Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1941-07-26 / 30. szám

1 ÍMUKÜtHtr vevőkre és megvetette az alapját a finn-társadalom legszélesebb rétegeiben folyó komoly és maradandó értékű nép­rokonsági munkának A második világháború előestéjén volt 1939 nyarán Lappenranta közelében a következő finn-ugor lelkészösszejövetel, amelyen azonban éppen a fenyegető háborús viszonyok mialt csak kisebb számban vettek részt. (10 magyar, 10 iinn és 10 észt lelkész részvételével.) Az egyház tudományos vezető férfiai szintén látogatásokat tettek egymás or­szágaiban. így Sopronban és Budapesten a következő helsinkii egyetemi tanárok tartottak előadásokat: Saarisalo, és Ala­nen professzorok, Helsinkiben pedig Podmaniczky és Deák professzorok. A magyar keresztyén egyetemi ifjú­ságnak szintén vannak kapcsolatai a finnekkel az alábbi protestáns diákegye­sületek révén: a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, a Protestáns Diákszövetség és a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, melyek a megfelelő finn Ke­resztyén Diákegyesületekkel állanak összeköttetésben. Ennek a cikknek megírását többek között az a körülmény teszi időszerűvé, hogy a második finn-ugor lelkészkon­ferenciának éppen ezen a nyáron kel­lett volna megrendeztetnie itt Finn­országban. Molnár Rudolf. KÜLFÖLDI HÍREK A svájci egyházközségek tiltakoztak a fotóriporterek azon cselekedete ellen, hogy azok az esketési szertartásokat éppen akkor zavarják, amikor a legko­molyabb cselekmények folynak a szer­tartásban. Tiltakozásuk eredménye az, hogy az esküvő alatt a templomban semmiféle fényképfelvételt nem engedé­lyeznek. A francia református egyház anyagi ügyeinek rendezése érdekében az egy­házi adókat 40°/o-kal felemelte. A Theologische Literaturblatt két ér­dekes theologiai mű ismertetését hozza az 1941 július 4-iki számában. Az egyik könyv Uttendörfer: Zinzendorf christ­liches Lebensideai s e könyvében a szerző a lutheri kegyességet hasonlítja a Zinzendorf s korunk kegyességéhez s azt állapítja meg, hogy korunk nagyon utánozza a Zinzendorf kegyességét. A másik mű Schiink Edmund: Theologie der lutherischen Bekenntnisschriften. A mű rendszere részben hasonlít Barth dogmatikájának alapötletéhez, de a ki­vitelben érdekes rendszeres teológiai tanításokat ad új formában. A német kultuszminiszter a közép­iskolák négy alsó osztályára korlátozta a . vallástanitást. Ez a rendelet a jövő tanévben lép életbe. A szovjet által birtokba vett Stanis- lauban, mely most ismét a tengelyhatal­mak kezében van, istentiszteleteket le­hetett tarani a vörös uralom alatt is. Az egyik egyházi épület kijavítása érdeké­ben offertoriumot tartott az egyházköz­ség az összegyüjtendő 200 rubel meg­jelölésével. A pénz egybe is gyűlt. A gyűjtött pénzek között volt egy 50 rube­les is. Az orosz-német háború kitörése nap­ján tették le a barcelonai evangélikus templom alapkövét. 6 szénnel, melyet fogóval vett el az oltárról, a prófétához repült s illette annak a száját ezt mondván: Imé, ez illeti ajkaidat és hamis­ságod és bűnöd elfedeztetett. Ez volt az ő prófétává való avatása, s boldogan jelentkezik: Itt vagyok Uram, küldj engehiet. Sok beszédnél és magyarázatnál többet mond a szeráfok éneke, az égő szén szimbóluma s a próféta engedelmessége. A szó nem éri azt föl, mikor az Isten jön az emberhez közel. Ezt érezzük vallásos élményeinkben is. Hitünk központjában van a váltság gondolata: Krisztus a mi Megváltónk. Az értelem számára világos beszédben hirdeti ezt az apostol, mikor azt mondja: Nem aranyon, nem pénzen, hanem drágalátos véren, t. i. a makula és a szeplő nélkül való Bárány, a Krisztus vérén váltattunk meg. De ennek a gondolatnak életet ád az énekköltő Gerhardt Pál, mikor nagypénteki énekében minden világos dogmatikai magyarázattal meg- sejtteti a Krisztusban való váltsáfg boldogságát. A szónál többet mond az ének és a zene, mikor lelkűnkből ég felé tör: Bűnömnek büntetése Volt rajtad óh igaz. Megváltóm szenvedése Lön nékem a vigasz. Ki méltó a halálra, Itt állok én szegény Irgalmad esdve várva: Add el, ne vesszek én. Amikor a szó kevés, akkor sokkal többet tud kifejezni az ének. a zene, de a kép is. Zinzendorf gróf a drezdai képtárban nézi, nézi a tövissel megkoronázott Királynak az Ür Jézusnak a képét. S az többet mondott neki minden tantételnél, melyet a váltság elméletéről írtak és beszéltek. A lelkében csodálatos érzések kezdenek ébredezni s ezek ajkaira adják ezt a sóhajt: Ezt tette Ö én érettem, vájjon mit teszek én Öérette? Hogy mit tett azután a tövissel koronázott Királyért, az az egyháztörténet igen tanűságos fejezetét képezi. Vannak alkalmak, mikor a szó már keveset mond. De van mögötte valami csodálatos dolog s annak az erejét érezzük, sejthetjük. Mit ismerhetünk meg a hétpecséttel lezárt könyvből, amit az Ür Jézus tört fel? A Jelenések könyvének hatodik részében olvassuk János apostol látomásait a pecsétek feltörésével kapcsolatban. S láto­mása ez volt, amikor a Bárány feltört egy pecsétet a hét pecsét közül, hallotta egyikét a négy Lénynek szólni mennydörgésszerűén: jer elő, jer elő. És nézte és látott hófehér paripát és aki megülte, íjj volt a kezében s kapott egy koszorút s kiment győzve-győzni. A második pecsétnél tűzpiros paripa, a harmadiknál fekete s mikor a negyedik pecsétet törte fel a Bárány, pejparipa jött elő. Mit akart az apostol nyilvánvalóvá tenni ezekkel a képekkel, a különböző színű paripa-jelenésekkel? Megértették azt az akkori gyü­lekezetek? Vagy a pecsét feltöréséhez fűzött képek és látomások még rejtélyesebbé tették a dolgokat? Nem lett volna helyénvalóbb, ha egy- egy pecsét feltöréséhez prédikációt fűzött volna? Nincs semmi jogunk feltételezni, hogy a gyülekezetek ne értet­ték volna meg. Apokaliptikus időkben voltaképen ilyen dolgokat érte­nek meg az emberek igazán. A szabadságharc leveretése után minden magyar megértette Tompa Mihály allegóriáját: a Madár fiaihoz, a Gólyához. S mikor 1867 után I. Ferenc József Magyarországra jött látogatóba s Arany János megírta a Walesi bárdok című balladáját, mindenki érezte e hazában, hogy mit akart mondani a költő, kire, mire vonatkozik a vers minden sora. Nem a szó beszélt. Mert az nem lett volna elég. Hanem az, amit akkor az egész világ érezett. Amit János a pecsétek feltörésekor látott s amit hírül adott az üldözött keresztyéneknek, azt azok megértették. Jobban, mintha hosszú prédikációkat írt volna nekik. A hófehér ló, a koszorú diadalt jelent. Fehér lovon nem mentek háborúba. Hisz az biztos célpont lett volna az ellenségnek. Fehér lovon a diadalmas hadvezér vonul be. Krisztusé lesz a győzelem. Kezében az íjj az evangélium ereje, nála a korona és győzve-győz. Nemcsak az első évszázadban győzi le ellenségeit, de ha az utána következőkben újból találkozik velük, akkor is győz. Mert Ö győzve győz. De a pecsétek feltörésekor újabb és újabb fejezet lesz nyilván­valóvá az emberiség történetében. A tűzpiros paripa elveszi a békét a földkerekségétől. A fekete lovon ülőnek a kezében mérleg van s azt mondva, hogy egy mérce búzának egy dinár az ára. Az éhínség hír­nöke. Az éhség pedig a szegényeket sújtja. A bort, az olajat nem bántja. Aki pedig a pejparipát megülte, annak a neve Halál volt. S a

Next

/
Thumbnails
Contents