert más fundámentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (I. Kor. 3, 11.)