Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-08-09 / 32. szám

EMGEIMELET

bői táplálkozik. Ha nem tud abból táplálkozni, akkor könyen lehet belőle felszínes „hazapuffogatás", és viszont, ha a belső lényeg nem tudná táplálni, akkor annak a belső lényegnek az értelmezésében is alapvető hiba lenne.

A keresztyén élet alapja a bűnbánat, amelynek szükségét akkor érezzük leginkább, amikor nagyon megsokasodik a bűn, és fenyeget a bűnnek a zsoldja, a halál. Éppen így van ez a nemzet életében is. Ezért lett a keresztyén magyar népfőiskoláknak legfontosabb nemzetnevelő célkitűzése, hogy bűnbánó néppé tegyék a magyar népet. Erre a bűnbánatra a népfőiskolán elsősorban a Szent- írásba foglalt isteni kijelentésnek a tanulmányozása indít bennünket, tanítókat és tanítványokat egyaránt. Ez a magyar nemzet nevelésének Istentől kapott tankönyve. Sok hiábavaló próbálkozás mutatja, hogy e nélkül a tankönyv nélkül könnyen lehet felszínes, múló vagy éppen negatív értékűvé minden nevelés. Még a népfőiskola is, hiába nevezné az magát keresztyén intézménynek. Persze a nehéz gondokkal küzdő népnek az iskoláján a biblia nem arra való, hogy önmagunknak és a világ dolgainak a megítélésében zsinórmértékünk legyen. Evvel a zsinórmértékkel tehát kapcsolatban van a népfőiskolái oktatásban és nevelésben minden ismeret. Nem valami erőltetett kapcsolatban, ami visszatetsző lenne, hanem természetes és magától értetődő kapcsolatban, amelynél fogva minden helyes ismeret úgy tűnik fel, mint a bibliába foglalt isteni igazságoknak az exegézise, a mi körülményeinkre, egyéni és társadalmi életünkre vonatkoztatott magyarázata. Ez biztosítja az oktatásnak ú. n. koncentrációját, amelynek megléte esetén már nemcsak a bibliának naponkénti tanulmányozása indít bünbánatra, hanem vele együtt erre szolgál minden, amivel a népfőiskola oktatni és nevelni akar. Például a történelem megismerésére azért van szükség, hogy meglássuk a századok mulasztásait és az átöröklött bűnöket, s rettegjünk a történelem haragos Urától, aki megbünteti az apák vétkét a fiákban is. A régi és az új magyar irodalom megismerésének sem az a célja, hogy a népfőiskolásokból irodalomtudósok, vagy esztétikusok legyenek, hanem az, hogy az igazi magyar szellem termékeinek a megismerése közben rádöbbenjenek arra a bűnre, amelyet önmaguk és nemzetük ellen kétségtelenül elkövettek akkor, amikor detektívregé- nyek és hasonló hiábavalóságok olvasásával töltötték az időt. A társadalom- tudomány könyörtelen számokkal és világos összefüggésekkel mutat rá a nemzeti bűnökre, amelyekben letagad- hatatlanul részesek urak és parasztok, vezetők és vezetettek. Mert Isten a társadalom bűnei felett is ítélkezik és nincsen Előtte személyválogatás. A testünk tisztaságára és épségére, a lakás, az udvar egészséges berendezésére vonatkozó orvosi tanácsok felébresztik a fogékony ifjúban a felelősséget, önmagával, családjával és a maga népével szemben, amelynek testi tisztaságát, erejét és egészségét is csak a nemzeti bűnbánat adhatja vissza. Amikor a parasztfiú megtanulta, hogy a szántóföldön, a gyümölcsösben, a konyhakertben és az állatok közt egy kis hozzáértéssel és körültekintéssel mennyivel több eredményt lehet elérni, mint a nélkül, és ha elhatározta, hogy ő ezt minden erejével és jószándé4

mely utóbb szétbontja a keresztező tényezőket és visszaállítja az eredeti típust. (Mendel törvénye.) Az idekapcsolódó karakterológia újabb iránya metafizikai alapon áll és megállapítja, hogy ,,a karakter a Lét rejtélye” (Klages), eredeti „lényeg-adottság”, amelyet kauzális módszerrel nem lehet megérteni, csak intuitive.

Ha a maga egészében nézzük az individuumokban megnyilvánuló egyetemes Életet, akkor látjuk, hogy két korrelativ törvény érvényesül benne egyszerre mindenkor és mindenütt: az univerzálitás, az azonosság törvénye és a differenciáltság törvénye. A míndenségben mindenütt poláris ellentéteket találunk, amelyek energiafeszültségeket, ezek energiakiegyenlítődést, mozgást, haladást fokoznak. Isteni élettörvény tehát az „egyéniség” törvénye, melynek érvényesülésével az Élet határozott létet nyer s élővé teszi az élet belső, poláris ellentétének az erőfeszültségével. Isteni élettörvény az egyéniség törvényén alapuló népiség is a maga sajátos nép-egységével, Géniuszával s az ezen alapuló nemzeti élettel, melyben egyszerre érvényesül az egyetemes emberi és a sajátosan népi, a poláris ikertörvény alapján.

A népek élete, történelme is sajátos törvényszerűségeket mutat számunkra. Elég a nagy emberek, a lángelmék történelmi szerepére utalnunk, akikben sürítve jelenik meg az Élet misztériuma, transcen- dens világban gyökerező és torkolló volta.

Az Élet valóságának a látásában igen nagy akadály a megszokás. Ha úgy láthatnánk az Életet, mintha most látnánk először, most éreznénk először, akkor egészen másképen gondolkoznánk az Élet csodájáról, mint így, a megszokás hályogával a szemünkön. Az Élet lényegében szellemi természetű, tele logikummal, tele valami finom, ele- mezhetetlen ,,plus”-szal.

Az öntudat csodája.

Legmélyére érünk az Élet titkának, mikor megállunk az emberi öntudat előtt, amelynél nagyobb csoda, nagyobb titok nincs számunkra emberi világunkban. A megszokás miatt közönséges, észre sem vett valóság ez, pedig önmagában olyan mélységes csoda-kút, amely összekapcsol bennünket a szellem-világgal. A modern filozófia szerint egész világképünk a mi öntudatos szellemünk alanyi alkotása általános, emberi érvénnyel, mert a szellemiség egyetemes, közös kincsünk nekünk, a teremtés koronáinak. Itt van az a főprobléma, amely megérdemli a vele való foglalkozást és busásan meg is jutalmazza. Az emberi szellem. A modern karakterológia, amely az egész embert három fázisra bontja: test-lélejc és szellem hármasságára, amely hár- masság ebben az életben mégis működési egység. A lényeg a szellemiség, amely a parányi kozmikus pontocskában, az emberben, világképet ad, öntudatra ébred, kultúrát teremt és keresi Atyját, az Istent, fellángoló élményében pedig megtalálja a megváltó kegyelmet.

Véletlen vagy teremtői terv?

Az a kérdés, hogy ha a csak igen vázlatosan rajzolt modern biológia és rokontudományai ezt mondják az élet csodájáról, akkor ez mennyiben érinti a Krisztusban Istent megtalált, evangéliumi hitet? Válaszunk ugyanaz, mint az előbbi cikkben, a modern fizikánál: a modern biológia és rokontudomány-ágai közelebb viszik a tudományos világképet a hithez. Az angol Eddinghton az élet eredetének a kérdésére az ultramikroszkóppal felfedezett ,,virus“-szal, az élő és élettelen szerves anyag átmeneti alakjával kapcsolatosan azt mondta, épen olyan fantasztikus dolog azt állítani, hogy a virus-ból véletlenül lett az élő anyag, mintha azt hinnénk el, hogy egy ügyes emberszabású majom leül a zongora elé és akarva-nemakarva, véletlenül Beethoven egyik szimfóniáját játssza el a zongorán. Csak külső, teremtői beavatkozás alapján érti meg Eddinghton az élet megindulását a maga belső, roppant bonyolultságával, logicitásával. A mod.ern biológia szerint az élet előzetes, szellemi terv alapján való kibontakozás. Egyszerűbben mondva: ,,teremtői terv megvalósulása.”

Az evangéliumi hitnek az örökéletre és feltámadásra vonatkozó hite párhuzamos a modern fizikával és biológiával annyiban, hogy ezek szerint „tudományosan” is lehetségesek. A hit azonban nem a tudományos „engedélyre” támaszkodik, hanem magára az Istenre, aki