Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-08-09 / 32. szám

Foglyok angyala (Folytatás.)

(Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.)

— Ki maga és mit akar itt? — förmedt rá a fogoly.

— Hallottam, hogy Szibériából jött, felelt Matild nyugodt, nyájas hangon, azért jöttem hát, hogy kérdezősködjek egy-két jóbarátom felöl. Nem találkozott odaki Sand-al, Roikainen-nel vagy Forsberg-gel?

Haapojának megvillant a szeme s gúnyosan vizsgálgatta látogatóját.

— Szóval maga az a Matild kisasszony, a vasai kormányzó leánya? Az apja gyönyörű szál ember volt ... de maga ... — s megvetően bigy- gyesztette el száját.

Matild szemében vidámság csillogott a gyors válasz alatt:

— Mindenki nem is lehet olyan gyönyörű emberpéldány, mint az én apám, — vagy Haapoja Matti!

Ezzel az elismeréssel kissé le is fegyverezte a foglyot. Kimozdult fenyegető toronyállapotából és leült a heverő szélére. Csönd. Kisvártatva Matild szólalt meg:

— Engem is megkínálhatna valami üléssel, ha maga ül.

— Ugyan mivel? Szék, amint látja, egy sincs. Haapoja Matti mellé meg ki merne odaülni?

— Én is. Mozduljon csak egy kissé odébb, hogy helyet kapjak! — s azzal melléült.

A fogoly bizalmatlanul vizsgálgatta, majd megvetően szólt oda:

— Tudom mit akar, ha még nem is kezdte el, — prédikálni! De kár a fáradtságért!

Matild tiltakozó fejrázására tovább támadott:

— Hát akkor miért hozta azt a könyvet?

Szokása ellenére biblia volt Matild kezében, mert éppen egy betegtől jött. Megmagyarázta hát, honnét a könyv.

— No jó, de csak azok közé tartozik maga is, akik azt hiszik, hogy a bibliának minden szava Isten üzenete és Isten ereje lakik benne, nemde?

Matild bólintott.

— Igen ám, de maguk mindig olyan helyeket keresnek ki belőle, amelyik éppen illik ahhoz, amit maguk akarnak mondani. Majd én ütök fel egy helyet, azt magyarázza meg kapásból és bizonyítsa be, hogy nekem szóló üzenet! Ha nem tudja, én győztem! Na, áll az alku?

Matild szótlanul odanyujtotta a bibliát. Haapoja felütötte a legeslegelső oldalon, rátette az ujját az első három versre:

— Ezt olvassa! Aztán halljuk mindjárt a magyarázatot!

Matild olvasni kezdte:

— Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. — Egy pillanatnyi gondolkodás után rögtön kezdte is a magyarázatot: — Az a föld, amelyet Isten teremtett, nemcsak a külső világot jelenti összes pusztaságaival, vad és végtelen messzeségeivel, tavakkal, erdőkkel mezőkkel, növényekkel és virágokkal . . . szóval minden szépségével azt a földet, amelyhez Haapoja Matti szíve úgy hozzánőtt, hogy most keserűn marja utana az emésztő vágy ... — hanem jelenti az emberszívet is, — Matti szívét is. Tulajdonképen ez az a föld, amelyet Isten teremtett.

Aztán tovább olvasott:

— A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén. — Az az emberszívföld, Haapoja Matti szíve is, kietlen és puszta. Puszta, mint a sivatag, semmi jó és tiszta, gyöngéd és szeretetteljes, örömteli és békességes nincsen rajta . . . Nem pompáznak benne virágok, nem mosolyognak érett gyümölcsök. És miért? Mert „sötétség van a mélység színén”, vagyis sötétség lakik a szívében, a sötétség pedig megöl minden életet. És mert szörnyű mélység, rettenetes szakadék tátong odabe, mint minden szívben, és sötétebb ez a szakadék, mint a legfeketébb éjszaka . . . Maga jól tudja, Matti, hogy milyen mély és sötét az a szakadék odabe! Bele se mer tekinteni, mert feneketlen a mélysége, s a puszta rágondolás is félelmet és szörnyű borzadályt dermeszt a-leikébe . . .

— És az Isten lelke lebeg vala a vizek felett. És mondd Isten: Legyen világosság: és lön világosság — olvasta tovább Matild komolyan, aztán ráemelte nagy kék szemét Haapoja mindig jobban lehorEvangélikuséi rí

Leány- és asszony konferenciái Gyenesdiáson

A gyenesdiási Kapernaum lelkész- üdülőben ez év jún. 25-től júl. 2-áig leányok részére, júl. 5-töl júl. 12-éig asszonyok részére konferenciát rendezett a Soproni Ev. Leányegylet.

A háborús hangulat, vonatkorlátozások miatt sokan azt gondolták, elmaradnak a tervbevett evangélizáló konferenciák. A rendezőség azonban nem ijedt meg a feltornyosuló akadályoktól, mert Isten kezébe tette le ezt az áldott ügyet. És Isten itt is megmutatta, hogy mindig megsegíti az ö akarata szerint való szándékot. A jelentkezők között többen vettek már részt hasonló összejöveteleken s ezek nem tévesztették szem elől az igét: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok (Ef. 5:16), s nemcsak maguk jöttek el, de másokat is hoztak, úgyhogy több, mint 60 leány jött össze. Az érdeklődő, kereső lelkek minden változatát megtaláltuk köztük: a véletlenül barátnők unszolására odavetődött kíváncsiaktól, a már régebben Krisztus útján járó s hitbéli elmélyülésre vágyódókig.

Kedves, vidám, de heterogén társaság verődött össze, s az emberi kishitűség fölriadt láttukra: Ki fog köztük egységet teremteni?

Krisztus bizonnyal megteheti, de hogyan és mikor? A csoda már első nap bekövetkezett. A bibliaórán egyforma vággyal fordultak közel és távollevők Krisztus felé és a közös problémák nyomban létrehozták az egységet a különböző korú, iskolázottságú és hitállapotú lányok között. Este kisebb csoportok verődtek össze a Szentírás olvasására és az ágyakon, szalmazsákokon ülve, gyertyavilág mellett hosszú beszélgetések indultak s csodálatos őszinteséggel nyíltak meg a lelkek egymás előtt. Egykét ima is elhangzott. Az imádkozok száma egyre nőtt. Az utolsó napon egyetlen leány sem volt, aki ne adott volna hálát Krisztussal való találkozásáért.

A konferencia fökérdése a megtérés és újjászületés volt. Ez vonult át a reggeli és esti áhítatokon — melyeket vitéz Sréter Ferenc missziós lelkész tartott —, a Biblia nőalakjairól szóló előadásokon és a bibliaköri megbeszéléseken.

Krisztus megtérésre hívó szava nem hiába hangzott, erről tanúskodtak a morzsaszedés bizonyságtevései s hogy ezek nem csak alkalmi felbuzdulások voltak, annak kézzelfogható bizonyítéka, hogy a lányok közül sokan elküldték édesanyjukat, nővérüket az asszonyok és édesanyák konferenciájára.

Az asszonyok összegyülekezése még nagyobb csoda volt, mint a lányoké, hiszen tudjuk, milyen nehéz a háziasz- szonyokat kimozdítani otthonukból s mégis eljöttek húsznál többen, hogy elfelejtvén az otthoni gondokat, Máriaként üljenek le Jézus lábaihoz.

Kapernaumot első percekben megszerették, éppúgy, mint a lányok. A nagy csend, békesség, jó ellátás, Évi nénink (dr. Deák Jánosné) szerető gondoskodása otthonos, meleg légkört teremtett, amelyben hamar eggyéforrtak az asszonyok is.

A konferencia célja az önmegismerésen át Krisztus megismerése volt. Isten Lelke az áhítatokon, előadásokon, bibliakörökben, mindenütt önmagunkra vetette

7