Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-08-09 / 32. szám
BftNCflIKUSCICT gadó fejére. — Az emberszív sötét mélységeiben egyedül Isten tud világosságot teremteni. Egyedül Isten. Haapoja Matti szívében még nem ragyogott fel ez a világosság, — mert ez a szív még sohasem fordult feléje. A föld mélységei tehetetlenül fekszenek Isten kezében, nem fordulhatnak feléje, Isten keresi fel világosságával; — az emberszívnek azonban magának kell odafordulnia. S ha Haapoja Matti odavinné a maga sivár és kietlen szívét, gyilkos és sötét mélységeivel együtt Isten színe elé, fölötte is elhangzana az örök Ige: Legyen világosság! — És lenne világosság. Azzal becsukta a bibliát és elhallgatott. Ebben a pillanatban, mint a villámsuj tóttá tölgyfa dőlt végig a kövezeten Haapoja óriásteste. Vasak és láncok kísértetiesen csörren- tek, sikoltottak. Matild pedig úgy látta lába előtt az összeroppant ember hátát, mintha valami fekete tenger rázkódna, hullámzana előtte, amelynek mélyén évezredek óta bezárt vulkanikus erők törték fel börtönük ajtaját. Mintha minden könny, amely olyan fájón szorongatta Haapoja szívét ott a szibériai éjszakákon a finn nyárfák alatt, egyszerre akarna kiömleni. .. Csuklót!, zokogott, zihált, véresen felszakadt, kétségbeesett sóhajokkal hördült, magát marcangolta, fejét földbe verte és kiáltott. . . üvöltött, mint a szakadékba zuhanó halálra- sebzett állat. . . Haapoja Matti szörnyűségesen sötét szívébe lángpailosként vágódott bele a Világosság s nyomán felzúgott, felbődült a legborzalmasabb, emberibb, lélegzet és szívverés elállító „De profundis” . . . Matild úgy ült ott csendben, mozdulatlanul, hogy még a pilláját se rezdítette, lehelletét is visszatartotta. Behúnyta szemét és szeretett volna valahol messze, messze lenni, ezerkilométeres távolban éttől az apokaliptikus küzdelemtől, amely itt dübörög a lábai előtt, s amelynél egy harmadik személy jelenléte csak zavarhat, akadályozhat és kínos szégyenérzet gátjait halmozhatja. Soká, nagyon soká tartott, amíg a görcsös zokogás, hörgő sóhaj- tozás csendes sírásba csitult és lassan elapadt. Haapoja megmozdult s úgy tápászkodott fel a földről, mint akit halálra marcangoltak. — Most. .. megtörtént... — mondotta alig érthető suttogással — Elébe raktam az egészet. .. Többet nem tehetek. Többi az Ö dolga . . . Magától azonban szeretnék valamit kérni. Odakünt mindent hallottak. Már talán el is rohantak a hírrel: Haapoja Matti bőg és — Jézusnak rimánkodik! S alighogy Maga kilép, itt lesz már a pap, direktor meg a börtönfelügyelő. De én látni se akarom őket! Nem tenné meg, hogy itt marad nálam kapuzárásig? Nem kell egy szót se szólnia, csak üljön itt csöndben, hangtalan, mint az előbb. Matild bólintott, hogy marad. S ültek ketten a fapriccsen. Szívükben a nagy viharok utáni mennyei csend. A szürke falakra halkan teregette az alkony sötét fátylait. . . (Folytatjuk) világító fényét s mindannyian személyesen tapasztaltuk meg az Ige leleplező hatását. Mennyit köszönhettünk e világosságnak, amely megmutatott bennünket bűneink nyomorúságában! Hogy eltűnt az önmegigazulás talmi fénye s vele együtt vélt erényeink. Hány asszony- lélek döbbent meg, összehasonlítva az Ige alapján a gyümölcstermő élő hittel eddigi „vallásosságát", amely üres és értelmetlen volt, mert csupán bizonyos hitbeli kötelességek önmegnyugtató elvégzésében állott. Az utolsó napon nem tudtuk szavakkal kifejezni hálánkat Krisztus iránt, hogy eljött közénk és megmutatta magát annak, akinek őt az Atya elküldte hozzánk: Megváltónknak, Megszabadítónknak. A morzsaszedésen megható volt az anyák hálaimája azért, hogy az Úr leányaikon keresztül elhívta őket ide. A leányok édesanyjukat küldték el s asszonyok már azon tanácskoztak, hogyan lehetne a férjeket hozzásegíteni ilyen lélekformáló alkalmakhoz, hogy együtt indulhasson az egész család Krisztus útján, új életre. Mert itt mindnyájunkat megtanított az Űr arra: Ha valaki nem születik újjá víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába (Ján. 3:5.). Boldog reménységgel fejeztük be mindkét konferenciát. Elénkvetődött a finn ébredés képe, a hitbéli és nemzeti újjászületésé. Bár elkövetkeznék ez magyar földön is! Frenyóné Várally Lenke dr. HÍREK A szarvasi konferencia aug. 21-én este kezdődik szeretetvendégséggel, amelyen Túróczy Zoltán püspök úr hirdeti az igét. Gyülekezeti közösségeinknek ez a konferencia lesz az idei nagy találkozójuk. Isten gyermekeit szeretettel hívjuk és várjuk az egész országból. Felvilágosítás: Sréter Ferenc, Budapest, VIII., Esterházy-u. 12., vagy Zátonyi Pál, Szarvas, Zrínyi-u. 110. A népfőiskolái munkások munka- közössége augusztus 21—31. napjain a nagytarcsai népfőiskolán népfőiskolái vezetőképzőtanfolyamot rendez, amelyen a jelentkezőket vezetőkké óhajtja képezni és ezért gyakorlati irányú előadásokkal és megbeszélésekkel kívánja eligazítani őket a magyar irodalom, történelem, társadalomtudomány, nemzetiségi kérdés, egyesületi élet, mezőgazda- sági szakismeretek, vallásos gondolkozás és a népfőiskola egyéb különleges kérdéseiben. Az előadásokat református, katolikus és evangélikus népfőiskolák vezetői tartják. Az elszállásolás a nagytarcsai népfőiskola épületeiben. Lepedőt, takarót, kispárnát és mosdófelszerelést mindenkinek magával kell hoznia. Ellátási díj napi 1.50 P. Jelentkezési határidő aug. 16. Felvilágosításért Sztehló Gábor lelkész, népfőiskolái igazgatóhoz kell fordulni, Nagytarcsára. Margócsy István ny. acsai lelkész, az idősebb papi nemzedék egyik kiváló tagja, tb. főesperes, sok szenvedés után júl. 28-án, Budapesten elhunyt. Édesatyja Margócsy József, a jeles költő volt, aki Petőfi legszebb verseit tót nyelven tolmácsolta. Érdemeiért a Petőfi Társaság tagjainak a sorába választotta. Margócsy István, a losonci segédlelkészi évek után Vizesréten (Gömör m.) nyert önálló munkakört, később püspöki titkár volt Baltik püspök mellett, végül a Prónay nemzetség ősi várába, Ácsára választották meg papnak, ahol 35 évig hirdette az igét és gyülekezetének, valamint néhai báró Prónay Dezső volt egyetemes felügyelőnek megbecsülő sze- retetében volt része. Híveinek nemcsak a leikével, hanem anyagi helyzetével is törődött: fáradtságot nem ismerve lelkesített, buzdított, szövetkezetekbe tömörítetté a gazdákat, hogy jobban tudják értékesíteni a föld terményeit. Érdemeiért hazánk kormányzója a polgári érdemrend tiszti keresztjével jutalmazta, lelkésztársai pedig tiszteletbeli főesperessé választották. Élete utolsó négy évében súlyos betegség keresztjét hordozta. A felső pestmegyei esperesség nevében Zászkaliczky Pál mondott búcsúztatót. Hálás acsai hívei három marék földet tettek a koporsójába, mikor a farkasréti temetőben pihenőhelyére kísérték. Csengődi evangélikus egyházközség pályázatot hirdet szervezés alatt álló külterületi iskolájához segélydíjas ta- nító(nő)i állásra. Fizetés, kötelesség törvényszerű. Pályázatok szeptember 1-ig Csengődi (Pest vm.) Ev. Lelkészi Hivatalhoz küldendők. Az állás szeptember 1-én elfoglalandó. Személyes bemutatkozás kívánatos. Egyházzenei továbbképző tanfolyam Budapesten augusztus 19-én. Az „Evangélikus Népiskola" Kántori rovata aug. 19-én, kedden kezdődő és 8—10 napig tartó egyházzenei továbbképző tanfolyamot rendez Budapesten kántorok részére. A tanfolyam tárgyai: orgonajáték, orgonairodalom ismertetése, vezénylés, karénekirodalom ismertetése, összhangzattan, improvizálás. Előadók a budapesti templomok orgonistái: Peskó Zoltán fasori, Kapi-Králik Jenő Deák-téri, Sulyok Imre óbudai, Weltler Jenő kelenföldi orgonisták. Részvételi díj: 5.— P. Jelentkezés Peskó Zoltán tanárnál, Révfülöp (Zala vm.). 8
