Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-08-16 / 33. szám

ßMMPCT

Hová mégy világ?

Az Ökör nagy tudósa azért könyör- gött: adjanak néki egy „szilárd pontot!" Ennek fejében megígérte, hogy kilendíti sarkaiból a világot. Az azóta eltelt évezredek szinte azt bizonyítják, hogy a keresett szilárd pontot meg is találta valamelyik késői utód, mert a világ ugyancsak kilendült sarkaiból . . . Ennélfogva talán mi sem leszünk nagyon szerénytelenek, ha egy kevés kis helyet kérünk, ahonnan szemügyre vehetjük ezt a sarkaiból kifordult világot. . . Sőt a szemügyrevevés mellett szeretnénk feleletet is kapni arra az örök kérdésre: Hová mégy, világ ? ...

Nagyítóval sem találunk manapság olyan embert, akinek különösképpen magyarázgatnunk kellene azt, hogy a világ megy valahová. Ellenkezőleg, a mai kor embere büszkeséggel vallja, hogy soha még így nem ment előre a világ, mint az elmúlt évtizedekben. .. Hivatkozik Ferreróra, aki korunkat a Herkulesek korának nevezi és reámutat mindenekelőtt a technika páratlan alkotásaira. Büszkén mutatja a felhőkarcolókat és hitet tesz amellett, hogy nincs messze már az az idő, amikor rendszeres hétvégi vonatok járnak, megfelelő kedvezményekkel a Saturnus, a Jupiter és a többi szomszédos bolygókra . . . Ebben persze bent van — a tréfás mellékhang mellett — az is, hogy mindezt a rendkívüli sikert, az emberi ész, emberi akarat, emberi tehetség fogja megvalósítani . . . Igen csábít bennünket az a gondolat, hogy ezeknek a határtalan magabízó embereknek azt mondjuk: bárcsak ne ment volna olyan mesz- szire az emberi ész . . . Boldogok lettünk mi azáltal, hogy az ötventonnás tankok úgy mennek keresztül folyókon, erdőkön, házakon, mint a könnyű pillangó a virágos réten ? . .. Van különösebb örvendeni valónk azon, hogy a torpedók és mázsás ágyúgolyók úgy söprik el a célbavetteket, mint a kugligolyó a fa- bábúkat? Lehet-e ujjonganunk azon, hogy százemeletes házakat is tudnak építeni, amikor látjuk, hogy a százemeletes házban is éppen olyan erővel uralkodik az emberi önzés, mint a faluvégi cigányok sárkunyhóiban ? . . .

De talán nem is a technika — mondják mások —, hanem az emberiség gazdasági szervezettsége és az óriásivá nőtt termelőképesség mutatja az emberiség szédületes fejlettségét. Akik erre esküsznek, azok nagy elégtétellel mutatnak reá az amerikai prérik végtelen gabonamezőire, Brazília beláthatatlan kávéültetvényeire, a moszuli olajmezőkre és így tovább. Valóban a látvány könnyen elszédítene bennünket, ha nem emlékeznénk még élénken arra, miképpen süllyesztették a tengerbe a kávészsákok millióit, miképpen semmisítették meg a felesleges állatállományt és jól tudjuk azt is, hogy bizonyos gazdag és önző népek olyan makacsul védik a kincset jelentő olajmezőket, hogy miattuk akár öröksötétség borulhat a világ többi részére . . Akik pedig bizonyos „rendszer" gazdasági eredményeivel kürtöl- lék tele a világot, most nem mutatnak mást a felelősségrevonó Európának, mint legyilkolt falukat, kirabolt városokat, elpusztított vidékeket . . . Nem kell különösen csodálkoznunk azon, hogy ahol az embert megtették léleknélkíili géppé, ott a szörnyű gyilkolásokat min2

Hit és tudás

V.

Hitetlenség vagy műveletlenség?

Foglaljuk össze röviden a hit és tudás viszonyára nézve eddigi fejtegetéseink alapján az álláspontunkat. Az a hit, amelyről ezen cikksorozat első cikkében volt szó: Istennek a Jézus Krisztusban velünk közölt megváltó kegyelmének az elfogadása, személyes bizo- nyosságú élménye és a végtelen valóság parányi köröcskéjének a felületére vonatkozó ,,leíró” tudományunk közt a hit és a tudás lényege miatt a priori nem lehet ellentét, sőt a komoly, mély tudás támogatja a hitet.

Ha valaki mégis azt érzi és azt meri mondani, hogy ő a tudománya, a műveltsége miatt nem bír hinni és nem bír résztvenni az egyház közösségi életében, akkor az ilyen ember nemcsak súlyosan téved, hanem azt is elárulja, hogy nem tudós és nem művelt. A tudós és müveit ember csak az, akinek van intelligenciája, önálló ítélőképessége, alapos tudása, bölcsesége. Ha pedig valaki még most is a világháborúi előtti propagandisztikus célzatú vallásellenes jelszavak hatása és szuggeszciója alatt él és átaludta a modern tudomány utolsó húsz-harminc esztendejét, azt árulja el, hogy önállótlan szellem, mások médiuma és nem rendelkezik azzal a tudással, azzal a műveltséggel, ami szükséges a szellemi nagykorúsághoz, ahhoz, hogy az ember önmaga döntsön sorsa legfőbb kérdésében öntudatosan, meggyőződéssel.

Az ős ellentét.

A hitetlenség oka nem az értelemben és nem a tudásban van, hanem az akaratban, az egyéhiségben. Mint láttuk, a hit személye valóság-élményeken épül fel. Ezeket az élményeket nem az értelem „termeli”, hanem Isten Szentlelke hatja át az egész egyéniséget és az Ö hatására támad az élmény, mely az egész embert megrázza, áthatja, átalakítja. Ennél a kérdésnél fontos az evangélium azon alapigazsága, hogy Isten a „világot szerette”, mert azt akarja, hogy mindenki üdvö- züljön. ,,Elvileg” üdvre rendelt minden lelket, de ezt nem abszolút hatalmával valósítja meg, hanem rábízza a lélekre a választást. — A hitet. Eár a Szentlélek aktusa a hit, de mégis az ember hozzájárulásával. Az embernek megvan az elzárkózási képessége és innét van a felelőssége is a hitetlenségéért. Ezért kárhoztatta olyan keményen Krisztus Urunk a hitetlen, meg nem tért városokat. Az alkalom megvan mindig minden ember számára a hitre jutásra, mert Isten kínálja a kegyelmét és Szentlelke hívja, támogatja, megvilágosítja a lelket, ha a lélek „hagyja magát.” A hitetlenség tehát elzárkózás a Szentlélek akciója elől és ezért nem ébreszthet a Szentlélek hitet az illető lelkében. Vagyis: „akarati” tény a művelt és műveletlen embernél egyaránt. A hit és hitetlenség ős-ellentét. Goethe szerint az emberi történelem legmélyebb alapja ez az ős-ellentét. A hitetlenség szellemének szuggesztív hatalma van és ez tartja fogva, megígézve, hipnotikus transzban a lelket, hogy .„látván ne lásson” és meg ne térjen. A hitetlen ember nem „szabad” ember, hanem fogoly, illetőleg finomabban mondva: médium, idegen akarat eszköze.

Középosztály lelki válsága nem mentség, hanem vád.

Hogy sok művelt ember hitetlen és egyházilag közönyös, azt azzal szokták menteni, hogy a középosztály lelkiválságban van. A mechani- zált civilizáció élete elsekélyesíti életét, nem hagyja elmerülni, magába mélyedni, önállóan gondolkozni, a maga szívével érezni, hanem íagadja magával gyilkos iramban, idejét, erejét, életét szétforgácsolja. A modern „művelt” ember élete gépies robot, hiányzik belőle az egyéni mélység, az autonómia, a saját szellemétől való áthatottság. A vallás pedig elsőfokon épen a személy ügye, amit nem lehet áthárítani másra, hanem személyesen kell végigélnie annak az élményeit. Erre nem „ér rá” a modern ember. A művelt emberek nagyrésze. Nyájéletet él, tömegben. Ezek az okok nem mentségek, hanem inkább vádak. A mechanikus civilizációt a modern ember alkotta s ráfogta, hogy az „kultúra.” A civilizáció minden bajáért és minden bűnéért,