Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-07-26 / 30. szám
EMfflkUÍÉlEÍ föld negyedére megkapta a hatalmat, hogy gyilkoljon karddal, dögvésszel és a fenevadakkal. Nem az a célunk, hogy egy-egy jelenés allegóriáját tovább is feltárjuk. Kétségkívül érdekes és tanúságos dolgokat lehetne a különböző paripákhoz fűzni. Azt akartuk azonban nyilvánvalóvá tenni, hogy vannak alkalmak, mikor a szó olyan keveset mond. Mikor felesleges is. minden beszéd. Apokaliptikus időkben, mikor az Isten újjá int s az Isten szava hangzik, az embernek jó csendesnek lenni, hogy minél jobban hallhassa Isten szavát. A hétpecsétes könyvet feltöri az Űr s azért oda alázatos hittel s a sejtelem halk szárnysuhanásával közeledjünk! Lie. Fizély Ödön. Foglyok angyala (Folytatás.) (Wrede Matild élete. — Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán.) Álljon meg mellettük és kezdje velük újra immár századszor vagy ezredszer? Nem, ehhez már — éppen ma — semmi ereje sincs . . . Éppen csak — jól végignézi őket, ahogy mellettük elhalad. A két rongyos, mintha csak jelenést látna, szinte megdermed és rámered a távozóra. Csak mikor pár lépéssel odébb jár, böki oldalba az egyik a másikat: — Huh, láttad azokat a szemeket? — Láttam. . . De meg kell hagyni, nem lehet egészen ínyére, amiben itt mesterkedünk . . . Azzal úgy megfeszíti a dugót, hogy halk szusszanással kiugrik és habzón tör elő mögötte a vágyva-vágyott nedű. Örömmel kapja derékon az üveget s emeli a szája felé. Félúton azonban csak megáll hirtelen a karja és rekedt, idétlen hangján kiáltozni kezd: — Kisasszony! ... Matild kisasszony! . . . Matild megáll, visszafordul. Emberünk pedig kezében a habkoronás sörösüveggel feláll nagy ünnepélyességgel (ha nem is olyan nagy biztonsággal), s mint valami drága mívü serleget, emeli az üveget magasra: — Isten éltesse Wrede Matildot! — kiáltja s szájával föld felé fordítja az üveget. És hősi mozdulattal, szilárdan tartja, amíg a habzó barna lé utolsó csöppje is szét nem folyik a szikkadt, kiégett gyöpön... Nem trónteremben, nem ékköves serleggel és gyöngyöző pezsgővel köszöntötték Matildot, mint lelkes lovagok királynőjüket s mégis gazdagabbá, büszkébbé és örömtelibbé tette ez a köszöntés, mint akárhány királynőt ezrek hódolata. Két-három lépéssel ott áll a két top- rongyos mellett s szinte ujjong a hangja: — Tényleg a kedvemért tettétek? Kiöntöttétek kedvemért ezt a ,,százszorszeretettet”? — Abbiza ... — bizonygatja a másik is komoly bólintásokkal — Noha ... — pislog oldalvást a fűszálakra tapadó szürke habmaradék felé — az is igaz, hogy tulajdonképen kár az ilyen drága jószágért. . . Matild ráveti sugárzó szemét a jámbor lovag félig hódoló, félig kárvalló képére és kacag, kacag teli szívből. — Nem baj, nem kár! Nem is tudjátok, milyen jót tettetek általa velem! Olyan fáradt és elcsigázott voltam, hogy éreztem, fel nem üdülök, ha nem ér valami igen nagy öröm! S ti megszereztétek nekem ezt az örömöt. Nagyobbat és gazdagabbat, mint képzelni bírtam. Örömöt vontatok el magatoktól, hogy nekem adjátok . . . Ezt együtt ünnepeljük meg. Jertek, kávézzunk ma együtt valamelyik kávémérésben! A két „lovag” húzódozva mormog valamit öltözékük hiányairól, meg hogy nem akarnának társaságukkal „szégyent hozni a kisasz- szonyra”, de Matild tovább erőlteti őket: — Nem, nem, akik ilyen cselekedetre képesek, azok az én szememben tökéletes gavallérok s méltók rá, hogy együtt kávézzam velük! S vitte őket egy kis kávémérésbe jégbehűtött haboskávéra. S a két „szomjas” élete végéig emlegette, hogy az a kávé volt az első ital életükben, amelytől nem lettek még szomjasabbak. Görögország két városában: Athénben és Szalonikiben virágzó német evangélikus gyülekezetek vannak. A német csapatok bevonulása után mindkét helyen ünnepi istentiszteleteket tartottak. Az angol napilapok sokszor foglalkoznak az angliai keresztvénség és egyházak ügyeivel. Azt a két vádat emlegetik, hogy az angol egyház miért nem foglalkozik az angol nacionalizmus problémáival s a másik vád az, hogy miért csak azzal foglalkozik a hitbeli kérdések kárára. A holland református egyház jelentősége mindinkább összezsugorodik. A visszafejlődés okát abban látják, hogy a holland református egyház állandóan bizonyságát adja annak, hogy királyhü. Bergrav norvég evangélikus püspök eladást tartott a norvég bírák és. jogászok egyesületében. Előadásának címe: Vallás és jog. Előadásának főfeltétele az volt, hogy egyházunk minél inkább érzi a közösségért való felelősséget, annál inkább közeledik a jog tételeihez. XII. Pius pápa főpapi tevékenységével foglalkozik az egyik svájci napilap s azt a megállapítást teszi, hogy a pápa népszerűsége óriási, protestánsok is gyakran keresik fel, a pápa a kihallgatások alatt a térdeplőket felállíttatja s úgy beszél velük s minden kihallgatáson megjelenő levelét átveszi és megvála- szoltatja. A norvég külmissziói munka teljesen leállt. Az ország megszállása óta minden a misszióba küldendő adományt zárolt az állam. Az amerikai Hume Missions Council vezetősége 3000 falusi és városi lelkész részére tart nyári táborozást. A táborozás célja a lelkészek továbbképzése s a korproblémákkal való megismertetése. Az orosz egyháziasság kérdésével kapcsolatban írja az egyik egyházi lap, még a háború kitörése előtt, hogy a húsvéti és pünkösdi nagyon látogatott istentiszteletekből nem szabad az orosz nép emelkedett egyháziasságára '’gondolni, mert az istentiszteleten résztvevő iparos és gyári munkás csoport kiilön- külön és tömegében is az állam által megbízott kémeknek voltak tekinthetők. G. L. HÍREK A lelkészevangélizáeió idei előadásainak és áhítatainak hatalmas és egységes tárgya: „Papok a Főpap előtt'' ösz- szefoglaló címen Jézus Krisztus főpapi imdásága lesz. Az egész evangélizációs szolgálatot D. Kapi Béla püspök végzi. A lelkészevangélizáeió helye Gyenes- diás, lelkészüdülő. Kezdete augusztus 25. este, vége augusztus 29-én este lesz. Részvételi díj 20 P, segédlelkészeknek 16 P. A Gümör-Kishonti egyházmegye Jols- ván tartotta közgyűlését július 3-án. A közgyűlést megelőzően lelkészi értekezlet volt, amely úrvacsorával kezdődött, melyen Baráth Károly lelkészegyesületi elnök mondott megnyitót. Smid Lehel vallástanár a Ma teológiai irányairól, Szivák Emil az élő gyülekezet kialakításáról, Ivanics Béla az új istentiszteleti rendről tartott előadást. Remete László az ifjúsági Igehirdetés, Smid Lehel az iskolánkívüli népmüvelődés kérdéseit 7
